Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
709 A nemzetgyűlés 110: ülése 1947. év, Tudomásom szerint oéldáuiL a boroszlói püspökségnek vas- és acélöntőgyára van, a gráei püspök pedig drótszeggyárral tartja fenn közigazgatási intézményeit és egyéb vallási intézményeit.- Amilyen mértékben sikerül egy teljesen szabadlevegőjű demokráciáiban az egyháznak auitonómiális öntevékenységük révén anyagi bázlist tereanteniök a maguk számára, olyan ^mértékben csökken a kötelezettség a közösség, az adólizető polgárok, vagypedig az állam oldalán aziránybam, 'hogy segítségére legyenek a köznek a vallási szükségleltek előteremtésében^ Mélyen t. Nemzetgyűlés! Még egy másik nyomós ok is indította a magyar kormányzatot arra, hogy ez a tétel a költségvetésben szerepeljen. Végeredményben az állam is jól jár merthiszen neki erkölcsös, etikai felfogás dolgában magasabbrendű és önfeigyelmezett állampolgárokra van szüksége. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Ha az állam és a köz az» egyházaknak ezt a nevelő. tevékenységét előmozdíthatja és eHőisegítheíta, akikor önmagát boldogítja. A költségveltésben szereplő 30.4 'millió forintból a katolikus részesedés 11.5 millió fo* rint, amely ölsszeg 3961 lelkész, nyugdíjas és egyhátza alkalmazott f izetésének. továbbá a görögkatolikus papok családi pótlékának biz» tosítására szolgál, ezenkívül pedig irészben az egyházi közigazgatás költségeit is fedezi. Ezzel kapcsolatban — és ez felszólalásom hangsúlyos része — szeretnék egy egyéni deklarációt tenni az összes egyházak szolgáinak és intézményeinek nevében, de nem megbízásból. Ha nem tetszik nekik, akikor esetleg dezavuálhatnak. Szeretném deklarálni azt, hogy máért nem érzem feszélyezve imagaimait és miért nem érzek elfogódottságjo^ abban, a pillanatban, amikor ez a költségvetési tétel a nemzetgyűlés bíráló tekintete elé körűi* Ezt a feszélyezettségét egyénileg mindig éreztem, amikor a gazr dag egyház papja és szolgája voltam. Az első ez: méltó a munkás az ő bérére* Mii a közösségnek saedlemerkölcsi értékű szolgálatot teszünk és ezen az, alapon szemrebbenés nélklül igényeltjük, várjuk és elfogadjuk létfenntar 1tásfunk lehetővé tételét. (Slachta Margit (pk) : Ugy van!) A másik pedig ez-^ felelősségein tudatában jelentem ki — és itt azt a felelősséget értem, amelyet az ember állításáért tartozik viselni — hogy a imagyar keresztény társada" lom, tartozzék akármelyik párthoz is, két dolgot biztosan akar. Az egyik az, hogy papjai anyagilag függetlenül teljesíthessék hivatásbeli kötelezettségeiket (Igaz! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) 'Különösen akarja ezt abban a pillanatban, amikor jó és a rossz kiélezett ellentétei és á háború álltai felkavart szenvedélyek örvényei felett egészen hősi és önfeledt esröf eszíttésre van szükség ahhoz, hogy a közgondolkodás és az egyéni magatartás bizonyos etikai magaslatra emeltessék. Éppen ezért hiszem, hogy a keresztény társadalom akarja: szolgái és intézményei az önfenntartás küzdelmeire né pazaroljanak erőt, hanem mindent enmek a szellemi, etikai szolgálatnak áldozzanak fel. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán.) A magyar keresztény társadalom ezt kifejezte akkor, amikor évszázadokon átt hellyi javadalmakat és hozzájárulásokat teljesített éa meghagyott. Érzésem szerint végeredményben Rákosi Mátyás, a konimunistapárt vezére ÍA erre a jól felismert néphangulatra és meggyőződésre appellált, amikor bizonyos gyűléseiken hangoz!tia|t&a, /hirdette: adjatok jöldtet* március hó 13-án,. csütörtökön. 