Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

677 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. évi március hó 12-én, szerdán. 678 gásámaJJt felélhet meg, (Pászthory István (msz): *\em egészem/ de nem a mainak. liögtön alátámasztom. En nagyon jól ismerem azokat a veszteségeket, amelyeket a közélet terén' mind a mezőgazdaság, mind az ipar elszenvedett, de ha itt összehasonlítással élek, akkor úgy érzem, hogy a legsúlyosabb legérzékenyebb veszleseg-eüet mégis, a kultusztárcába Kapcsolt javak és elsősorban a képzőművészetek szenvedték. (Zaj.) Igeii t. Nemzetgyűlés! Ha még meggondolj UK,. hogy a* demokratikus szegemben való átállításra a kultusztárcának különösképpen kiadásai vannak, akkor a mai viszonyok között ez a többlet, amely a földmíveIfcSugyi tárca előirányzata felett jeienvkezik, nem is mutatkozik o. y an soknak. A közelmúltban, nagyon jól tudjuk, mindenki az élelem, a ruházat és a közvetlen életszükségletek kielégítését jelentő cikkek felé rohant Ilyen viszonyok között, amilyeneket mindannyian átéltünk, gondoljak csak el, ki törődött a művészettel? Nagyon jól emlékszem egy jelenetre. ülgy összeomlott ház falán láttam egy nagyon jó megjelenésű Csók István képet. Leakasztották, körülvágták, elvitték tüzelőnek a keretét, a képet otthagyták. Ez yoit az akkori ember viselkedése, mert kellett a tüzelő, jobban keilett a művészetnél. Képzeljük el, hogy ilyen viszonyok mellett milyen sors várhatott a képzőművészekre. A képzőművészek úgy érezhették, nogy az, ország összeomlásának romjai elsősorban őket temették el. Egy növényt, egy virágot, ha elhervad, fel lehet locsolni, de ha a gyökér kiszárad, hiába locsoljuk, nem fog többé hajtást ereszteni. T. Nemzetgyűlés! A képzőművészet is ilyen stádiumban van. El van hervadva. Fel kell éleszteni, vissza kell adni az életet a képzőművészeknek. Nagyon jól tudjuk, hogy egy nemzet kulturális értéke nem függ a lakosok számától és nem. függ a benépesített terület nagyságától. Ha mi mint kis nemzet egyáltalában reflektálunk a nagy Európa elismerésére, akkor nekünk nem hadivonalon keil -fejlesztenünk országunkat. Kulturális, tudományos vonalon kell az országot fejlesztenünk, mert csak itt kaphatjuk meg az igazi, őszinte elismerést a kultiirnemzetek és egész Európa, az egész világ részéből. (Ügy van! ' Úgy van! Taps.) Gyarapítsuk azokat az eszközöket, amelyek nem öldöklő szerszámok gyártásában merülnek ki- El tudom képzelni a tudományt annak a szolgálatában, hogy hadifelszereléseket gyártson, el tudok képzelni területeket, amelyeket messziről meghódítanak hatalmas mészszehordó ágyúkkal, hatalmas találmányokkal, ' és ezekkel egyszerűen leigáznak egy egész népet. , Nagyszerű lehet ez, elhiszem, de ne felejtsük el, hogy ezek a fegyverek az emberiségnek, azí embernek a .szomorúságát, leigázását és egyszerűen a megsemmisítését okozzák. Ezek nem lehetnek azok a fegyverek, amelyeket^ mi készíthetünk, kis nemzetek. Azt hiszem, végének kell már lennie annak a gondolkodásnak, hogy nagyhatalmi allűrökkel ilyeneket akarjunk támogatni. Ezekkel szemben nekünk más fegyverekhez kell nyúlnunk. Támogatnunk kell azokat a 1 ehetőség eket, amelyeken keresztül született Munkácsy Mihály, születtek nagy Íróink, született Petőfi,, élt Jókai és dolgoztak nagy szobrászaink. Ezeket a fegyveréket kell gyártanunk és