Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

675 A nemzetgyűlés 109. ülése ÏH7. annak a nemzetnek ezabad szellemében, ahol ez a tanítás megindult Ha önöknek valami fogalmuk volna arról, hogy Melanchton Fülöp és társai ezen a téren mit végeztek... (Török Júlia (szd) : Van nekünk is annyi kultúránk! — Révész Ferenc (szd): Majdnem máglyára került ő is. — Nagy zaj.) Úgylátszik mindenki, aki a szabadságot hirdeti, odakerül. (Vásáry József (msz): Szeretnének mindenkit odaküldeni!) Meghirdetett egy olyan -tantervet, amelynek éppen a demokrácia, az egyenlőség volt a célj a, a tanszabadság, a vallás- és a lélek szabadsága mindenféle elnyomással szemben. Magyarországon, különösen az erdélyi részeken először a török megszállás után, majd a német elnyomatás áldatlan harcaiban egyedüli és utolsó mentsvárat ezekben a felekezeti iskolákban találtak. Ha ezt nem ismerjük el és nem adózunk e szellemek emléke előtt, akkor nem vagyunk méltók arra, hogy magyarok maradjunk. (Derültség a szociáldemokratapárt soraiban. — Révész Ferenc (szd): Például a Stühmerek!) Kedves képviselőtársam, ne feszegessük, hogy kinek mennyi köze van a magyarsághoz, mert ha eltévelyedünk erre a területre, akkor ez elsősorban önnek lesz kellemetlen. (Lévay Zoltán (msz): A bölcs rabbi megszólalt! — Pásztor Imre (szd): A régi vüágot akarják! — Vásáry József (msz): Fogalmuk sincs a kereszténységről! ~* Folytonos nagy zaj. — Az elnök csenget.) A magyarság évszázadokon keresztül ennek a valláserkölcsi és vallástanítási szabadságnak köszönhette fennmaradását. (Dávid, János (szd): Es az elnyomatását is ennek köszönhette!) Annyira -fáj az igazság? (Dávid János (szd): Nem!) Hát akkor méltóztassék csendben maradni. (Vásáry István (msz): Istentelen társaság! — Nagy zaj.) - A valláserkölcsi hitoktatáshoz ezért is ragaszkodunk, ezért nem tudjuk elismerni a tankönyvmonopóliumo't, mert szabad választást akarunk adni a szülőknek és egyben szabad demokratikus mentsvárat mindenféle . totalitárius törekvéssel szemben. (Ügy v.an! Ügy van! Taps a szabadságpárton. — Révész Ferenc (szd): Mi is azt mondjuk: aki nem akar, az nem tanul!) Kedves képviselőtársam! Nagyon nehéz önökkel tárgyalást folytatni olyan formában (Dávid János (szd): Bizony a szabadságpárttal is nehéz! — Vásáry József (msz): Jó volna egy kis diktatúra, ugye?! — Nagy zaj. — '. Viharcsengő. -— Dávid János (szd): Nem kell a diktatúra, de a szabadságpárt sem!) Elnöki Dávid képviseilő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Éljenzés és taps a szabadságpárton.) Stühmerné Obershall Ilma Hosszabban ki szerettem volna térni a magyar nőnevelésre is, minthogy azonban itt is ebből a témából kell kiindulnom, abból, amit egyházunk ezen a téren tett, és úgy látom, -hogy a mai értekezlet hangulatában ez olyan felpaprikázott dolog, annyira kultúrharc kezdetét mutatja minden vonalon, feleslegesnek tartom erről tovább beszélni. (Török Júlia (szd): Ez politikai harc!) Mi ezt így hívjuk és így nevezzük. (Török Júlia (szd): A tartalom a lényeg és- nem az elnevezés!) Méltóz(íiaseék feliratkozni, s úgy »beszélni, nem közbeszólni! (Felkiáltások a szociáldemokratapárt soraiból: Megtörtént! — Juhász István (szd): ' Vallás nélkül megcselekedte!) Akkor most ne beszéljen... (Juhász István (szd) : Miért vi március hó 12-én, szerdán. 676 beszélt ön is az előbbi) Képviselőtársam, ez nem párbeszéd, ez parlamenti felszólalás! (Az elnök csenget.) Ki akartam térni arra, hogy mi az, ami a nőnevelés fejlesztésében, harcában történt, amikor egy nagy demokratikus szabadságharcotvívtunk, mert úgy érzem, hogy a nő csak akkor lehet igazán szabad, ha tud is, de tudni valóban és komolyan kell. Éppen a mi Veres Pálnénk volt az, aki a nőképzósbe aktíve állított be egy olyan iskolát, amely akkor még kezdeti stádiumban nem is volt egészen egyenrangú a fiúgimnáziummal, majd a fejlődés folyamán megnyitotta kapuját egy magasabb műveltségnek a nők részére. Mert kedves képviselőtársaim, ha mi valamit el akarunk érni az életben, akkor elsősorban tudnunk és tanulnunk kell, jól és alaposan, és senkinek, sem nekünk, sem az országnak nem használunk avval, ha ott akarunk dolgozni és olyan formában, amire tanult képességeink már nem alkalmasak. Az egységes iskola ellen as # volna némi észrevételem. Természetesen ideális volna, ha legalább a nyolcosztályos eleminek megfelelő oktatásban minden ember részesülhetne, mielőtt elindul az élet útján, de egyforma követelményekkel sohasem fog mindenki elindulni, (Juhász István (szd): A szülők Dim egyformák!) nem indult el a múltban sem és nem indul el ma sem, mert nem egyformák a tehetségek és nem egyformák a szülők anyagi viszonyai. (Felkiáltások a szociáldemokrata párt soraiban: Persze! Ez az!) Mert kedves képviselőtársaim, ha egy demokratikus vezető 0775 számú autójával viteti el gimnazista fiait naponta az iskolába, (Zaj és felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Ki az?!) — nem mondom meg a nevet, csak az autószámot — az ilyen éppenúgy visszaél a kiváltságos helyzetével .. . (Zaj a szabadságpárt soraiban. — Vásáry József (msz) a szociáldemokratapárt felé: Erre válaszoljanak! — Révész Ferenc (szd): Sulyok fizetéséről beszéljen! — Vásáry. József (msz) : A munkásvezérek fizetéséről beszéljünk! — Zaj. — Az elnök csenget.) Sem a hangulat, sem az idő kifogyása nem teszi a jelen pillanatot alkalmassá arra, hogy a vitát tovább folytassam. Ragaszkodunk azi egyházi oktatáshoz azért, mert benne a szabadságnak és a demokráciának alappillérét látjuk, és minden ellenkező törekvést meg fogunk akadályozni. Magam és pártom nevében a tárca költségvetését nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szabadságpárt soraiban) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Udvíry Dezső Udvary Dezső (kg): Igen t. Nemzetgyűlés»! A kultusztárca költségvetési vitája kapcsán én csak a művészet és az irodalom demokratikus f síkon való fejlesztése érdekében kívánnám felhasználni a rendelkezésemre álló tizenöt percei (Gyurkovits Károly (szd): Halljuk!) Előre kell bocsátanom, — és itt nem ellenségeskedést akarok ezzel támasztani — hogy Sulyok Dezső képviselőtársam szegedi beszédében hivatkozott Darányi Kálmán volt földmívelésügyi miniszter egyik beszédére, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban.) amelyek során Darányi Kálmán kifejezte volna, hogy a kultusztárcára fordítandó költségek magassága nem szabad, hogy meghaladja a földmívelésügyi költségek magasságáti Ez a felfogás a régi, békebeli, jó idők feïfpj-