Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

à 739 A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi a magyar iskolarendszer egy valóban .tőlünk idegen, igen sok 'pontom elavult német iskolarendszer és tanítási módszer alkaknjazásai De hogyan állítsunk ennek a rendszernek helyéibe másikait, ha Magyarországon a modern pedagógiád törekvéseik naégi ma is olyan állapotban vannak, hogy amikor miniszter létemre egyszer összehívtam a. modern szellemű pedagógusoknak eigy kis kongresszusát, olyan csodálkozással jelentek meg ezek a pedagógusok, mintha a világ omlott volna ösiazei, (Török Julia (szd): Most tapsoljanak, amikor a multait hibáztatja! — Elénk taps és felkiáltások a szabadságpárton: Köszönjük a felszólítást!) hogy végre egyseser a pedagógia kérdésével is foglalkozik egy miniszter. (Nagy Vince) (msz) Török Julia felé: Kedves képviselőnő, most megpukkad', mert tapsoltunk? — Az elnök csenget. — Török Julia (szd): Nem! En csak tévedések elkerülése végett jegyeztem, 'meg! — Ternay István (msiz): Dávid Jánosnak tapsoljon, képviselőtársam! A nagy antiszemita; kollégának!— Justus Pál (szd): Képviselő úr, hazudni nem szabad! — Ternay István (msz): Netmi is! — Zaj a szabadságpárton. — Vásáry József (msz): Nem,, Justusnak sem, még: ha párttitkár liist— Nagy Vince (msz): Privilégiuma! — Halljuk a minisztert! — Pásztor Imre (szd): Maguk hallgassák meg! Maguk mean hallgatják! — Az elnök csenget. —Vásáry József (msz): A hasbeszélő megszólalt! — Derültség a szabadságpárton.)^ Az általános iskola tantervének ós utasításának kidolgozásánál erre a szempontra ; különösen' figyeltünk és a pedagógusképzés reformjának tervében is igen nagy szerepeit szántunk & modern pedagógiai módszerek ismeretének. De meg kell vizsgálnunk azt a szempontot " is, hogy hai már a kereteket meg teremtettük, ha már az iskolaépület s a (tanító kérdését és. minidlezeket a kérdéseket megoldottuk, ki az, aki eljár elbbe az iskolába. Azt kell mondanom, hogy ebben az igen t.> gyületoezetíben egy heves • vita középpontjáb

an állandóan szorongva kellett

1 gondolnom azokra a gyiermekekre, akik az iskolába járnak (Ügy van! Úgy van! a szabadságpárton^ és akiknek gondja, sajnos, igen kevés, etmber szívén fekszik. (Úgy van! ügy van! a szabadságpárton.) Az iskola végül mégis elsősorban a gyermekért van, tehát miinden gondunkkal feléje kell fordulnunk. Mert felállíthatjuk a vidéken a legszebben kifestett iskola termeket, odavezényelhetjük a legjobb tanítókat: ha a tanyai gyerek nem tud télen hóban-vízben, zivatarban mezítláb bemenni az iskolába, (Úgy van! Ügy van! Ttips a szabadságpárton.) vagy ha csak halálrafáradva, háromórás! gyaloglás után ér be oda, akkor t. Nemzetgyűlés, semmit sem tettünk, (Pászthory István (msz): Autókkal kell odavinni őket!) Éppen ezért igen nagy figyelőmmel kell lennünk arra, hogy különösen vidéken a körzeti áíitallános iskola mellé — amelyet lehetőleg kiviszünk, amelyet ki kell vinnünk a nép közé, hogy hozzájuthasson, hogy valóban élni is tudjon vele — mentől több gj^erímekinternátusit, napközi otthont, (Helyeslés a szabadságpárton.) éjszakai hálóhelyet, szóval a szükséges