ezeket kell kijátszanunk nyugat, kelet és az egész világ felé. (Gyurkovits Károly (szd): Ügy van! Ne géppisztoiykezelésre tanítsák a gyermekeket!) Ezek a mi igazi értékeink, ezek ami,igazi fegyvereink, ame1 lyeknek hatósugara nemcsak egy-két kilométer, hanem túlmegy a területi távlatokon ésbelefúrja magát az idő távlatán keresztül a jövendőbe. Így válnak a nemzet örök értékeivé. Tel vetődik az (a kérdés, vájj ón egyáltalában van-e szüksége a világnak — nem is azt mondom, hogy az országnak — művészetre"* HiVatkoznom kell egy nagy francia szobrásznak és esztétikusnak a gondolatára, oki azt mondotta, hogy ha a művészek nem termelnének, ha a múzeumok és ,a könyvtárak nem volnának tele jó írók jó műveivei, szóval jó művészek munkáival, akkor a művész arra is ]ó volna, hogy a munka igazi megbecsülésének mintaképéül szolgáljon. Mert nagyon jól tudjuk, hogy művészetet a munka igazi átérzése, komoly megbecsülése nélkül nem tehet művelni. Ha pedig ez így van, akkor a művész zászlóvivője a munka megbecsülésének. El tudok képzelni olyan iparost, olyan gép mellett dolgozó munkást is, aki úgy játszik a munkaeszközével, mint ahogyan egy művész az. mstrumentuímávail. Ismerek egy irattárost, aki mikor nyugdíjba helyezték, nem bírta otthagyni az irattárát, amelyet a háború feldúlt, mivel érezte, hogy-az ő munkájára szükség van még akkor is, ha őt nyugdíjazzák. Ott is maradt az irattárban és tovább "rendezte az anyagot. Az ilyen ember saját munkájának a művésze. Ilyenekre van szükség, és ha semmi másra nem jó a művészet, de arra jó, hogy megmutassa, hogyan kell őszintén becsülni és szeretni a munkát. De ezenkívül a művészet a béke hajiéikába csalja be a'vadembert. Ezt tette régen, illetve ezt teszi most is és remélem, a jövőben is be fogja oda csalni a modern vadembert (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Ilyen is van?) Van modern- vadember is. Olyan körszakban élünk, amikor a legutóbbi világháború a modern vademberek munkája folytán következett be. Ettől mentse meg a világot a-sors. (Lévay Zoltán (msz): De sajnos, nem akarnak leszokni a vademberségről!) En azt szeretném, háez a kis magyar nemzet a kultúra, a művészet és a tudomány terén lenne^ nagyhatalom, ezen a téren igyekeznék nagyhatalommá lenni. Ennek nincs semmi akadálya, mert ehhez nincs szükség nagy területre, nagy népességszámra, hanem egyedül a mí törekvésünk, akaratunk s az

N egység, a nép összességének jóváhagyása szükséges. (Lévay Zoltán (msz): A tehetség meg is van!) Azt a monumentális szépséget, amelyet a Teremtő à mélyen kléklő égboltozat felől, mint a természet megnyíló kapuja felől felénk nyújt, viszonozzuk azzal, hogy igyekezzünk a kultúrát, a • tudományt, a művészetet odáig emelni, hogy minden magyar ember szobájában csengjen a rádión keresztül ,a legszebb zenének:a hangja, s minden munkában öntudatossá vált magyar, olvashassa a legjobb írók műveit és tágíthassa velük látókörét. És miközben- könyvéből feltekint, modern, / egészséges ; és világos szobájának faláról szemébe ragyogjon a mű-, vészét legszebb és legőszintébb munkája. (Helyeslés és taps.) Érezze ezen keresztül a magyar ember, és érezzük mindannyian, hogy igazán, komolyan a teremtés koronái vagyunk. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Erre ugyan rácáfoltunk!) Valószínűleg ilyen gondolatok