710 földibirtokot azoknak a papoknak és azoknak az intézményeknek, ahol úgy találjátok, hogy ez kevés. lAJ második pedig, amit biztosan tudok bármely páirthoz tartozó: keresztényről: azt akarják, hogy olyan helyekein, ahol a helyi jövedelmi források megszűkültek vagy megszűntek, azokon a helyeken, ahol például pap : nevelő intézetek vannak, a létalap azonban elment, fel kell áldozni a földtoirtokreform során a közjóért és azoknál az intézményeknél. minit például az egyházi közigazgatás szervezetei, ahol a létfenntartáshoz szükséges alap hiányzik, a hiányzó előfeltételeket ne egyéni koldulással, ne könyöradoimányok gyűjtésével szerezze meg az egyház magának 1 ., hanem azt akarják, hogy nemzeti gesztussal kapja meg ebben az esztendőben és a következőkben a költségvetés révén» olyan gesztussal, ami megfelel a munka becsületének is. Megnyiugjtathatoni' a nemzejtgyűlés Jkéipp viselőit, bármely párthoz tartozó tagját és a kormányt, hogy a nemzeit nem tartja elherdált pénznek, könnyelműen szétosztott összegnek, eltékozolt verítéknek azt, ami*, az adófillérekből a költségvetési tételben egyházi célokra megajánlott Mélyen t. Nemzetgyűlés! Még egy dologról kell szólnom- Sajnálom, hogy nincs jelen az előadó úr, aki Zsedényi képviselőtárteani deklaráció;]áva! szemben két kijelentést tett; amelyek közül az egyiket helyre kell igazítfcr nom, a másikra pedig választ kell adnom. Az előadó úr első kijelentése arról széli hogy a magyar püspöki kar beleegyezett a fakultatív hitoktatás kérdésébe, (Hegymegi Kiss Pál (msz): Nem igaz!) tehát, mondotta a nyilatkozattevő, ezek a felszólalások nyilt kaput döngettek. En^ négyszemközt tárgyaltam ft mélyen t. előadó úrraR és kiderült, hogy másodkézből vett adatokat és kijelentéseket hozott ide, (Kiss Ferenc (msz): Szokás szerint!) nem tehet róla, hogy jóhiszeműen ezeket használta fel, (Slachta 1 Margit (pk) az előadói emelvény felé mutat: Arról a helyről nem szabad! — Za.i.) ezzel szemben _értesülésem szerint a< magyar püspöki kar bizonyos nyilatkozatokat juttatott el a kormány elnökéhez és abban kifejezte, hogy a fakultatív hitoktatás sorsát és ügyét, hasonlóiképpen az egyház és demokrácia* viszonyával összefüggő kérdéseket ő is jónak és hasznosnak látja rendezett, kétoldalú tárgyalások során elővenni, de majd csak arra alkíaiimais légkörben. Az előadó úr indítványt tett, — házszabályelleínesen ugyan — hogy a nemzetgyűlés utasítja vislsza Zsedényi képvtiselőtársamnwk ' f ' a fakultativ hitoktatás napirendről való levételére vonatkozó javaslatát, mert ez a törvényekben lefektetett szabadságjogok elleni intézkedést vagy szándékot hordoz magában. T. Nemzetgyűlés! Szeretném, ha egy gyakorlati bizonyítékkal is szolgálhatnék. Szeretném ideállítani azt a tényt, hogy a kötelező hitoktatás fentnltartása» esetleges szorgalmazása nem a demokráciát sértő módon kerül szembe az egyéni szabadságjogokkal. Elismerem, a túl; oldalról elhangzó felszólalásoknak v»am némi igazuk abban, hogy a kötelező hitoktatás egyéni szabadságjogot, személyes szabadságjogot érint és korlátoz. Nagyon jól méltózüalínak azolniban tudni, hogy az egyem jót a közjó bizonyóisi esetekben, amikor szükséges, fellebbezi, sőt a közjó érdekében és szolgálatában '45* /
