Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

775 A nem xet gyűlés 110. ülése 1947. évi biztosítani kívánjuk a felállított és felállítandó általános iskolához az egységes demokratikus szellemű tankönyvet is. (Pásztor István, (szd): Ugy van!) Milyen követelmények merülhetnek fel a tankönyvvel kapcsolatban? Először is, ha arra törekszünk, hogy Olcsóbbá, sőt ingyenessé tegyük az iskolázást, legfontosabb, hogy jókiállítású olcsó könyveket, — hogy felsoroljam ezeket a feltételeket — erős kötésű, szinte nyűhetetlen könyveket adjunk ezeknek a gyerer kéknek. A második szempont nem is vitás és szeretném, ha a. t. Nemzetgyűlés ebben egyetértenie. Nem vitás tudniillik, hogy a tankönyveiknek milyen legyen a szövegük. Mert egy tankönyv szövege csak egyféle leheti. Nem lehet elkép-. zelni, hogy egy modern tankönyvnek kétféle szövege legyen most, a XX. század derekán. (Slachta Margit (pk): Nem a szövege, a szelleme!) A szellem az, ami meghatározza egy tankönyv értékét. (Pásztor Imre (szd) Slachta Margit felé: Az ön szellemével nem lesz egyenlő! — Egy hang a kommunistapárton: A sötét szellemekre nem gondolunk! — Belső Gyula (pk): Az a baj, hogy maguknak semr lyen sincs!) Az az érzésem, hogy a szöveg és a szellem között annyi a különbség, mint a beta meg a hang közt. A tankönyvben betű van; ha olvasom, akkor hang lesz belőle. A tankönybei' lévő szöveg, ha oivisom szellemmé,szellemi tényezővé válik. (Belső Gyula, (pk): Mit szól ehhez a debreceni kollégium? -— Lévay Zoltán (msz): Néni ott nevelkedett! — Elnök: Csendet kérek. Kondor Imre (pp): Egyről beszélünk. Azt ii)ondóin, egy taniikönyv szelleme és : szövege csak egyféle lehet. Egyetlen követelmény van, amire feltétlenül ügyelni keli, ez pedig m+ hogy á tudomány mai helyzetének megfelelően közvetítsen a tankönyv mindem egyes problémát, őszintén szólva nem látom garantálva, hogy ha például a tankönyvkiadás monopóliumát továbbra is a Szent István Társulatnak adnók meg, ennek a követelménynek ez a tankönyv (megfelelne. (Gyurkovits Károly (szd): Egészen bizonyosan nem!) Nem akarok itt! megint történelmi példákat mondani. Igenis ismerünk a történelem folyamán megint csak a középkortól végig, egészen az elmúlt 25 esztendőig tankönyveiket, amelyek ennek a követelménynek nem feleltek meg. (Ugy, van! a szociáldemokratapárt soraiban.) Nem akartam behozni ilyeneket, egy egész könyvtárra menő tankönyvet hozhattam volna be ennek igazolására. Például az elmúlt huszomr öt esztendőben ilyen tankönyvből tanították az irodalmat a magyar iskolákban és ebből a tankönyvből hiányzott ós még csak ha- hiányzott volna, jóvá tehető hiány lett volna, de nemcsak hiányzott, hanem becsmérlő szavakfkai volt jellemezve például Ady Endre, a XX. század legnagyobb költője, a harmincas- években végig, ami feltétlenül^ korszerűtlen;, i mert a magyar irodalomtudomány akkori megállapítása szerint Ady Endre a XX. század legnagyobb költője. Ez egy parányi, kicsi példa. Szaporíthatnám a példákat, nincs azonban értelme, hogy szaporítsuk őketl Azt, hogy ez az egységes szellemű magyar iskolakönyv rendelkezésre álljon, és olcsón álljon rendelkezésre a nevelésre szoruló növendékeknek, ha már monopóliumról van szó, nem tumúrcius hó 13-án, csütörtökön. 776 dorn inasként, mint állami inonopólíümiibam elképzelni. (Ügy van! a szociáldemokratapárton. - Korányi János {pk) : Kommunista monopóliummal! — Közbeszólás a szociáldemokrata-. párton: Ne vicceljen! — Egy másik közbeszólás ugyanott: De sötét!) Én nem arról beszélek, mélyen t. képviselőtársami. Arról ibeszféLek, hogy

