Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
767 À nemzetgyűlés 110. ülése 1947. êv folyik m ál h&irc, ai demokrácia és a fasizmus harcai, és a vallási kérdés semmi egyéb, imikifö a takarója annak, lacmi a/ mélyben dolgozik, semmi egyéb, mint itlakalrója annaik, hogy egyes emberek még mJindig ia multait, szeretnék VÓJSE.szahozni. (Juhász István (szd): Visszaráneigálni ! Há'tí nem fogják vissza cibákii, nyugodjanak meg!) Az áltajláínjos iskoláról tegnap bővebben beszéltem, és most nem célom az elmondottakat újra kifejtemii, mert nem szeretem önmagatm/at ismételni, de UK általános âisfcoïavial kapcsolatban, amely eliten szintén felvonulnak a demokráeáaeiltlielnles elemeik, igen érdekefei, hogy 1945 őszén 27.822. számú, rendeltetével a, vallás- és, közoktatásügyi miniszter az, országban működő, az ^országban tanító iskolákhoz fordult és kérte, hogy iate osztatlan iskolák az .általános iskolák íkiiépítéteében működjenek közre, de nemi lett semmi foganatja» Ha megnézzük a dolgokat, akikor plagyon érdekes képet kapunk, éspedig a . kövteitkezŐt. Nem szeretek számokat idehozni, de azért néha mégis kéli számoklat felsorakoztatni. . 1550 állami iskola közül 1051 azonnal átépítette — ha nem is tökéletesen, mert hiszen mi sem 1 találjuk tökéletesnek azt, ,amli eddig ezen a területen lilörtéjnt — a-maigat oktatási metódusát; és hterillandó volt beállni az általános iskolák sorába. Az állami iskoláknak 69.8 százaléka volt ez. Ezzel szemben a 6066 egyházi iskola közül összesen 511, tehát, az iskolák 8 ; 3 százaléka, volt hjajillandó általános iskolává átltJIakulníil (Lábady Antal (msz): Álomfejtő?) Az általános iskolákkal kapcsolatban nem lehet eltagadni, hogy ez az egyetlen és első komoly demokratikus ténykedése a kultúrpolitika terén a mi demokráciánknak, (ügy van! Ugy van! a szociáldemokrialtapárt (Maién-) 1946 nyarán megjelent a vallás- és közoktatásügyi miniszter 70.000 számú rendelete, .amely fellhív + a a vidéki iskolákat, hogy az egy községben lévők lehetőség szerint működjenek együtt. Ma az a helyzet, hogy a 8—10 kilométeres távolságban lévő állami iskolák megvalósították az együttműködést, de bizonyos plébániák alá tartozó kis iskolák nem voltak hajlandók.ebbe a folyamatba bekapcsolódni. Ezek szerint az iskolák •fieAintartóinak frontján Végre egyszer tiszta helyzetet kellene teremteni. Az általános iskolának valóban azzá kell lennie^ha ma még', nem is az, amivé mi szeretnők kiépíteni: eszicözzé arra, hogy megszüntessük -a kasztrendszert, hogy ,a gyermekek Oisztálykülönbség nélkül tökéletesen kapják meg azt a lehetőségei ami az életben számukra adódik és adjanak minden értéket, ami belőlük kittermelhető, a ^demokrácia, a társadalom vszámára- (Milassin Kornél (msz): Mindenütt fel van állítva az általános iskola!) 1 Mit látunk, ha ma megnézzülki az, iskolákat? Mennyi tanuló jut például egy-egy osztályra? A felekezeti iskolákban egy osztályra, 57 tanuló jut, míg az állami iskoláknál egy tanteremre, 49 tanuló esik. AzJ állami iskoláknál egy tanerőre 34 tanuló esik, — ami nagyon sok, mi is határozottan állítjuk, hogy sok — de a felekezjeti iskolákban egy tanárra 58 tanuló jut. Ezek tények, ez matematika, ezen egyáltalán -nem lehet változtatni. Illetve helyesebben igenis lehet, sőt kell is változtatni. Nagyon is kell változtatni! Körülbelül ezt a képet kapjuk tehát, ha ezt a kérdést taglalni kezdjük. '. Az általános iskolákkal kapcsolatban szerettem volna felvetni különböző gondolatokat. i március hó 13-án, csütörtökön. 