Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
741 A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi illik az, hogy mi történjék a művelődni vágyó, a saját területén, szakmájában, foglalkozási körében műveltségét jól, modernül kiegészíteni vágyó felnőtt emberrel. Egy elvi, döntő változás történt ezen a téren a múlthoz képest» amelyet ennek az egész munkakörnek az elnevezése ip kifejezésre juttat. Azeilőtt iskolánkívüli népművelésnek nevezték ezt a munkát bizonyos demofili leereszkedéssel, mondván, hogy ia 'műveletlen népet kell az igazság és a tudás birtokába juttatni. Az a felismieirés, hogy a nép körében is él egy bizonyos határozott művelődési igény, amely szeretne magának bizonyos típusú tudást megszerezni, másrészt pedig elsőrendű érdeke ia fejlődésnek, hogy az újabb tudási bizonyos művelődési hagyományhoz fűződjék, a szabadművelődési elnevezésében jut kifejezésre. Erre a célra is igen komoly súlypontáttolást végeztünk a költségvetésben: sokkal nagyobb összeget fordíthatunk erre a célra, mint azelőtt. Hogy azonban ez az összeg mégsem éri el az iskolákra szánt összeget, az egyszerűen abból az alapelvből folyik, hogy véleményünk szerint a szabadművelődés csak az állam és társadalom közös akcióijaként, közös, vállalkozásaként lehet eredményesé Az államnak az a faladata, hogy megfelelő .szakembereket, megfelelő adminisztrációt bocsásson rendelkezésre, a többit — a művelődés vágyát, szándékát, a tanulás akaratát — nem adhatja meg az állam az egyes embereknek:. Ha szabad azt a képet használnom, amelyet már egyszer-kétszer használtaim, a kertész megöntözheti és rendezheti a kertet, nőni a fáknak maguknak kel. (Lévay Zoltán (msz): Ugy van! Tehetséget sem adhatunk!) Hegedűs képviselő úr szóvátette a sport mostoha dotálásait is. Ez is ugyanolyan pro. blémakör. Véleményünk szerint a sport is a társadalom és az állam közös erőfeszítésének, közős vállalkozásának az eredménye, tehát természetes, hogy a sportra fordított Összegek nagyobb része a sport adminisztrációjáía megy el, mert hiszen ez az a 'feladat, amelyet az államnak természetszerűleg magára kell vállalnia. Egy kis tárgyi tévedés volt Hegedűs képviselő úr felszólalásában. A totalizatőr-jövedelmekből körülbelül havi 200.000 forint jut sportcélokra, ami a mai csekély költségvetési kére-, tekhez viszonyítva, meglehetősen szép összeg. Ettől eltekintve az a véleményem, hogy a nagy sportegyesületek és azok a sportegyesületek, amelyeknek profi-ága is van, amelyek tehát komoly pénzt keresnek profi-munkájus:kai, természetszerűleg: adhatnak sporttársaik költségesebb, ráfizetéssel járó sportolásának fedezésére a maguk erejéből is., (Lévay Zoltán (msz): A pankrációsokat kell megadóztatni!) Ami a Nemzeti Sport-Bizottsággal való együttműködést iUeiti, a sportosztály élén Mező Ferenc kiváló olimpiai bajnokunk, a szoeiáldenaiokratapárt tagja, kitűnő szakember áll, akinek puritánságához és hozzáférhetetlenségéhez kétség nem fér. Tudomásom szerint ő a legjobb egyetértésben dolgozik, az NSB-vel. Arra vonatkozólag, hogy ez a súlypontáttblódás anyagiiakbalnl hogyan jut kifejezésre,^ legyen szabad csak egy adatot említenem» Amíg a régi költségvetésben az általános népoktatásra és az iskoliáinkívüli népművelésre a költségvetésnek körülbelül 8—9%-a' jutott, ma ez a., tétel 23%-ra emelkedett fel, ekíaltáns példájaként annak, hogy vaióbanl ezt a problémát tartottuk a legsürgősebbnek, legfoíoitosabbniak, március hó 13-án, csütörtökön. 