1 tartózkodási helyek nagy számát epitheis" sük fel. Ez ismét olyan probléma, amely a költségnek, a fáradságnak, a szervezésnek pél- dátlan feladatai elé állít bennünket. (Ügy van! Ügy van!) . A másik kérdés, amely á; gyermekkel valóban szorosan kapcsolódik, az iskolai egészmárcius hó 13án, csityörtökön. 740 ségvádelem kérdése. (Ternay István (msz): Ugy van! Halljuk!) Ezt az egyik képviselő úr felemlítette és egy másik megtoldotta. Az iskolák egészségügye valóban rossz állapotban van. Körülbelül egy évvel ezelőtt pontos tervezetet dolgoztattam ki szintén az iskolák egészségügyének megreformálására (Sulyok Dezső' (msz): Keserűen nevet hozzá! — Nagy Vince (msz): Nem adtak pénzt hozzá! — Gyurkoyits Károly (szd): Ez megint nem a demokrácia, hanem a régi reakció átka!) Rendkívül nagy szervezeti és anyagi megterhelést jelent. (Sulyok Dezső (msz): Meg tudnám mondani, hogy hOnnan kell elvenni a pénzt ehhez! Veres Péter autójától! — Lévay Zoltán (msz): Gépkocsikra 16 milliót fordítanak! — Zaj. — Justus Pál (szd) közbeszól. — Ternay István (mis'z) : Ezt hagyjuk, Justus képviselő úr! — Gyurkovits Károly (szd): Az még a régi reakciós dolog! Most jön a modern!. — Ternay István (szd): Az autók, a mozik! — Justus Pál (szd): De sokra telik azokból a mozikból! , Már a hadirokkantaknak is és már erre is! Minden abból jön! — Némethy Jenő (msz): Hagyjuk a miniszter, urat beszélni!) A mai iskolaorvos legfeljeibb valami egészségügyi tanácsadó szerepét tölti be. Például jogállapota sincs rendezve a tanári karban. A falusi iskolák orvosi kezelése lényegében a körorvosoknak van alárendelve, akik ezer dolguk ^mellett természetesen a legkisebb gondot tudják erre fordítani. A beteg iskolásgyermekek kezeltetéséről, orvosszerrel való ellátásáról, esetleg szanatóriumba való utalásáról az iskolaorvosnak semmiféle gondoskodási lehetősége nincs. Legfeljebb betanácsolhatja a gyereket valamelyik kórházba. (Ternay István (msz) : De miért? — Gyurkovits Károly (szd) : Mert az volt a mentalitás, hogy a paraszt dögöljön meg! — Ternay István (msz): Kinek a mentalitása ezf — Gyurkovits Károly (szd): Nem a demokráciáé! — Ternay István (msz): ügy látszik, igen! — Justus Pál (szd): Ez a kijelentés hasonlít a képviselő úrhoz!— Ternay István (msz): Vállalom!) Valóban igen nagy és mélyreható reformokra van ezen a téren szükség", amelyeket a népjóléti miniszter úrral egyetértésben kell majd megoldani. Nekem sajnos, nem sikerült ezt a kérdést megoldanom. (Egy hang a szabadságpárton: Ugylátszik a népjóléti miniszter úr nem ért egyet!— Török Júlia (szd): Volt egy háború is!) Ez olyan fontos probléma, aanely legfontosabb reformprogramnipontjaink közé kell, ihogy tartozzék. Végül még egy szempont: az iskola nem szakadhat el a családtól. Az iskola egész nevelése ellen manapság sokszor hangzik el az a vád, hogy az iskolák nevelték ilyenné vagy olyanná az embereket. Az iskola legfeljebb bizonyos inieiativákat adhat, műveltségi anyagot közölhet; emberré, valamilyen emberré a család és a társadalomi neveli az embert (Ugy van! a szabadságpárton.) Hogy milyen emberré, az a társadalomtól és a családtól fügig. Éppen ezért az iskolia semniikép sem szakadhat el a társadalomtól, tehát ennek a kapcsolatnak a kiépítése , is, ami sok helyen nagyon szépen folyamatban van, gondjaink tárgya kell, hogy legyen. De eddig csak a gyermekek neveléséről, vagy iskolázásáról beszéltünk. Egy, másik igen nagyfontoságú probléma az úgyneveztt szabadművelődés problematikája. A kérdés tudni1