Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-109
666 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. nök csenget — Kiss Ferenc (msz); Agyjntámogatják- őket is, mint a mezőgazdaságoi. A többi tisztviselő is így van! — Egy hang a szociáldemokratapárton: Elég szomorú — de nem kellett volna háborút csinálni! — Juhász István (szd): Ki csinálta?) Meg kell mondani azt is, hogy a tanítóság a posta, a vasút és a MÁV tisztviselőinek a háta mögött 12—15 esztendővet marad el az előléptetések tekintetében. Ezt is tudomásul kell venni és ez a 12 esztendő a f izeit és' szempontjából is egészen biztosan jelent valamit! (Milassin Kornél (msz): Nem az V. fizetési osztályban kezdik! — Juhász István (szd): Mint-a főispánok!) Ezen a heffyze'ten változtatni kell, hogy az a régi szólásmÖd,' hogy a tanító a nemzet napszámosa, oda ne fajuljon, hogy a tanító a nemzet napszámosává, a demokrácia koldusává váljék. (Miíassin Kornél (msz): Igaza van! — Stiihmerné Oberschall Ilma (msz): Éljen!) Az első' világháború után a kisebb tisztviselők fizetését bizonyos természetbeni juttatásokkal pótolták. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy nein 1 lehetne-e ilyen természetbeni juttatásokkal valamiképpen segíteni a valóban éhhalál szélén küzködő tanítói társadalmon. Vas Miklós szocláldemokratapárti képviselőtársam mondotta, hogy csekély bérért senkitől sem lehet teljesértékű munkát követelni. Ha èz vonatkozik kategóriára, amelyre az igen t. képviselőtársam értette, vonatkozik a pedagógusiokim is. (Juhász István (szd): Minden dolgozóra!) Ha itt nem segítünk, annak az lesz a .következménye, hogy a pedagógus el fogja hanyagolni az iskoláját, az Önművelődést,, a tovább művelődést és mellékfoglalkozás után fog futkosni, mert utóvégre az embernek mégis első a családja és a sajátmaga fenntartása, és -ha ezt nem tudja a fizetéséből biztosítani, mag fogja találnia mellékjövedelmekből. Nagyon sokszor hallottuk itt á parlamentben elmondani és nagyon sokat olvastunk a lapokból már arról, hogy a régi tisztviselői gárda senami gerincet nem tudott mutatni, hanem kiszolgálója lett a mindenkori államhatalomnak. Megkérdezem t. Nemzetgyűlés: hol lesz a gerince a tisztviselőnek, hol lesz a, gerince a pedagógusnak ' abban az esetben, ha anyagilag gúzsba lelsz kötve? (Rudas László (kp): Független az anyagiaktól! — Zajos ellentmondások a szabadságpárton. — Az elnök csenget-) Amíg egy ember csak sajátmagáról gondoskodik, addig az anyagiak nem érdeklik olyan közelről, mihelyt azonban síró gyermeke és könnyező felesége van, t. barátaim, meg fog feledkezni arról, hogy a lélek esetleg független az anyagiaktól. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Én nagyon szeretném, ha nem mellékfoglalkozások után futkosó tanítók és tanárok tanítanának, hanem olyan tanítók és tanárok akik mindent elkövetnek, hogy a .-demokráciának igazi szolgálatokat tegyenek,, márpedig igazi szolgálatokat csak az anyagilag is teljesen fügigietiiem ember tud tenni. (Juhász István (szd): így van!) , T. Nemzetgyűlés! A demokrácia első komoly vívmánya a vallás- és közoktatásügy terén az általános iskola. Én mint tanító végtelenül örülök az álttalános islkola ' bevezetíésénék, d'e meg kell mondanom azt ás, hogy mik lesznek ennek következményei. Általános iskola egyeévi március hő 12-én, szerdán. • 656 lőre csak a nagyobb községekben és .városokban lesz, a kis községekben tehát minden rendes, szorgalmas tanító át fog menni az általános iskolához, így a falu szorgalmas, rendes tanító nélkül fog maradni; Átmegy a tanító az általános iskolához -részint ambicióból, Részint azért, mert a fizetése is komolyabb lesz az általános iskolánál, mint a népiskoláknál^ rászámít átmegy azért, ment a nagyobb helységekben lévő középiskolákban jobloan tudja neveltetni saját gyermekeit is. (Pászthory István . (msz) : így van!) . -; : \' Felteszem a kérdése az igen t. kultuszminiszter úrnak: vájjon hogyan lehet majd' a tanító nélkül maradt vidéki iskolák tanítód; karáról gondoskodni, amikor tudomásom szerint már most is ezernél több'olyan tanyakörzet van v az országban, ahol 15—20.000 iskolás gyermek már az első esztendőben is el van zárva annak lehetőségétől, hogy akármilyen legalacsonyabb iskolai iannlmányt is folytathasson. Felhívom a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ezen a helyzeten a vándoriskolák bevezetésével segíthetünk,. tegyünk meg tehát mindent, hogy a vándortanítók ezeken a helyeken is elvégezhessék a maguk országmentő és demokráciát építő munkájukat. T. Nemzetgyűlés! Szólnom kell a nevelőképzésről is. Nagyon sok kifogás hangzott el a régi nevelőlképzés ellen. Kétségtelen, hogy a régi nevelőképzésnek nagyon sok hibája volt. Sok elméleti oktatás mellett igen kevés gyakorlati képzést nyújtottak a különböző nevelő iskolákban, de azért • talán mégis bánjunk kissé csínján az általános bírálattal. A régi nevelőintézetek sok jó. tanítót és sok jó fanárt adtak ennek a magyar nemzetnek 1 és annak, hogy a demokráciának sok jó és hü fia lehetett' ebben' az országban, alapja volt az is, hogy a tanítók és tanárok közt nagyon sok demokrata gondolkozású és .^érzésű ember volt még abban az időben is, amikor a demokrácia hirdetése és gyakorlása még a mindennapi kenyeret is fenyegető veszedelmet jelentett a .pedagógusszámára. Nagyon keveslem az iskolaegészségügyre és könyvtárgyarapításra felvett összegeiket. A régi könyveket majdnem mind ki kell ázórtii a könyvtárakból, és mégis csak" 84.000 forint van felvéve könyvtárgyarapításra. Olyan kevés összeg, hogy ebből a legszükségesebb dolgokat sem lehet beszerezni.- (Milassin Kornél &nsz): . A-Ludas Matyit majd meg veszik I)* 8 Fel szeretném hívni a t. Nemzetgyűlés f fi7 gyeimét. egy nagyon régi és súlyos panaszára a pedagógus-társadalomnak. Az Í891:XLIII. te. alapján tanítói árvaházakat létesítettek a nyugdíjalap terhére a pedagógusok. Négy helyen létesült árvaház: Debrecenben, Kecskeméten, Kolozsvárott és Hódmezővásárhelyen. Később Ikettőre zsugorodott össze a tanítói árvaházak száma, Debrecenben és Kecskeméten maradt meg az árvaház. Én magam is nagyon sok jó emlékkel gondolok vissza a debreceni országos tanítói árvaházra, amelynek megboldogult édesapáin'korai halála után mint teljesen, szegény- és teljesen árva tanítógyermelr négy' esztendőn keresztül növendéke voltam. 1924-ben a debreceni tanítói árvaházat eredeti rendeltetésétől elvették. — nem akarom azt a szót mondani, hogy elrabolták —és odaadták a debreceni egyetemnek, véleményem és a tanítók véleménye szerint teljesen jogtalanul. .-
