Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

666 A nemzetgyűlés 109. ülése 1947. nök csenget — Kiss Ferenc (msz); Agyjntá­mogatják- őket is, mint a mezőgazdaságoi. A többi tisztviselő is így van! — Egy hang a szociáldemokratapárton: Elég szomorú — de nem kellett volna háborút csinálni! — Juhász István (szd): Ki csinálta?) Meg kell mondani azt is, hogy a tanítóság a posta, a vasút és a MÁV tisztviselőinek a háta mögött 12—15 esztendővet marad el az előléptetések tekintetében. Ezt is tudomásul kell venni és ez a 12 esztendő a f izeit és' szem­pontjából is egészen biztosan jelent valamit! (Milassin Kornél (msz): Nem az V. fizetési osztályban kezdik! — Juhász István (szd): Mint-a főispánok!) Ezen a heffyze'ten változ­tatni kell, hogy az a régi szólásmÖd,' hogy a tanító a nemzet napszámosa, oda ne fajuljon, hogy a tanító a nemzet napszámosává, a demokrácia koldusává váljék. (Miíassin Kor­nél (msz): Igaza van! — Stiihmerné Oberschall Ilma (msz): Éljen!) Az első' világháború után a kisebb tiszt­viselők fizetését bizonyos természetbeni jutta­tásokkal pótolták. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy nein 1 lehetne-e ilyen ter­mészetbeni juttatásokkal valamiképpen segí­teni a valóban éhhalál szélén küzködő tanítói társadalmon. Vas Miklós szocláldemokratapárti kép­viselőtársam mondotta, hogy csekély bérért senkitől sem lehet teljesértékű munkát köve­telni. Ha èz vonatkozik kategóriára, amelyre az igen t. képviselőtársam értette, vonatkozik a pedagógusiokim is. (Juhász István (szd): Minden dolgozóra!) Ha itt nem segí­tünk, annak az lesz a .következménye, hogy a pedagógus el fogja hanyagolni az iskoláját, az Önművelődést,, a tovább művelődést és mellékfoglalkozás után fog futkosni, mert utó­végre az embernek mégis első a családja és a sajátmaga fenntartása, és -ha ezt nem tudja a fizetéséből biztosítani, mag fogja találnia mellékjövedelmekből. Nagyon sokszor hallottuk itt á parlament­ben elmondani és nagyon sokat olvastunk a lapokból már arról, hogy a régi tisztviselői gárda senami gerincet nem tudott mutatni, hanem kiszolgálója lett a mindenkori állam­hatalomnak. Megkérdezem t. Nemzetgyűlés: hol lesz a gerince a tisztviselőnek, hol lesz a, gerince a pedagógusnak ' abban az esetben, ha anyagilag gúzsba lelsz kötve? (Rudas László (kp): Független az anyagiaktól! — Zajos ellentmondások a szabadságpárton. — Az elnök csenget-) Amíg egy ember csak saját­magáról gondoskodik, addig az anyagiak nem érdeklik olyan közelről, mihelyt azonban síró gyermeke és könnyező felesége van, t. bará­taim, meg fog feledkezni arról, hogy a lélek esetleg független az anyagiaktól. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a szabadság­párton.) Én nagyon szeretném, ha nem mellék­foglalkozások után futkosó tanítók és tanárok tanítanának, hanem olyan tanítók és tanárok akik mindent elkövetnek, hogy a .