Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
743 ^ nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi, sizetesein meglehetős megdöbbenéssel fogadta ezeket az intézkedéseiket, de megdöbbenésseili fogadták azok a jogakadémiák is, aimelyeknek fennállása, — legalábbis rmiapí iter.iedelmuk.beai — véleményem szerint kétségessé vál'tl Valamelyik képviselő úr lándzsát tört védelmükre, az egyik oldalon, azzall; bizonygatván létük alapját,. hogy hiszen eltartják öoiimaígukfat, megválni a régi hagyományuk, kitűnő embereket képviselnek, á következő fordulatban pedig szemrehányást' téve nekem azért, hogiy nem támogatom eléggé ezeket a jog/akadémiákat. Természetes, hogy neon támogathatom őket olyan mérteikben, amilyen mértékben! szeretnék, hogy támogassaim őket, mert hiszen enlniek az országnak végre mégis císiak 1 el kell indulnia aizon /a« úton, hogy szakemberek vezetése alá kerüljön. Mnos szükség a rosszul képzett' jogászoknak arra a mérhetetlen tömegére, amely elöntötte ezt az országot. (Helyeslés és taps. — Reicher Endre (pk): És a hathetes jegyzői tanfolyamokra!) Kudaisi képviselő úr szóvátette /a természettudományok bizonyos elhanyagolását. Ez nem ezándék, hanem kényszerűség kérdése. A modern természettudományok iniagyrésze csodálatos, városszerűvé* 1 nőtt kísérleti, kntatótelepeken végzi munkáját. Mii még meglévő laboratóriumainkat is csak a legnagyobb érőfeísizítéssel tudjuk helyreállítani, nemhogy arra volrijánk képesek, hogy 'naigy kutaltlótelepeket és kutató városoklat építsünk feli. Ezen: a területen — siajnos — le kell számolnunk azzal,/ bogy Saí világ nagy íkutatötelepeire az erre a céilira megfelelő tőkét, erőt .mozgósítani képes nagy népek kutatóintézeteibe elküldjük tanulni a mi kiváló, tudósaitokat. Itt sem tudunk másríR, számítani, mint na a magyar zsenialitásra, amely a legnehezebb körülmények _ között is számtjQJlainszor hozottt létre ^valóban világraszóló teljesítményeket. (Helyeslés-) Ettől függetlenül azonban elvi vonatkozás^ ban a természettudomájnyok a kultuszminisztérium teljes támogatását, sőt igen fokozott 'támogatását élvezhetik. Elég utalnom «arra, hogy a természettudományos tanszékek egész sorát ál&íto'ttuk fel. Hm egyeseket nem tudtunk felállítani' ez ismét költségvetési okokból nem volt lehetséges. Utalnom kell arra is, hogy a Tudományos Akadémiában végrehajtott reform is teljesen egyenjogúvá tette i az előlbb — inondjuk — egyharmad jogot élvező természet-, tudományt* • Hadd. szóijak itt egy-két szót a Tudományos Akadémiáról. Természetes, hogy az egyetemeknek a tiszta tudomány hajlékainak kell lenniök. Sajnos azonban, az egyetemekínek szakembereket is kell nevelniök* ítehát nemcsak kutató munkával, hanem nevelő munkával is kell foglalkozniuk. Ez a két munkakör nagyon sokszor interférai, az egyik csökkenti a másik hatásfokát Éppen ezért fokozott fontossága van annak, hogy legyen a magyar .szellemi életnek egy olyan fóruma, amely valóban a legjobb, a leghaladóbb szellemű szakemberek együttese. Erre a Magyar Tudományos Akadémia van hivatva. A Magyar Tudományos Akadémia — sajnos — költségvetési szempontból valóban rosszul van dotálva. Az Akadémia is elvesztette célvagyonát, csak egy-két épülete, objektuma maradt meg, sokkal erősebben szorul itiehát állami támogatásra, mint azelőtt, viszont az elmúlt másfél 'esztendőt*— rendkívüli sajnálatomra, és az egész magyar köz. vélemény rendkívüli sajnálatára — vaíóban á*március hó 13-án, csütörtökön. 