768 > Szerettem vona felvetni például azt, — és • ez is a vallás- és közoktatásügyi tárcát illeti — •hogy az előirányzott 88.000 forint a kiküldetési költségekre nem elégséges, azután, hogy a tanítóknak az arányos, elosztását végre meg kellene valósítani. Az általános iskola bevezetése folytián a városok és nagyközségek ebből a szempontból szerencsés helyzetbe kerültek. Budapesten tömegével működnek létszámfeletti tanítók. Vannak olyan tanítók és tanárok, akik heti 5—6 órát tanítanak, ugyanakkor pedig tízezer analfabéta gyermek él a vidéken! Tanyiad • iskolákat, vándoriskolákat kellene tehát szervezni. Amikor Budapesten a tanítók olyan kevés órát tanítanak, a vidéki iskolákban előfordul, hogy egy egy tanárra 100, 120, esetleg 140 hallgató esik. A következő tanév egyik legfontosabb problémája az lesz, hogy a felesleges anítókat váltsa és cserélje. (Kiss Ferenc (msz): 3üntetésből? — Sstabó Piroskai (kp) : Magának büntetés az, ha tanulni akar valaki?) '• Nem 'büntetésből, de ez is előfordulhat. (Az elnök csenget.) A miniszteir úr felvetette azt a kérdést» hogy kevés a tamtók fizetése. Ezt a szabadságpárt hallatlanul megtapsolta. Mi is egyetértünk a Szabadságpárttal abban, hogy a tanítók fizetése nagyon kevés és .hogy nem lehet gondokkal küzdő tanítókra bízni a gyermekek nevelését, mert idegességüket esetleg a gyermekeken ve-, zetik le és ez a gyermek lelkivilágát igen károsan fogja 'befolyásolni. A tanítók fizetéséivel kapcsolatban azonban el kell valamit mondanom, ami feltétlenül idekívánkozik. Ml szocialisták, két dolgot tartunk egymástól elválaszthatatlannak ebben a vonatkozásban. Elsősorban a pedagógusok átnevelését kell megejteni, mert hiszen végeredményben túlnyomórészt ma is ugyanaz az oktatószemélyzet tanít, amely a múltban nem egészen demokratikus magatartásáról tett tanúbizonyságot. (Juhász István (szdO: Sőt-'!) Á pedagógusoknak tehát át kell képződniök és azután ezeknek a demokratizált pedagógusoknak feltétlenül meg kell kapni ok a fizetésemelést, mert éneikül igazi oktatómunkát nem is várhatunk el ölük. (Pászthory István (msz:) Ezért nemzetközinek kéli lenniök? — Fischer József (szd): Tem, sovinisztának!) Semmi körülmények között nem sovinisztának. (Prieszol József (kp) — Pászthory István felé; Kár megszólalnia képviselő úrnak! Dénes képviselő úr figyelmeztethetné, hogy ne szóljon közbe, meri kinevetik! - Derültség a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. — Orbán László (kp): Mert ezt Héjj as Ivántól tanulta! — Az elnök csenget.)™ '. Ha már a tanárok és tanítók fizetésénél tar*tuuk, még egy kérdést,'kell elmondanom,,amely önként adódik. Feladataink közé tartozik a vehabilitát'ió U. A Hómam-reudszer tanítói, még ma is helyükön vannak, sőt — azt lehet mondani — tizenkét év óta járják azt a bizonyos szamárlétrát és kapják meg 1 azt a fizetést, amely bizonyos ideig teljesített szolgálatuk jutalmaképpen jár nekik. Ezzel szemben azokat a, tanerőket, akik önhibájukon kívül éveken keresztül nem tudtak tanítani, akik ma 34 vagy 35 esztendősek és most kerültek'először iskolához, jutottak katedrához éppen magatartásuk miatt, miután önhibájukon kívül nem taníthattak, rehabilitálnunk kell őket plyképpen, hogy , javukra betudjuk azt az időtí amelyet éppen
