Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

765 r A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi államokhoz, talán megszívlelendő, lia egy vllághatallomi eizit teszi. / De kérdezem, t. képviselőtársaim, mint­hogy itt arról van szó, hogy egy olyan (típus nevelődjék ki az általános iskoláikban, amely tőil többet kívánunk, mint amennyit a marxista világnézet hívei kívánnak, nem kell-e megkér" deznünk önmagunktól, hogy nem engedjük-e érvényesülni ebben a fontos ügyben a termé­szeti embernek azt a sajátosságát, amely sze­í'int a sízegény irigyli a gazdagott, a rab a sza­bad embert, a szoligla az urat, a rossz harag­szik a jóra. (Zaj a szociáldemiokrafapárt olda­lán. — Egy hang ugyanott: Egyszerűen ne le­gyen úri és szolga!) Kérem, az »úr« kifejezés­- nek kétféle értelme yam és a szolgakömtös alatt sokszor úribb léleki él, minit amilyen ab­ban a szépen felöltözött emberben van. (Török Julia (sad): Még akkor is, ha irigyli az urat? Az irigység csúnya! — Döbrentei Károly né (kp): Es bűn is! — Mónus^ Illésné (szd): Alázatosnak kellene lenni!) Nem akar­juk tehát leszállítani azoknak törekvését és nívóját, akik a többet akarják egyénileg is és az állaim szempontjából iá az iskoláival elérni* (Zaj a szociáldemokra\tapárt soraiban.) Ne akarjuk eat akadályozni, hanem akarjunk mi is felemelkedni arra a nívóra, amelyet a val­láserkölcsi nevelés és világnézet képvisel- {Egy hang a szociáldemakratiapárt oldalán: A tár­sadalmi igazságtalanságokat is az neveli ki? — Zaj a szociá%demokratapárí\ soraiban.) Természetesen ennek megvannak a feltéte­lei: sok mindent áldozatul kell hoiani, késznek kell lenni a többi államipolgár jogainak elisme­résére, neim nyúlhatunk az erőszak eszközei­hez, ami sok áldozattal és Öniegypzéssel jár. de az eredmény, az a nagyobb érték, amelyet a valláserkölcsi élet és nevelés nyújt. Ez nem játék, mert az »értékért értéket« törvénye áll fenn ezen'a téren is. (Közbeszólás a szociál­demokratapárt oldaláról: Emiért nem szabad politikai agitáicióra használni! — Felkiáltások: Lejárt a beszédidő!) Igten t. képviselőtársaim, ne akarjuk a tömegek számára a valláserköl­csi nevelés hatását gyengíteni, mikor az állam­nak lelki és szellemi erőforrásai fakadnak belőle. Elnök: Szólásra következik a címhez fer . iratkozott szónokofo közül? Hegyesi János jegyző: Török Júlia! Török Júlia (szd): T. Nemzetgyűlés! (Pászthory István (msz): Na moslfc beszéljen! — Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán. — Egy hang a szociMdemokratapárt oldalán: Hát egy kicsit taíniulhatmakl tőle, ráfér magukra! — Juhász István (szd) :) Arra a sötfét sarokra egy kis világosiság!) Tegnap az általános iskolával kapesölialtbam elmondottam azt, hogy a kifogá­sok ellene nem kultúrpolitikai alapon, történ­nek, hanem kifejezetten egy demokráciaelllenes oppozíció fegyvertárába tartoznak. Akkor még piem tudtam, hogy ma ai címeknél, speciálisam alz általános iskolával! kapcsolatban a t. Nem­zetgyűlés hogyan fog [reagálni. Ma azonban már elénk kerülti eis 1 az egész kérdés, egész dél­előtt ezeket a dolgokat boncolták, és nagyon órdekeisi volt figyelni azt a vihart, amely ma a nemzetgyűlésben m külölnléle címeknek, hogy úgy mondjam, örve és leple alatt kitört. <Láfoady Antal (msz): Ez a nemzet hangja! — Gyurkovits Károly (szd): Mi közük maguknak a nemzethez 1 ? ! — Juhász István (szd) : Verik a meilíllüket a nemzettel! Mi közük a nemzet­hez?! — Az elnök csenget.) március hó 13-án, csütörtökön. 