744 datlan és terméketlen személyi perpatvarkodással töltöfcfce» Az, hogy ez a perpatvarkodás megszűnt és az Akadémia most már újjászerveződve foghat hozzál munkájához, — engedjék meg, hogy ezt is némi öndícsérettel mondjam — az én személyes közbelépésemnek, hosszú diplomáciai erőfeszítéseimnek az eredménye. (Helyeslés és taps.) A Magyar Tudományos Akadémia tehát most már véleményem szerint meg fogja tudni szerezni magának a megfelelő anyagi alátámasztást a munkájához. A másik nagy terület, amelyen a miaigyairság elsőrangút alkotott, a művészetek területté volt» (Halljuk! Halljuk!) Sokszor felemlítették már, hogy a világ kevés népe produkál számszerűleg is annyi kiváló művészt, írót, színészt, zenészt, mint a magyarság. Ez is így van/ Éppen ezért rendkívül nagy gondunk ennek a művészvilágnak épségbentartása. A művész- ' nyomor az infláció idején olyan méreteket öltött, ami talán példátlan az egész magyar történelemben. A kultuszminisztérium minden erejével támogatására sietett a nyomorbajutott mai vészeknek. Ennek, m m&i már lassan; tisztuló, mégis javuló helyzetnek a végső konzekvenciáját vonta le azzal, hogy ma már nem kézisegélyeket, a művészeket megalázó alamizsnákat osztogat ki. hanem előlegképpen munka• segélyeket ad. Lehetővé tette, hogy legkiválóbb művészeinknek, akik lazelőtt — valóban a. régi / magyar világ szégyenére — erejük esökkemésé" vei az utcára kerültek é& akiknek az özvegyei éhemhaltak, — mint például Vajda János özvegye és méig néhány nagy magyar kiválóságé — az. öregségét legalább életjáradék formájában biztosíthassuk. Ez mind a magyar imjűvész«V állagának megmentésére irányuló erőfeszítés volt. Ennél még fontosabb az, hogy a magyar művészet minőségi szempontjainak érvényesítésére életre hívtuk a Művészeti Tanácsot és ezáltal a legjobb magyar szakmai emberek, tehát a legkiválóbb művészek, hozzáértők vezeu tése alá'vannak rendelve hivatalosan az egész magyar kormányzat művészi vonatkozású gesztiói. Ezzel a minisztérium mindig a legteljesebb egyetértésben működött. Harmadik i problémája a művészetnek ia művészeti nevelés biztosítása. Ezen a területen is komoly reformokat hajtottunk végre. A Képzőművészeti Főiskola reformja volt az első, amely befejeződött. A Zeneművészeti Főiskola reformja szintén befejeződött, és most van végrehajtás alatt az IparművészeiíA Főiskola és a Szinművészeti Főiskola reformja; Mindezek és a viszonyok kedvezőbbé válása következtében is művészeti életünk való. ban megpezsdült, ha még nem is tudta visszanyerni régi nagy teljesítőképességét, mert hiszen azok a társadalmi erőforrások, amelyek azelőtt táplálták, nagyrészt kimerültek vagy megszűntek. Mégis azt kell mondanom, hogy művészeti életünk' minden területén komoly, eleven munka indult meg. pezsgés keletkezett. Zenei életünk nagy sikereiről, azt hiszem, nem kell itt beszámolnom. Művészeti életünk megújulását és elevenségét bizonyítják azok a sorozatos kiállítások, amelyeken legjobb művészeink állítják ki régi és új műveiket- Az Irodalom megpezsdülésérŐl tanuskodhatik az, hogy amíg másfél évvel ezelőtt egyetlenegy irodalmi folyóirat körül gyülekezett lassanként az újra • megszólaló írók kisded serege,
