Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-102
33 À nemzetgyűlés 102. ütésé 1947, A közlekedésügyi miniszter úr személyéről tisztelettel beszélnek ebben az országban, mert az. ő alkotóképessége, munkalendülete és teljesítményei példátlanul állanak a magyar mi-nisztériumok" történetében. A miniszter úr volt az, aki 1945 májusában» amikor a tárcát átvette, az előadó úr által is említett két jelszóval: »Mindent az ország újjáépítéséért!« és 1» Arccal a vasút felé!« megindította azt a hatalmas munkát, amelyet mi azóta az ország újjáépítésének nevezünk. Megmutatta ezzel, hogyan kell talpraállítani elesett hazánkat, inegmutatta azt is. miként kell dolgozniok azoknak, akik közhivatalt vállaltak ebben az országban. Megmutatta, hogyan kell igazán szolgálni hazánkat és népünket, hogyan kell munkálkodni a köz javára. Azokat a kimagasló eredményeket amelyeket a minisztérium fel tud mutatni és amelyeket már az ország határain túl is igen komolyan értékelnek, természetesen csak úgy lehetett elérni, hogy a miniszter mellett kitűnő, jól összeválogatott munkatársak gárdája segített a nagy feladatok végrehajtásában. S engedtessék meg nekem. t. Nemzetgyűlés, hogy itt egy szóval megfeleljek megint csak Drózdy képviselő úr komolytalan, (Mozgás és zaj a szabadságpárton.) alaptalan támadására Bebrits államtitkár úr ellen. Csak 'azt legyen szabad megállapítanom, hogy ha Drózdy képviselő úr cs,ak a 10%-át tette volna meg az ország újjáépítésben anntaik, amit Bebrits közlekedésügyi államtitkár tett. dicséretet érdemelne. (Vásáry József (msz): Mindenkinek kötelessége dolgozni!) De én kétlem, hogy 6sak egy százalékát is tette annak. (Vásáry József (msz); Aki oda van téve, annak kötelessége dolgozni! Ez a legelemibb dolog! — Piros László (kp): A barátja miért nem dolgozik?) De van egy külön megemlítésre méltó tényező, amely a közlekedésügyi minisztériumot nagy mértékben^ hozzásegítette eredményeihez. Ez azokban az úi munkamódszerekben áll, az új munka stílusbíin, amelyet a miniszter úr meghonosított a minisztérium munkájában. Ez többek között abban áll. hogy lehetőleg kiküszöböli a bürokratizmust a minisztérium munkájából, közvetlenül vezeti a munkát, irányítja, ellenőrizinü, hogy a megfelelő helyre a meglévő ember kerüljön, (Mozgás < és zaj a szabadságpárton. — Nagyi van János (msz): gúnyosan: Pártember!) notary áthat ja a minisztérium minden munkatársát a maximális felelősségérzettel, hogy beviszii a köziszellembe . az, elvégzett munka megbecsülésének gondolatát. Ennek az új munkastílusnak, a klasszikus kommunista munkastílusnak- alkalmazása, korszakalkotó a magyar minisztériumok életében és kívánatos lenne, hogy a közélet sok terén alkalmazzuk ezt a munkastílust. \ v Hogy közlekedésünk terén milyen hatalmas a fejlődés, azt akkor látjuk, ha összehasonlítjuk a mai állapotokat azzal, àmi volt másfél, két esztendővel ezelőtt. Ezt kimerítően megtette az előadó űr, de engedtessek meg nekem, hogy három számmal kiegészítse'*n az előadó úr által mondottakat. A felszabadulás után mozdonyainknak cs ^k 12%-a volt meg az 1938-as átlaghoz viszonyítva, (Andrássy Dániel (kg): Az m rossz volt!) Ügy van! Személyszállító kocsijainknak csak 11%-a volt meg, a teherkocsiknak 10%r a « Általában úgy szokták megítélni a helyzetet a. felszabadulás után, hogy 30%-os volt a vasút NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI. • S évi február hó 27-én, csütörtökön. 