Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
777 '4. nemzetgyűlés 110. ülése Í947. évi március hó 13-án, csütörtökön. 778 déktel, valahogyan szerettem voïnla & tanítói kart itt is figyelimeztetni arra. hogy ők pedig egy másik követeléssel álljanak él©. Álljanak elő azzal ai követeléssel, hogy miután mégis csak megvan minden garancia és remény arra, hogy a nagy anyagi raibszolgaiságból megszabalduiinak, követeljék azt, hogy az alól a nagy sfceiläieimi rabszolgaság alól is. szabaduljanak meg, amelybe az eddigi tanulóképzés süllyesztette őket. (Helyeslés és tfflps a szociáldemo, kratupárton.) Nekem iaiz eddigi tanítóképzésnek nem pusztán szel lemé ellen vajnt kifogásom, ban em szakmai kifogásom is' van 1 ellene és itt nem győzöm elégszer hangsúlyozni és valóban meg kell! ismételnem., hogy haï a demokrácia továbbra, fits ilyen képzést ad a* nevelőknek, — s itt vállalom a felelősségeit! — akkor nem: érdemelnek több fizetést. De senki sem akarja a tanítókat tovább is így képezni- Itt tehát félreértés volt; itlt; jóhiszemű, a 'tulisó oíldfclbn pedig, úgy látszik, rosszhiszemű-félreértés. Ugyanakkor megállapítottam azt is, hogy sokkal ffonltosafob' dolog., hogy a tanítók társadalmi megbecsüléséniek előiMtételeit is teremtsük meg azzíafl, hogy végrevalahára. korszerű neveliőképzésf hozunk be a magyar iskolarendszeribe, mert enélkül sem az áltialánolsi iiskidlía^ .sem egyéb nem fogsegíteni rajtunk. (Belső Gyula (pk): Eső után késő köpönyeg!) Azt kifogásolitam. hogy ez már eddig is nem történt meg. Tessék csak täirra gondolni, hogy a>z eddigi — ahogyaln! iitlt jellemezte-az egylik előttem szóübltt képviseílőtársam és a miniszter úr is úiílailit rá, — yiakvágányú. iskolában, az úgynevezett, polgáriban, a prepárandiával együtt, a tanító minden hivatásérzete, minden jószándéka és mindéin! költielességteljesítése mellett sem. volt képes már a múltban! sem arra. hogy ai kultúrát közvetítse, de még — eziti- dis megint csak tapasztaílatai'iu alapján állítom — arra. sem, hogy írni-olvasni megtanítsa ia növendékefceíti; miért nem megfelelő módszert alkalmaztak ós <niem kellllő felkészültséggel tanítottak. Erre megint tudok példáikat. A magyar parasztság elesetttségének például többek között az is 'egyik oka, hogy ez a tanítói rend — megint mondom. — nem rosszhiszeműen, de mindenféle jótstzándéka mellett is, a képesítés silánysága, alaeso|ri(yrendűsége miatt nem tudta/ olvasni sem megrtjainítani a növendékeket Ez volt ae, amit én nioudottla.m és amiiért hajlandó vagyok váíliaílui a felelősséget. Minden egyéb magyarázása taghjaipi beszédemnek rosszindulatú félreértés. (Bodnár János (kg): Merész kii jelentés! Glvaismi azért megtanították a gyermekeket! Másban voíít a hiba: a könyvírókban!) Egyébként a címet természetesen elfogadom. (Taps a parasztpárton, a szociáldemokr<aiapárton és a kommunistapárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szóinokok közül 1 ? Hegy esi János jegyző: Csala István! Csala István (kg): T.