Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-109
637 Â nemzetgyűlés 109. ülése 1947. Kiss Pál tmisz): A debreceni egyetemen megfagytak az újszülöttek!) Legyen ' szabad arról is -beszélnem, hogy talán már elérkezett azi ideje annak, hogy a külföldi csereakciókat lebonyolítsuk. Tudok róla, hogy magyar-francia kulturális egyezmény készül. Francia tanárok jöhetnének Budapestre, fiatal magyar tanárok mehetnek Parisba. Azt hiszem, hogy ezen a területen külföldi kapcsolataink kiépítésével nagyon sok téveszmét háríthatnánk el hazánkról, amelyet külföldön tudatosan és tervszerűen a horthyzmus diplomatái (terjesztenek. (Justus Pál (szd) : Belföldi forrásból!) Ugyanakkor belföldi akciókat is kellene lebonyolítani, hogy a tanárok tájegységeket, típusokat ismerjenek meg, ismerjék meg az országot. Rá szeretnék mutatni arra, hogy az egész költségvetés tragédiája, hogy nagyon keveset foglalkozik a vidékkel. Rettentően elhanyagolt terület ez, súlyos mulasztások történnek itt. Talán egy terűiéit van, ahol többet törődtek a vidékkel — nem tudom megmagyarázni, hogy miért — az állami színházak területén. Ügy tudom, hogy az Operaház 6.5 millió forintot kapott, a szegedi Nemzeti Színház valamivel kevesebbet, 4 milliót, a budapesti Nemzeti Színház pedig csak 3.5 milliót. Itt egy kis aránytalanságot látok, annál is inkább, mert sokszor azt mondják, hogy a budapesti Nemzeti Színház ezt a 3.5 millióit a színészek szubvenciójára kapta. En nem így látom a helyze tet. En inkább úgy látom, hogy a közönséget szubvencionáljuk, mert a Nemzeti Színháznak nemcsak műsorpolitikája, hanem jegypolitikája is azt bizonyítja, hogy itt a közönséget szubvencionáltuk. Közönségnevelésről beszéltem. Ez természetesen nincs benn a költségvetésben számszerűen, adatszerűen, de a kultusztárca egyik legfontosabb feladata a közönség nevelése., Mi mindennel lehetne ezt előmozdítani! (Ternay István (msz): Jó darabokká 1 , jó előadásokkal.) Gondolok az Olcsó Könyvtár, a Magyar Könyvtár című sorozatos kiadványokra. Reáltudományokra, természettudományokra, közgazdaságra, szociológiára kellene tanítani a tömegeket. Gyalázatosan elmaradott a mi tudományos könyvkiadásunk. A természettudományok területén például még Bölschénél tartunk- 30—40 évvel el vagyunk maradva úgy a művelt nyugattól, mint a művelt kelettől. Ezen is soronkívül változtatni kell. Van még egy probléma, amelyre befejezésül rá szeretnék térni, ez pedig az, hogy akárhol nyitom ki a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését, mindenütt találkozom — nyilván nem véletlenül — a neim rendszeres illetmények tételével. A 8. cím 2. pontjában be vannak állítva tiszteletdíjak, honoráriumok, ösztöndíjak, kutatási díjak. Ahol kinyitom a költségvetést találkozom ezzel. Nem bizalmatlanság az a kérésem, a magam és pártom nevében is, hogy a zárszámadásnál legyen felsorolva, hogy a tiszteletdíjakat, ösztöndíjakat, kutatási díjakat kik kapták, mert nem közömbös dolog, hogy ezeket a kisebb-nagyobb összegeket milyen tudományos, milyen kutatási vagy egyéb célokra adják. (Vásáry István (msz) : Olyan titok ez, mint az export-import — Ternay István (msz) : Ne tartsuk titokban ezeket a kimutatásokat. — Nagy Vince (msz): Meglepetések lehetnek! — Keresztiúry Dezső vallás- és évi március hó 12-én, szerdán. 638 | közoktatásügyi miniszter: Bárki, bármikor megtekintheti. Tessék megtekinteni- — Zaj.) Befejezésül, most már végleg befejezésül, legyen szabad elmondanom Uzt, hogy jogosan vagyok ideges, talán a leg jogosabban a magyar parlamentben, mert több, mint egy évvel ezelőtt, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök úr bemutatkozott, pártom nevében egy határozatot terjesztettem a nemzetgyűlés plénuma elé, amelyet az egész Ház kitörő tapssal fo|ga~ dott, — akkor még nem volt ellenzék, mint . miost — amelyet mondom, az egész Ház egyöntetű lelkesedéssel fogadott Ennek lényege az volt: .utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy záros határidőn belül készítse el a demokratikus közoktatás törvénytervezetét. Több, mint egy étv telt ©| azóta (Vásáry István (msz): Á mezőgazdasági érdiekképviselet sorsára jutott! — Török Júlia (szd): Egy kis különbség csak van! — Ternay István (msz): Es a községi választás? —- Nagy Vince (msz): Sok mindent Ígértek, de nem tartották be. — Zaj. — Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Mindazok ismeretében, amiket voltam bátor elmondani a nehézségek tekintetében, szegénységünk tekintetében, a múlt bűnei tekintetében, a költségvetést mind pártom, mind magam nevében elfogadom. (He lyeslés és taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelőlit szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Kondor Imre! Kondor Imre (pp): T- Nemzetgyűlés! Az a tény, hogy most tárgyaljuk először demokráciánk vallás- és közoktatásügyi íköltségvetését, olyan elvi kérdéseket vetett fel, amelyek túlmenőleg az egyes költségvetési tételeken, azoknak egymáshoz való arányán, szükségessé teszik, hogy megint csak felmérjük a demokratikus kormányzat egyik szektorában azt a demokratikus programmot, amelytől demokráciánk megerősödését várjuk. Ha a gazdasági tárcáknál, vagy például a közlekedésügyi tárcánál a tárcák körébe tartozó tennivalók sürgősségét hangsúlyoztuk, akkor joggal hangsúlyozzuk Iki most ennek á tárcának sürgősségét és fontosságát is. Amikor felmerültek itt a témák, - egyrészt az egyház és az állam viszonya, másrészt a fakultatív val• lásoktatás. vagy felmerült az általános iskolával kapcsolatban egész iskolai rendszerünk megreformálás! szándéka, és amikor kijelöljük ezeket az irányokat, akikor tisztában kell lennünk azzal, hogy Magyarországon ezeket a témákat nem a demokrácia hozta magával, hanem csak felújultak ezek, mert akár az állam és az egyház viszonyát, akár pedig köznevelesünk reformját vizsgáljuk, mejg kell állapítanunk, hogy ezeknek a kérdéseknek megvan a maguk mély történelmi gyökerük. Hogy mindjárt a fakultatív vallásoktatásról szóljak, legjobban talán egy példán tudom megvilágítani. Én a debreceni kollégiumnak voltam a diákja és egyik tanára — Sinka Istvánnak hívták — történetesen éppen azt mondotta egy szer . nekünk : »Gyerekeik, két hatalmas badarságot látok közoktatásunknál: az egyik a kötelező játékóra, a másik pedig a kötelező vallásoktatás«. A debreceni kollégiumban ugyanis mindig a çzabad yallásgyakorlat volt az eszméi cél, amelyért lelkesedtünk és küzdeni érdemesnek tartottuk, ilyen szellemben neveltek bennün-
