Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

779 ÎA nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi miért szüléd szegények voltak, úgy érezte, nem tilthatják meg neki, hogy továbbképezizei magái, és könyveket vett-, vett fizikát, vett algebrát, törtiánellmet, földrajzot, mindent, s tanult idegen nyelveket. Tudjuk, hogy ilyen gyermekek is vannak, éísi etaekről nem beszélünk. T. Nemzetgyűlési! Abban az, időben, atmikor fajvédemiet hirdettek, amikor tele votft & politika faj védelemmel, senki seimi gondolt ezekre a tanyai magyar gyermekekre, ezeknek kint kellett maradniofc, a tanyákon, ezeknek pulykát, tehenet, borjút kellett őrizniük. Azt mondtta a magyar paraszt: szükségem van erre a gyermekre, nem adhatom iskolába. Ezzel szemben, amikor mint, gyermekek elmentünk egy sváb vidékre, láttuk, hogy a sváb parasztok mit csinálnak a gyermekekkel. A sváb parasztnak, is kelllett pásztorgyerek, ott is kellett pulykapászior és< disznópásztor, ő azonban fogadott egy magyar gyermeket, a. fiát pedig taníttatta, iskolába küldte, pedig neki is szük• sége volt rál És mi lett a i, következmény ? Azokkal á sváb[ gyerekekkel telei lettek a minisztériumok, (Ügy van! Ügy van!) azokból ja sváb gyermekekiből

1 katonatisztek lettek. (Egy hang a kisgazdapárton: Főpapok!) Amiko,r a inagyalr paraszt büszkén, .mondta, hogy ő szállítja Londonba a legtöbb pulykát, és büszke volt a gyermekére, hogy milyen jó pulykapásztor, ugyanakkor- a sváb paraszt arra. volt büszke, hogy ő tábornokot nevelt a fiából és az a tábornok nem pulykákat szállított Londonba, hanem ki szállíttatta Hitler lábai éllé az egész , magyarságot, minden pulykájával, minden borjújával, minden pásztorával'és minden fajvédőjével együtt. (Szintén György (kg) : Bár egyet sem 'hagytak volna itthon a fajvédőkből!) T. Nemzetgyűlés! Mit várhatunk az olyan értelmiségtől, az

1 olyan tisztikartók amelynek nagy része nem magyar paraszt- és

1 mtunkásosaládokból származik, amely •• antideimokratikus szellemű iskolákban nevelődött? Ha nem vO'ltj vak ez a nemzet, ez az értelmiség vakká tette." Ha máskép nem is tántorogtunk volna bele sírunkba, ezek belevittlék népünket, mégpedig olyan mély sírba vitték bele, hogy most a, parasztság, a munkásság és a demokratikus értelmiség legszorosabb összefogáisára, legkeményebb munkájára van szükség, hogy ezt a nemzetet ebből ai sírból kivezessük. A jövő magyar .értelmiségét a magyar parasztságból és munkásságból demokratikus iskolákban kell felnevelni és akkor majd reni uszályhordozó vak nemzet, hanem minőségnemzet leszünk. Egyik ilyen demokratikus' jellegű iskolánk az általános iskola, amelynek fejlesztésére a legnagyobb áldozatot is, meg kell hoznunk. Sajnos, ez az iskola még nem tudta beváltani, a hozzáfűzött reményeket. Nincs még megfelelően megvalósítva a nevelőátképzés. Pedagógusaink, legnagyobb resize nagy nélkülözéseknek van kitéve. Nem élhetnek teljesen hivatásuknak. Szűkös fizetésük mellékfoglalkozások üzésére kényszeríti őket. Önképzésre sem fordíthatnak elég időt. A pedagógusok átnevelésére még akkor is nagy súlyt kell helyeznünk, ha megtaláljuk a. jnódját annak, hogyan osszuk be a tanítókat a polgári iskolákba és hogyan osszuk be a tanárokat a középiskolákból alakult általános^ iskolákb.i. Ha rajtam állna, a pedagógusoknak díjin entes Vasúti utazást biztosítanék, hogy a ' té i szünetekben a fővárossal, a nyári szünemárcius hó 13-án, csütörtökön. 780 tekben pedig a magyar, vidékekkel megismerkedhessenek. Ha rajtam állna, az iskolakötelezettséget is szigorúbban venném. Meg kell értenie minden parasztnak, hogy bármilyen fontos is. a borjúnevelés; a pulykanevelés, a sertésneveléis, a népnevelés még fontosabb. (Helyeslés. — Belső' Gyula (pk): Ebben igazad van!) Ha az a paraszt meg tudja kímélni az ő csikóját hároméves korig ós «nem fogja igába, akkor kímélje meg azt a tízéves gyermekét is a kanáltól. (Igaz! JJgy van! — Taps;.) Ha nincs rászorulva annak a, hároméves "csikónak a munkájára, kímélje meg saját gyermekét is attól. (Igaz! XJgy van! — Helyeslés. —

f Lévay Zoltán (msz): Kivel veszekszel?) Mindennél fontosabb, hogy minden életrevaló parasztgyermeket kiműveljünk, amennyire csak lehet. Ha művelt parasztifjúság lesz ennek a nemzetnek az egyik szeme és művelt munkásifjúság lesz ennek a nemzetnek a másik szeme, akkor éz a nemzet nem lesz " vak és labanclelkű reakciós kalandorok nem fogják többé sírba tántorítani. Akkor ez a nép, ha lélekszámban kicsi marad is, minőségben nagy lesz. Ennek reményében a kultusztárca kölíség• vetésének az általános iskolákra vonatkozó ré-. szét nemcsak pártom és magam nevében fogadom el, hanem a világ legrongyosabb tanulóinak, a tanulnivágyó parasztgyermekeknek .s a világ legéhesebb- tanulóinak, a> tanulnivágyó munkásgyermekeknek nevében is. Ê kis magyar nemzet minden apró gyermekének nevében is elfogadom, akik- bár éheznek, fáznak, mégis csak egy célt tartanak szem előtt: hogy tanulásukkal minőségi nemzetet csináljanak a '. világ legái'vább, leigelhagyatottabb nemzetéből. (Élénk taps.) Elnök: Minthogy a 3. címhez több szónok feliratkozva nines, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 3. címet elfogadni? (Igen!) Határozaltlilag kimondom, ; hogy a nemzetgyűlés a 3. címet elfogadta, ' Következik a 4. cím tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Hegyesi János jegyző (felolvassa a í- címet). Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Slachta Margit! Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! Ez a cím foglalja magában a gyógyítva nevelő iskolákat, a nehezen kezelhető gyermekeik iskoláit, a vakoknak és mindazoknak nevelését, akik nem százszázalékos emberek. Ezekhez tartoznak a gyengeakaratuak, a kiegyensúlyozatlanok, egyszóval azok, akik majd egyszer később legtöbbnyire a börtönök lakói lesznek. Végtelenül fontos előttem, hogyan határoz majd a nemzetgyűlés a vallásoktatás kérdésében, miért is én az összes címek anyagát csak ebből a szempontból tárgyalóim. Generációk és generációk kialakulását dönti el az, hogy vájjon mi embereket nevelünk-e belőlük vagy egyszerű természeti lényeket, akik oly irányban járnak az élet'útjain amerre a szél éppen sodorja 'őket. 1 Az ezekbe a csoportokiba tartozó gyermekek legtöbbnyire olyan szülőktől származnak, akik a valláserkölcsi élettől messze éltek vagy pedig abban meggyengülve követték az ember •fékezet!

en természetét. Ezek a> gyermekek könnyelmű, dorbézoló 'esték és szomorú reggé-