^ Nemzetgyűlés! Eg_y hónapja elmúlt, hogy aláírtuk a párisi békét Egy hónappal ezelőtt megszabták határainkat. Parisban megmutatták nekünk, hogy milyen kis nemzetnek, milyen kis országnak kell lennünk. Most rajtunk a sor magyarokon, megmutatni, hogy kis nemzet lehetünk lélekszámban, kis ország lehetünk területileg, de minőségben nagy nemzetnek kell lennünk; minőségben, kultúrában, erkölcsiben, amiben egy kis nemzet is nagy lehet, nagy nemzetnek kell lennünk. Ez lehet a végső célunk E magfceztos cél felé utunk iskoláinkon keresztül vezetDemokratikus iskolákra van szükségünk, olyan iskolákra, ahol a paraszttól, amikor fogadják, nem azt kérdik meg, honnan jöttél, hanem azt kérdik tőle: hovjai akarsz jutni? A magyar; parasztság nem volt megelégedve a múlt rendszernek felsőbb iskoláival. A magyar parasztság idegenkedett az iskolától, de az, iskolai is 1 idegenkedett a magyar pailatsztsáigtól. Ügy éreztük, hogy amit oitt tanítanak, nem felel meg a mi érzelmeinknek. Amikor megkérdezik tőlem a gyermekeim: Apukám, hogyan van az, hogy ha.mi az iskolában megtanultuk azt, hogy melyik Habsburg-király mikor született és mikor halt meg, miért nem lehetett megtanulnunk olyan nagy eseményeket, mikor és mennyien pusztultak el, amikor kolerajárvány pusztította a mlagyar népet; amikor százezerszámra pusztult a dolgozó nép, amikor olyan éhínség volt, IbJogy nem volt kenyéri annyi sem, mint ma, s - amikor éhen fordult fel a nép? — mit válaszoljak? Ez nem volt történelem a múlt rendszer alatU A múlt rendszer alatt csak m volt történelemi, melyik Habsburg mikor lépett trónra,, vagy imlükor halt meg, de a nép százezrei sorsának nemi volt annyi jelentősége, amilyen volt az uralkodó személyének meg sorsának. Ne csodálkozzunk, ha a magyar paraszt nem: tudott lelkesedni az ilyen iskoláért. A multbian a magyar parasztfiú mindössze néhány elemit végzett: s azt az elemi iskolát ^is csak télen járta, ha volt cipője. Tavasszal már, amikor már 1 fakadt a ifű, otthagytiai azl iskolát és elment borjút, tehenet, sertést vagy libát őrizni. A mi gyermekeink, a, parasztgyerimekek • először még az iskolábamemiés előtt ÍB* ; jól tartották a borjuklait és úgy mentek iskolábaAz iskola, a tanulás' csak mellékfoglalkozás volt számukra (Lábady Antali (írisz) : Ez a szülők bűne!) Ügy van! — így volt ez a magyar tanyák között, éppen ott, ahol a f legegészségeisebb, a legtisztább! inag-yairvérű n ép lakott, amely hivatott lett volna rá, hogy -eajáttejo^giáf; ból nevelje ki azi értelmiséget. Fájdalma® dolog az, hogy a .tanyai, falusi gyermeket nem lelhet tovább tanítani, ment elfelejtetté a betűt. Szomorú dolog, amikor azt. halljuk, hogy a tanyai és falusi íiatlalság nem érdeklődik a, tanulás iránt, inkább érdeklődik az tánciskola iránt. Tóth, József barátom hozta fel valamelyik nap, hogy igenis inkább mennek pohár ázni a parasztlegények, semhogy sajátmagukat továbbképeznék. Nagyon sajnálom, hogy ilyenek fordulnak elő. Vannak ilyen parasztgyerekek, die sokkal fájídalirnasiaibb azoknak a parasztgyermiekeknek sorsa, akik 1 szívesen tanulnának tovább, de nem tanulhatnak, mert aiz anyagi körülmények ezt nem engedik meg, akiket nem kellene erőltetni iskolába, de nem mehetnek- Micsoda fájdalom lehet az» amikor egy paraszt gyermeknek megmondják a szülei: Fiam, nem vagyunk képesek taníttatni, mert anyagi körülményeink ezt nem engedik meg. — Mit érez az. a gyermek, amikoir látja, hogy társai, akik még úgy sem tudtak tanulni, mint ő, mennek iskolába; Mit érezhetett az a parasztgyerek, aki mindennap, amikor kiment tehenet őrizni, azt ai félliter tejet, amely et édesanyja a . tarisizf nyába tett neki reggelire,, eladta, és könyveket vett az árán, hogy tanulhasson. Mert tanulni akart! Ha ki is tiltották az- iskolából- aaért,
