Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

667 A nemzetgyűlés 109. ülése 19&7. évi március hó 12-én szerdán. Hegy esi János jegyző: Vásáry István! _. Vásáry István (msz): T- Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Ha az ember a kultusztárca költségvetését csak úgy futtában áttekinti, ugyanazt találhatja ennél a tárcánál is, amire az egész állami költségvetés bírálata során rámutattunk. Nagyon sok a hangzatos kifejezés, és ezzel szemben meglehetős kevés a valóság abban az irányban, amelynek szolgálatát olyan fennen hirdetikT. Nemzetgyűlés! A kultusztárca költség.vetése az utolsó békeév költségvetéséhez képest azt mutatja, hogy az csak 64%>. Azonban nem • mindenütt 64%. Érdekes, — és ez az egy elismerésre méltó — hogy a népoktatás költségei majdnem elérik azt, ami az utolsó békeév költségvetése volt. Ami azonban ezenkívül eléri a múlt nívóját, az a költségvetésnek nem anynyira előnyére, mint inkább hátrányára van. A népoktatáson kívül ugyanis, amely nem éri el egészen a békebeli nívót, de megközelíti, a békebeli nívót meghaladja a színházakra fordított kiadás, amely a békebeli 7.2 millióval szemben ma 13.1 millió. (Nagy Vince (msz; : Sok a díszelőadás!) Eléri, sőt meghaladja a békebeli nívót a bürokrácia szolgálata^ a központi igazgatás. Ami a békében 6.1 millióba került, most 10.9 millióba, kerül. (Ternay István (msz): Gazdagabbak, »lettünk!) Érdekes azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy a kultuszügyek adminisztrációja csak a központban kerül ilyen sokba, a vidéken már nem kerül ilyen sokba, mert a vidéki adminisztráció, amelynek költségelőirányzata a békében 4.7 millió vollti, most 2-6 millió. (Ternay István (msz): Valahol be kell spórolni!) A kultusztárca költségvetése tehát azt mutatja, hogy ebben a mai nagyon forrongó világban sokkal több a mag, a tartaloimnélküli hangzatos kifejezés, mint a valóság. Hozni akarnak azonban az újabb pártközi tárgyalások során olyan valóságokat, amelyekből a magyar nemzet igen nagy többsége nem kér semmit és -amelyek homlokegyenest ellentétben állanak a magyar demokrácia elveivel és követelményeivel. Egyik képviselőtársam — ha jói emlékszem, Losonczy Géza — emelt itt kifogást az ellen, hogy az állami költségvetés keretében az egyházak milyen dotációkat kapnak, és különösnek tartotta azt, hogy amikor az állam ilyen dotációkban részesíti az egyházakat, az egyházak nem hajlandók a századok harcai során kivívott szabadságukról lemondani, és nem s hajlandók magukat egy totalitárius r államberendezkedés igájába befogatni. (Birkás Imre (kp): Szóval a demokráciát így illeti Vásáry úr!?) T. képviselőtársam, hogy mi a demokrácia álláspontja ebben a kérdésben, engedje meg, hogy felolvassam önnek Kossuth Lajos demokráciájának a törvényét, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton. —- Ternay István (msz): Reakciós volt Kossuth is? — íLévay István (msz): öszerintük azl) az 1848 :XXI. te .-et, amelynek 3. §-a — úgy látszik, képviselőtársam ezt még nem tudja —, a következőket tartalmazza (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton. — Olvassa): »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek.« (Ter nay István (msz): Ezt mondja Kossuth! — Helyeslés a szabadságpárton') Mi vállaljuk a demokráciát, mi ezen t az alapon állunk. A demokráciát önök tagadják meg, a demokráciát önök árulják el, Kossuth demokráciáját önök tapossák a sárbal (Úgy van! Ugy van!— Taps a szabadságpárton. _ Révész Ferenc (szd): Az egész világon maga látja el magát az egyház! Nem az állam támogatja! Ezt már illenék megtanulni! Különválasztották a kettőt egymástól!) Most nincs időm minden közbeszólásra reflektálni, de majd lesz rá idő! (Zaj.) A lapokban olvastam, hogy a kisgazdapárt egyik tagja, Ortutay Gyula a kisgazdapárt részéről már megegyezést kötött a pártközi tárgyalások során a fakultatív hitoktatás és az állami tankönyvmonopólium kérdésében. (Pász. thory István (msz): Koalícióképes miniszter!) A kisgazdapárt, amelynek nevében ez az obligó vállaltatott, azt mondta vezérének hangzatos kifejezésében, hogy visszatér a békési programmhoz. Kérdem a kisgazdapártot és annak vezérét, hogy a békési programmban hol van az, hogy az egyházaknak ilyen jogait az egyházak és a magyar egyháztagok megkérdezése nélkül el lehet árulni?! (Ügy van! Ügy van! — T <ps a szabadságpárton. — Révész Ferenc (szd) : { nagybirtokosoknak ezeréves jogaik voltak! - Nagy Vince (msz): Ez nem nagybirtokoakérdé;í4!) Az én egyházam papjai századokon keresztül súlyos harcokat vívtak a vallásszabadság,az egyházak szabadság jogainak biztosítása érdekében. Csaknem 200 esztendő után jött az első törvény, az 1606. évi koronlázás előtti I. te, majd azután a bécsi béke becikkelyezése, ezt követően az 1647. évi linzi béke becikkelyezése és utána" az 1790—91. évi országgyűlésen a XXVI. te, amely a vallásszabadság alatt nem azt érti, hogy én mit hiszek, — ehhez senkinek semmi köze, még egy totalitárius állaimnak sem — hanem megadta a jogot nekem' és egy; házamnak arra, hogy hitemnek a gyakorlati életben is kifejezést adhassak- (Ügy van! Ügy van! — Taps a. szabadságpárton. — Gvurkovits Károly (szd): Nem bántja senki! — Révész Ferenc (szd): De nem lehet kényszeríteni! Nincs kényszer!) Higyje el t. képviselőtársam, az önök társadalmi, politikai és filozófiai tanítása már régen mind semmivé lesz, amikor Krisztus evangéliuma még mindig állni fog! (Ügy van! Ügy van! — Taps a szabadsáapárion — Révész Ferenc (szd): Hitler és Mussolini is azt mondta!) Krisztus azt mondta tanítványainak: Menjetek és tanítsatok minden népekét! (Állandó zaj. — Az elnök csenget.) Az egyházak jogosultsága a tanításra itt gyökerezik. Ezt önök nem fogják elvenni soha. semmiféle terrorisztikus hatalommal! (Birkás Imre (kp): Hamis próféta ön, uram! — Reyesz Ferenc (szd): Pont úgy néz ki a világpolitikai helyzet! — Nagy Vince (msz): Hagyja mar a a világpolitikai helyzetet!) . , À századokon keresztül vívott szabadságharcok eredményeként áll a -mai református egyházi törvényekben biztosított az a jog• w» -hegy a magyarországi egyetemes konvent állapítja meg a maga iskoláiban a tankönyveket. (Űqy van! Úgy van!' a szabadságpárton.) . Ezeket a jogokat elkonfiskálni nem lehet, (Taps a szabadságpárton.) sem a demokráciának, sem a baloldali blokknak, sem senki másnak. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a szabadságpárton. — Révész Ferenc (szd): Lelkiismereti szabadság van és nem kényszer!) Ha ez önt nem érdekli is, érdekel másokat. (Révész Ferenc (szd): Lelkiismereti szabadság van az 1946:1. tö- alapján és nem' kényszer! Nem ismerik a 'törvényeket! — Az elnök csenget.) Meg-