7 az általános iskola nem kommunista nonopólium... (Belső Gyula (pk): Tudjuk, miről beszél! Ne tanítson bennünket! — Gyúr" kovits Károly (szd): Akkor meg tudva valót-, lanságot állítanak! —Közbekiáltás a szociáldemokratapárt soraiból: Ráfér a tanulás ezen a, téren, me tagadja ! — Gyurko vits Károly (szd) : Miért beszélnek mást, ha tudják? — Oláh Mihály (kp): Két'esztendővel ezelőtt nem mertek mégcsak szólni sem! A kuckóiban voltak!) Elnök: Csendet kérek! Kondor Imre (pp): Ha a tankönyvkiadás monopol jellege ellen van kifogás, akkor ezt a kjifogást igazán lelhetett volmtai hangoztatni eddig is, mert az én eddigi t/aipasztala'tialiin szeriblt a tankönyvkiadás Magyarországon eddig is

> monopoliszlttikus volt Mi most ezen nem úgy változtatunk, hogy megszüntetjük a monopolisztikus jelleget és. egy anarchisztikus könyvtermelést hozunk be, araikor takarékoskodni kéli az anyaggal. Nem szereltnők. hogy kialakuljon egy olyainl verseny, amely a szellem rovására is megy. Egyszerűen úgy akarjuk megváltozitatni a helyzeted, hogy mivel eddigi te^ paszfeliataink talapján nem Játjuk: biztosítva, hogy a magyar demokratikus államniaik megífelelő szellemü tankönyvet máís tényező garantáíllbatna>, az állanina bízzuk mi, ra> társladalom és a nép képviselőid azHi hogy golnldoskodjék a költtlségvetési keretein belül arról, hogy alz iskolák tlankönyvszüíkiséglletét miméi gyorsabban kii lehessen "elégíteni. (Gyurkovits Károly (szd): Minél olcsóbban!) Tárgyilagos, objektiv előfeltételei' vannak, hogy ezek a tankönyvek eninjeà a célnak megfeleljenek' és a korszerű tudományos igajzságokaít afbban a. formában közvetítsék, amely a mi népünk szellemének legjobban megfelel. Ez az egyetlen lehetséges szöveg* az egyetlen leheitségeísi szellem^ ma; ezt félteihi alttól al demokratikus államtól» amelynek felépítését mégis csak a koalíció demokratikus pártjai hozták létre, amelynek költségvetését ők állították össze és munkatervét is ezek állapítjtáik meigi: ea egy kicsit naivság, legalábbis én úgy látom. ,A • másik pedig, amire itt csak röviden reflektálni kívánok, . ejie, hogy ellőttem szólott képviselőtársam bár jóhiszeműlteg, de mégis félreértésből úgy magyarázta fegnapi felszólalásomat, mintha én a tanítók fizetésének eme; iését mlem helyeselném. Aki osak ismeri egyéni életkörülményeiméit, aizoínfcívül eddigi működéseméit ezen a téren, Üjyeit) nem állírthait, s ha eseileg mégis így hangzott volna el, ilyen félreértésre alkalmat adóam, enrnek a beállításnak akkor sem adhat hitelt (Belső Gyula (pk): A naplóból miajd küümäk, hogyan mondottjai a képviselő úr!) Kitünük belőle és moisit is azt hangsúlyozom, hogy miután már ime, itt nincs elléntéti közöttítünk, —- nemcsak a koalíció pátrrtr jai, hanem az ellenzék is követeli a tanítói fizetések emelését — éppen ezértl úgy érzem, hogy ez már m mi feladatujnik. Elleniben én azt mondottam, hogy mivel — hogy úígy momdjajm/ — etat a követelést áitvállalltlak a politikád tényezők, a, pártok, & parkr ment, a miniszter s mindenkinek ez a szán-