-demokráciá­nak igazi szolgálatokat tegyenek,, márpedig igazi szolgálatokat csak az anyagilag is telje­sen fügigietiiem ember tud tenni. (Juhász István (szd): így van!) , T. Nemzetgyűlés! A demokrácia első komoly vívmánya a vallás- és közoktatásügy terén az általános iskola. Én mint tanító végtelenül örülök az álttalános islkola ' bevezetíésénék, d'e meg kell mondanom azt ás, hogy mik lesznek ennek következményei. Általános iskola egye­évi március hő 12-én, szerdán. • 656 lőre csak a nagyobb községekben és .városok­ban lesz, a kis községekben tehát minden ren­des, szorgalmas tanító át fog menni az általá­nos iskolához, így a falu szorgalmas, rendes ta­nító nélkül fog maradni; Átmegy a tanító az általános iskolához -részint ambicióból, Részint azért, mert a fizetése is komolyabb lesz az ál­talános iskolánál, mint a népiskoláknál^ rászámít átmegy azért, ment a nagyobb helységekben lévő középiskolákban jobloan tudja neveltetni saját gyermekeit is. (Pászthory István . (msz) : így van!) . -; : \' Felteszem a kérdése az igen t. kultuszmi­niszter úrnak: vájjon hogyan lehet majd' a ta­nító nélkül maradt vidéki iskolák tanítód; kará­ról gondoskodni, amikor tudomásom szerint már most is ezernél több'olyan tanyakörzet van v az országban, ahol 15—20.000 iskolás gyermek már az első esztendőben is el van zárva annak le­hetőségétől, hogy akármilyen legalacsonyabb iskolai iannlmányt is folytathasson. Felhívom a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ezen a helyzeten a vándoriskolák bevezetésével segít­hetünk,. tegyünk meg tehát mindent, hogy a vándortanítók ezeken a helyeken is elvégezhes­sék a maguk országmentő és demokráciát építő munkájukat. T. Nemzetgyűlés! Szólnom kell a nevelőkép­zésről is. Nagyon sok kifogás hangzott el a régi nevelőlképzés ellen. Kétségtelen, hogy a régi nevelőképzésnek nagyon sok hibája volt. Sok elméleti oktatás mellett igen kevés gya­korlati képzést nyújtottak a különböző nevelő iskolákban, de azért • talán mégis bánjunk kissé csínján az általános bírálattal. A régi nevelőintézetek sok jó. tanítót és sok jó fanárt adtak ennek a magyar nemzetnek 1 és annak, hogy a demokráciának sok jó és hü fia lehe­tett' ebben' az országban, alapja volt az is, hogy a tanítók és tanárok közt nagyon sok demokrata gondolkozású és .^érzésű ember volt még abban az időben is, amikor a demokrácia hirdetése és gyakorlása még a mindennapi ke­nyeret is fenyegető veszedelmet jelentett a .pedagógusszámára. Nagyon keveslem az iskolaegészségügyre és könyvtárgyarapításra felvett összegeiket. A régi könyveket majdnem mind ki kell ázórtii a könyvtárakból, és mégis csak" 84.000 forint van felvéve könyvtárgyarapításra. Olyan kevés összeg, hogy ebből a legszükségesebb dolgokat sem lehet beszerezni.- (Milassin Kornél &nsz): . A-Ludas Matyit majd meg veszik I)* 8 Fel szeretném hívni a t. Nemzetgyűlés f fi­7 gyeimét. egy nagyon régi és súlyos panaszára a pedagógus-társadalomnak. Az Í891:XLIII. te. alapján tanítói árvaházakat létesítettek a nyug­díjalap terhére a pedagógusok. Négy helyen létesült árvaház: Debrecenben, Kecskeméten, Kolozsvárott és Hódmezővásárhelyen. Később Ikettőre zsugorodott össze a tanítói árvaházak száma, Debrecenben és Kecskemé­ten maradt meg az árvaház. Én magam is na­gyon sok jó emlékkel gondolok vissza a deb­receni országos tanítói árvaházra, amelynek megboldogult édesapáin'korai halála után mint teljesen, szegény- és teljesen árva tanítógyer­melr négy' esztendőn keresztül növendéke vol­tam. 1924-ben a debreceni tanítói árvaházat eredeti rendeltetésétől elvették. — nem akarom azt a szót mondani, hogy elrabolták —és oda­adták a debreceni egyetemnek, véleményem és a tanítók véleménye szerint teljesen jogtalanul. .-

Next

/
Oldalképek
Tartalom