74a és nnyagi erőink legvégső határáig ennek a szolgálatába álltunk. Ezzel kapcsolatban bizonyos, talán jogos kifogás is érhelttte a minisztérium geszti ój át * abban iá telkintethen, hogy k\ magas műveltség régi gazdag dotálását meg kellett szűkíteni. Ennek történelmi előzménye m, hogy Magyarországon a magas műveltség aránytaiainiul többe ketrült, mint az alsó műveltség. Nemrég olvastam Kunfi Zsigmondnak egy kitűnő könyvéit! a magyar közoktatás szervezetéről, amelyben kiszámítja azt hogy az államnak mennyibe került a régi Magyaronszagon egy elemista diák, és mennyibe került egy egyetemi hallgató. Egy elemista diák körülbelül 10 koronájába, egy egyetemi hallgató körülbelül 600 koronájába került az államnak. Ezt az acrányt'ailanságoítl természetesen felelősséggel, jó lélekkel tartani nem leheteti (Gyurkovits Károly Oszd): Nem 'liehen a parasztot mindig kihagyni », játékból!) Bizonyos 'azonban' az, hogy ha a magas műveltségnek bizonyos mértéjkű túldotálása indokolttá is tette bizoiniyou tételek lefaragását, ez semmiképpen sem járhat azzal a következménnyel, hogy tömegművelődésünk fttehát ai széles' néprétegek felemé^ lése érdekében most niiár szétromboljuk, vtagy zülleni engedjük a magyar magas műveltséget• Arról is esett már szó, — -és azt hiszem, ebben isi egyetért a t- Nemzetgyűlés -— hogy mi, magyarok, Jkis népként sem nyersanyagforrásaink végtelenségével, sem embertömegeink nagyságával neim játszhatunk komoly szerepet' az európai 1 népek társaságában; az egyetlen komoly valutánk, amellyel tekintélyűinket a nap alatt megtarthatjuk éisi növelhetjük, valúhatn miaigás műveltségünk, (Taps a szabudságpárton). nagy művészeink, tudósaink, íróink kiváló alkotásai és művei. (Nagy Vince (msz): Veres Péter össze nem ütné a tenyerét! — Lévay Zoltán (msz): A Szabad Nép szerint nem fogadják el diplömáinkait! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Hadd vegyem sorra ezeket a szektorokat is. Természetes, hogy az ál L talánolsi romlás atz egyetemeiket isi igeinl nagy mértékben érintette. Egyetemi épületeink, klinikáink, kutatóintézeteink igen nagy mértékben megrongálódtiak, és ezeik_ helyreállítása mérhetetlen költséget és fáradságot emészt fel. De valóban szükség van arra is, (Zgyeíka János (kp): A felszerelést nyugatra vitték!) — sajtnlos, - nem volt meg — hogy azt a sokszor maradi, a demokrácia lendületével nem mindig együtt lendülni tudó szellemet, amely egyes egyeitémeiniken, egyes egyetemi karainkon még éli fellazítsuk és megvált oztalsisuk. Szükség van arra is, hogy egyetemi oktatásunk bizonyos területein a valóbami időszerűtlenné vált oktatási rendet megreformáljuk. Ezeken a területeken is komoly kezdeményezésekről számdKhatok be. Legyen szabad talán némi büszkeséggel mondalnoni azt hogy vállalkoztam latrra a Tutánkámen sírjának feltárálsíávali körülbelül egyenrangú szerepre, hogy a jogi oktatás reformját eíkészí'ttettem és szentesítettem. Ez ia reform körülbelül tíz éven ke- . resztül készült, és a legenda azt tartja, hogy amelyik miniszter hozzányúlt, azonnal megbu-f kottt (Pászthory István (msz): Be is következett! — Ternay István (msz): A legendának igaza volt! — Taps a szabadságpárton') Vállaltaim azt, hogy most már a jogi oktatás is lényegesen szigorúbb» erélyesebb formák között folyjon, mint eddig- Az órára be nem járó mezei jogászok mérhetetlen hada' termé47*
