Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-109
683 A nemzetgyűlés 109, ülése 1947. évi március hó 12-én, szerdán. 684 nak emelésére irányuló törekvésünkben ne feledkezzünk meg az átlagonfelüli képességűek neveléséről. Az általános iskola mellett meg kell 'teremteni a tehetségesek iskoláját és" — . intézményesen biztosítani kell, hogy a népiskolákból és az általános iskolákból " az átlagon felüli tehetségesek kiemeltessenek és a tehetségesek iskolájában helyeztessenek el. Eat a ^tehetségesek iskoláját nyugodtan nevezhetnénk továbbra is gimnáziumnak. Egy kis népnek életfontosságú szükséglet a minőségre törekvés minden szempontból. Demokráciánknak talán egyik legnagyobb, legszebb feladata lenne, ha kibányászná a magyar nép mélységéből az ott szunnyadó rengeteg értéket, hogy kiemeljük a sok agyagos, tompafényű gyémántot és azokat kicsiszoljuk a világ bámulatára és hazánk üdvére. A költségvetést pártállásomnál fogva nem .fogaidom el. (Taps.) Elnök: Szólására következik a feliratkozott szónokok közül?. Hegyesi János jegyző: Hegedűs András! Hegedűs András (kfe): T. Nemzetgyűlés! A kul:usztárca költségvetésének azzal a részével szeretnék foglalkozni, amellyel a Horthy-rendszerben is és egészen mostanig nagyon kevesen V foglalkoztak: az iskolánkívüli nevelés kérdésével, .Í , A parasztifjak, az ifjúmunkások, az iparosifjak nevelése is a kultusztárcához tartozik. A múltban is elfeledkeztek és a jelenben ás sokan szívesen elfeledkeznek erről, pedig különösen ma fon'os ez a területe a nevelési munkának, nevelési politikánknak, azért, mert az általános iskola még nem érezteti hosszú éveken keresztül a hatását. Fontos ez azért, mert nagyon sok érték van még ezekben a ' rétegekben. Nagyon sok olyan dolgozó^ parasztifjú, ifjúmunkás van, aki társadalmi és gazdasági helyzeténél fogva nem tudott iskolába kerülni. Hómanék a nevelési politikának ezzel a részével nagyon keveset törődtek. Mit tett mai kultuszkormányzatunk ezen a téren? Van-e gyökeres változás? Ha az eddigi munkát és a költségvetés számait nézzük, meg kell állapi tanunk, hogy gyökerés változás még mindig nincs. Még r mindig keveset törődik a kultuszkormányzat .azzal, hogy munkás- és parasztif jak : tovább tudják-e képezni magukat, hogy egészséges sporttal egészséges, munkabíró, életerős magyar ifjúság nevelőd ík-e, milyen kultúra fejlődik ki a dolgozó ifjak között», pedig demokráciánknak, de különösen magyar ifjúságunknak ezek ma döntő kérdései. Nézzük meg részleteiben ezt a kérdést Nézzük, először a sport területén. A testnevelési ügyosztály kapja a költségvetésben a legkevesebbet, és ez megmutatja, hogy kultuszkormányzatunk még mindig nem látta megs milyen jelentősége van a sportnevelésnek. (Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter: Totalizatőr adóról nemi hallottí) De igen. A sport ma nem azt jelenti, mint amit az 1930-as években jelentett és nem azt jelenti a testnevelési ügyosztály munkája sem, mint amikor három-négy ember minden igyekezetével azon dolgozott teljes erejéből, hogy elgátolja a föltörekvő munkás sportegyesületeknek munkáját. Ma a sportnak egészen más szerepe van, amely eltérő a háború előtti sportügyosztályok munkájától. Akkor a sportügyosztály a sport segítségével állította a magyar ifjúságot a háború szolgálatába. Kihasználta a magyar ifjúság versenykészségét, sportfelszerelését. Ma a sport a népegészségügynek, a komoly nevelésnek eszköze, amelyet a testnevelési ügyosz, tál y csak demokratikus szervekkel, elsősorban a uscrmwti sportbizottsággal és. a sporttal foglalkozó, főleg ifjúsági szervezetekkel együtt tud csak elvégezni. A testnevelési ügyosztály munkája hiábavaló munka, ha ezeknek a sportszerveknek vagy sporttal foglalkozó szervezeteknek munkáját akarja elgáncsolni. (Keresztury Dezső vallás és közoktatásügyi miniszter: Akarja?) És aa eddigi munkájában, nagyon sok ilyen törekvést találni. (Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter: Konkrétum?) Hiba van a testnevelési ügyosztályra szánt költségvetés megosztásában, amit az egyik kép-" . viselőtársam már említett is. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy abból a szűk kö T tségkeretből 976.000 forinit személyi kiadásokra menjen, és dologi kiadásokra, a cspl^kvő suort támogatására mindössze csak 780.000 fórint jusson, ez is a földmívelésügvi minisztérium ál1 tál elvett lóveirsetnyfogsdáP'G'klb'óL (Kercsutfriry T>ez8Ő vallás- és közoktatás« g vi miniszter: Nem. Az ezen tűi van. Éppen ezért ilyen alacsony.) A kultuszminisztérium tulajdonképpen a testnevelés aktív támogatására, az ifjúsági " sportegyesületek, a nemzeti sportbizottság támogatására mindössze azt adja, amit a földmívelésügyi miniszter úr elvesz a lóversenyfogadásokból. Tehát attól teszi függővé a ma J gyár ifjúság sportnevelését,' hogy az emberek milyen mértékben hódolnak a lóverseny nemes szenvedélyének. Mi a testneve lésügyi ügyosztálytól azt várjuk, hogy a testnevelési ügyosztály dolgozzék sokkal szorosabban együtt a sporttal foglalkozó szervezetekkel és dolgozzék együtt elsősorban a nemzeti sportbizottsággal, támogassa azokat az akciókat, amelyeket ezek a népi szervek vagy szervezetek elindítanak, támogassa eisősorbau a most induló mezítlábas bajnokságokat, amelyek a falu ifjúsága-» nak a sportját hivatottak elindítani és nagy reményekre jogosítanak fel bennünket, már most az elindulás után alig két héttel is; támogassa a népi viadalok megrendezését, támogassa a falusig ifjúságot sporttelepek, sportpályák megszerzésében. A testnevelési ügyosztályra súlyos fe 1 adatok várnak- Űjra hangsú* lyozom, ezt csak akkor tudja elvégezni, ha a legszorosabban e<rvüttműködik a népi szervekkel és szervezetekkel. A snortnevelésnél talán még fontosabb a szabadmüvelés feladata. A szabadművelés feladata. A szabadművelésnek nagyon sok, a múltból ittmaradt hibáit kell kijavítania és ahhoz a sok feladathoz, amely a szabadművelésre, a szabadművelési ügyosztálvra hárnl, csekély az az összeg, amelyet a kultuszköltségvetés: rászán. A' sza'badjművelésnek egyik legfontosabb területével, a szabad színjátszás kérdésével részletesebben'is szeretnék foglalkozni. Egyben ez a legelhanyagoltabb területe is a szabadművelésnek. A falun .a könyv, a kép-zene még nem' tudott olyan mértékben tért hódítani, mint amilyen mértékben a műkedvelő színjátszás, a szabad színjátszás. A szabad színjátszás a mi kezünkben a kultúrnevelésnek hatalmas eszközévé válhatik, de csak akkor válik a nevelés eszköz/ávé, ha mi segítjük is a szabad színjátszó csoportok működését, h,a nem silány operetteket és nemcsak népszíniműveket adnak