34 teljesítőképessége, bár az ís kétes, hogy volt-e 30%-os az a teljesítőképesség. Ma a vasút teljesítőképessége 65%-a annak, ami volt 1938-ban. Mozdonyainkat, kocsijainkat elrabolták a németek és a magyar fasiszta cinkosaik, de ők nem elégedtek meg azzal, hogy elrabolják a gördülő anyagot, hanem 10 méterenkint a síneket is felrobbantották, kirobbantották a kocsik tengelyét, nem is beszélve arról, hogy kifosztották, felrobbantották a MÁV műhelyeket és a fűtőházakat, úgyhogy teljesen rombadöntötték vasúti közlekedésünket. Ma, húsz hónappal azután, hogy Gerő miniszter úr átvette a minisztériumot, a vasút teljesítőképessége — hiszen azt mindnyájan tudjuk, — nagyobb, mint sok más olyan európai államban, ahol kevesebbet dúlt a fasizmus, ahol a fasiszta vandalizmus kevesebbet tett tönkre, mint nálunk. (Egy hang a kommunistapárton: Ez a valóság!) Ma már ezer üzemképes mozdonyunk van. Személykocsi parkunk természetesen nem érhette el az 1938-as színvonalat, talán annak a felét teszi ki. de ami fontos, teherkocsiparkunk 35.000-re emelkedett 4200-ról a húsz hónap alatt. Ezek az eredmények t. Nemzetgyűlés, természetesen dicséretére válnak derék vasutasainknak, akik az egész ország háláját vívták ki maguknak azzal az önfeláldozó munkával, amelyet vállaltak a legnehezebb körülmények között akkor, amikor. infláció volt és még azt megelőzőleg, amikor sem fizetést nem kaptak, sem élelmiszerük nem volt. De ők tudták, hogy az ő munkájuktól függ az, hogy az élet megindulhasson az országban s ennek megfe-' lelően cselekedtek, tekintet nélkül anyagi helyzetükre. Láttuk őket, amikor 1945. telén rossz ruházatban, élelem nélkül láttak neki a romok eltakarításának, amikor a forgalmisták úgy mentek el 4—5 napos, sőt egyhetes útjukra, hogy a családjuknak sem hagytak ennivalót, de teljesítették kötelességüket. A minisztérium jó munkája mellett nekik köszönhető, ha például ezen a télen, dacára a hófúvásoknak, nem állt le a vasút, nem állt le az élelmiszerszállítás a nagyipari gócok és elsősorban Budapest számára,, nem állt le a nyersanyag- és szénszállítás az ipar számára. (Andrássy Dániel (kg): Egy bizonyos, hogy csoda történt-a vasútnál!) (az elnöki széket déli 1 órakor Kossa István foglalja el.) Nagy mértékben nekik köszönhető az, ha ebben az országban — ahogyan ezt elismeri a' külföld is — jobban lüktet az élet. mint más európai országokban, amelyek pedig kevesebbet szenvedtek a háborútól, a fasiszta rombolástól. Ezért mi annakidején örömmel üdvö* zöltük azt, hogy a közlekedésügyi miniszter úr a vasútasság önfeláldozó munkájának elismeréseképpen 30.000 órabéres és nyugbéres alkalmazottat nevezett ki és vett fel a MÁV nyugdíjintézet kötelékébe. Ezzel a magyar vasutasság több évtizedes sérelme nyert végre kedvező elintézést. Azt is csak helyeselni tudjuk, hogy a .vasutasok és a postások számára az állami alkalmazottak státusán belül kedvezőbb besorozási lehetőséget biztosított a miniszter úr. Ez a megbecsülés, ez a megkülönböztetett bánás^ mód, az a tény, hogy a vasutas, a postás a közlekedési munkás ebben az országban többé nem mostohagyermek, hanem a legmegbecsül.3