766 Slachta Margit képviselőtársaim valóság­gal eiragadoitlt volna ezzel iái spirituális fejtege­téssel, ha nem látnám mögötte azt, és nem kel­lene elmondahlom, hogy eddig'a vallás urai a világom azt a sok slzépet és 1 sok jót, etikailag felemelőt, amiről moslt olyiab sokat hallottunk, nem valósították meg, eddig még megvalósítva nem láttuk, és amikor arról beszélünk, hogy az ember valóban tanuljon) meg önmagám unaí­kodnfi, és ezt aa iskolában' kell megtanulni, ak­kor ki kell jelentenem, hogy úgy látszik, íajz eddigi iskolarendszer és az eddigi iskolapoli­tika sohaisiem volt jó, és nem volt alkalmas arra, hogy ezt a nuagasabbrendű embertípusit az iskolákban ki tudja termelni, ezek szerint tehát amit eddig hallottunk, megbukott, és va­lami új! vonalon kell kísérleteznünk. (Juhász István (szd): így van!) r Itt voltaképpeni politik>fl& harcok dúlták a végletekig, mert akárhogyan nézzük a kérdése­kéit, amikor ilyen dolgok vetődnek feil, hogy például a SEOciáldemokratapárttal kapcsolat­ban megkérdezik, — mert ez is megtörtént — hogy almikor bejötlték ide ai németek, vájjon hol vollfc az ellenállásunk, akkor el kell mondanom, amit a t. Nemzetgyűlés talán el méltózitatott felejteni, hogy 1944 március 19-én, az első na­pon, amikor ai németek betették ide a; lábukat amikor eljött ide a Gestapo, a munkásvezérek kavétel nélkül a Gestlapóhoz kerültek. Ami az ellenállást illeti, legfeljebb csak egyes embe­rek, egyes elvtársak ellenáll ásla. üsmeretes, pél­dául Szakasits Árpád elvtársunké, de volt el­lenállás. (Gróh József (pk): Hogyan tartozik ez az iskolaügyhöz? — Juhász István (szd): Erről van saó! Ott kérdezték, hogy hol voir tunk akkor!) Az is felvetődött itt többször, — éppen Slaelhta képviselőtársaim szájáról is — hogy a dikttiatúrára törők féltékenyeik az Úristenre. Most meg kell kérdeznem, hogy 1945-ben, ami­kor Magyarorjsizág f elszabadult a német csizma nyomása alól, tettünk-e mi kísérleteit, diktatú­rára? Senki sem 'vitathatja) el, hogy akkor megvolt erre a lehetőség. (Ügy van! Ügy van! a kommunista/párt és a szoeiáldemokratapart soraiban. — Ellentmondások a szabadságpárt somiban. — Juhász István (szd): Nem éltünk vele! Megtehettük volna, de mlem tettük! — Egy hang a szabadságpárt oldalán: Kisebb­séggel? —• Juhász István (szd): Megesinálíhai'­tnk volna kisebbséggel is!) Egészen más van itt a kérdés^ mélyén. Az a kérdés, hogy miaigámügy-e a vallás valgy köz­ügy-e ai vallás, és a »magánügy—közügy« kér­dései között hogyan burkoljuk a lényeget, a lényeg pedig a hatalmi kérdés. E mellett a. hatfeími kérdés) mellett sorakozik fel a szabad­ságpárt, amikor arról van szó. hogy a vallás szerintük nem magánügy, — amit mi) akarunk kányilváníltáni — hanem! közügynek minősítik, akkor olyan példákalt hozmaik ide elénk, ame­lyek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy példaképpen hasizmai ják fel azokialfc. Nagyon gyakran hallottunk itt ma délelőtt; az angol demokráciáról beszélni, csak éppen azt felejtet­ték el, hogy az aingol demdkráciabain. igenis, magáinügynek nyilváJnították a vallásit nem pe­dig közügynek. E mögött tehát, igenis, haitaüonii kérdés van. Haltalmi kérdés ai deimiokráciámiak és a fasizmusnak egymással való viadala; (Zaj á szabadságpárt és a szociáldemokratapárt ol­dalán. — Az elnök csenget.) Nem hagyom mar garni zavarni, rövid az időm­Kultúrk érdesek, kultúrpolitika örve alatt » J

Next

/
Oldalképek
Tartalom