Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-105

305 A nemzetgyűlés 105. illése 1947. évi március hó 5-én, szerdán. 306 mokratikus fejlődés

1 'és az egyetemié® magyar 1 nemzet szolgálatában. Koalíciós kormányzásunkat leihet bírálni jó vagy kevésbbé jóakarattal, egyet azonban a legrosszabb ak arattál "sem leibet letagadni: az elmúlt két év alatt» a felszabaduláis óta, a fej. lődés során olyan eredtaaényeket értünk r el, amilyeneket két évvel ezelőtt a legoptimistább számítással sem mertünk volna feltételezni. Engedtessék, meg nekem, bogy csak néhány példával világítsak rá erre a megállapításomra. Már beszédem, elején utaltam fejlődő demokráciánk egyik vívmányaira, a földreformra. Ezzel megteremtettük a magyar parasztság életszínvonalának mind gazdasági, mind kulturális vonalon való biztos fejlődésére az alapot- Most már a földhöz) juttatott parasztságon van a sor, hogy a juttatott földet szeresse, művelje és termeljen. j Vagy néz&ük meg az újjáépítést, nézzük megj mit müveit két év alatt a parasztság és az ipari munkásság. A semmiből a semmivel termelt a paraszt kenyeret s termelt mindent, ami a kenyér mellé szükséges. Nézzük meg, mit művelt az ipari nnunkás? A romokból a tíz körmével kaparta ki a gyárak felszereléseit, gépeit» < a. roncsokból varázsoltak elő 60—100 kilométere s sebességgel rohanó mozdonyokat» vasúti kocsikat, autókat, autóbuszokat, villamosokat és így tovább. T. Nemzetgyűlés! Ezzel kapcsolatban elismeréssel kell megemlékezneim a közlekedésügyi miniszter úrról és nagyrabecsült közvetlen munkatársairól, az érdemben egyenrangú munkásságról és a velüki versenyt dolgozó magyar honvédségről, amelynek áldozatos munkájával -a honvédelmi tárca költségvetésiének tárgyalása ; során részletesen foglalkoztak előttem

1 felszólalt képviselőtársaim, különösen Spitáilszky Károly képviselőtársam, aki számszerűleg kimutatta, hogy honvédeink mit végeztek az újjáépítés tértén és milyen áldozatot; hoztak. Legtöbbször rongyokban dideregve, nélkülözve végezték munkájukat. S megtörtént a csoda, t. Nemzetgyűlés! A' paraszt kenyeret és más élelmicikket termelt, az ipari munkás vasutat, közlekedési eszközöket gyártott és ma már az egész ország területén beüvegezett, fűthető vasúti kocsik, motoros és gőzös gyorsvonatok, valamint személyvonatok járnak. Kérdem, ki mert volna két évvel ezelőtt arra gondolni, hogy a közlekedés terén itt fogunk.tartani? Ki hitte volna, hogy felrobbantott hídjaink helyett két év után az újjáépült hidak egész sora fogja a közlekedést biztosítani? Vagy ki hitte volna, hogy a magyar parasztság igaerő és felszerelés nélkül, sokszor/ saját maga és családja húzva az ekét, beveti az ország szántóterületének nagyon nagy százalékát, hogy biztosíthassa a magyarság számára a'mindennapi kenyeret? Ha a kenyérellátás iterén voltak is és vannak Sis — mint ahogy vannak — nehézségek, ez nem egészen a parasztság hibájának tudható be, hanem betudható főleg annak a rendkívül száraz nyárnak, amely, valósággal sorscsapást jelentett a közellájtésra és a termelésre. Ennek Ittudható be, hogy a közellátásban itt-ott zökkenők jelent/ kéznek. A parasztság, a munkásság és a velük együtltérző demokratikus értelmiség munkaerejére, áldozatvállalására támaszkodva a koalíciós kormány megteremtette a stabilizáció! Ma már elmondható, t. Nemzetgyűlés, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI, hogy mindenki beszerezhet minden közszükségleti cikket, amire szükség van; most már csak a kormányra hárul a feladat, különösen a közellátásügyi kormányzatra . . , Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Baráth Endre (kg): . . . hogy olyan gazdasági és árpolitikát vezessení be, hogy minden dolgozó meg 'tudja vásárolni kérésedéből azt, amire szüksége van. T. Nemzetgyűlés! Befejezem beszédemet. Bár szerettem volna még egy pár gyakorlati kérdést is felvetni, de légyen szabad csak arra szorítkoznom, hogy kérjem a közellátásügyi miniszter urait: ebben az évben különösen a kenyérgabona, a kenyér biztosítása érdekében tartsa fenn a legszigorúbb kötöttgazdálkodást. Példára tudok hivatkozni, amelyre a közellátásügyi miniszter úr vissza tud emlékezni; hiszen 1935-ben a közellátásügyi miniszter úr kormánybiztosunk volt. Nem szabad megengedni, hogy a búzával valaki spekuláljon, A terményt számba kell venni. Ha ezért parasztképviselőtársaim haragszanak is. vállalom a haragjukat magamra. (Vásáry József (msz): Melyik paraszt spekulál a búzával? A paraszt nem spekulál!) Igen t. képviselőtársam» tudnék erre válaszolni, (Közbeszólás a szabadságpártból: Az állam spekulál vele!) de az idő nem engedi. (Vásáry József (msz): Egyes emberekért nem lehet egy társadalmi réteget megróni! — Az elnök csenget.) 1935-ben volt egy hivatalos ár, 400 pengő, de emellett volt szabad piaci ár is. A spekuláció rávetette magát a. búzára. Kérdem, hol van az a szilárd jellemű ember, aki ha négyszeres-ötszörös árat kaphatott a spekulációból, nem inkább annak adta-é ezen az áron, mint szimpla áron. (Zaj a szabadságpárt oldalán- —> Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Befejezem és kérem a közellátásügyi miniszter urat, hogy mindezekre való tekintettel a gabona forgalmát úgy,szabályozza, hogy a nemzet minden dolgozójának mindennapi kenyerét feltétlenül biztosítsa és ezen keresztül a stabilizáció, a nyugalom, a nyugodt béke és a nyugodib munka lehetősége biztosítva legyen. A költségvetést magam és pártom neveben elfogadom. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Kossa István! Kossa István (kp): T. Nemzetgyűlés! A közellátásügyi tárca költségvetését pártom, & Magyar Kommunista Párt és a magam nevében elfogadom. Elfogadom, de nem azért, mintha nagyon meg lennénk elégedve mindazzal, ami a közellátás terén két esztendő óta történt, nem azért, mintha közellátásunk kitűnően munkálkodott volna a nép jólétének előmozdítása érdekében ; sőt ellenkezőleg meg kell mondani, hogy talán egyetlenegy tárca sem vált ki megérdemelten olyaú kemény kritikát mint époen közellátásügyi tárcánk, nekünk pedig kötelességünk, hogy rámutassunk azokra a hiányosságokra, amelyeket közellátásuíik területén tapasztaltunk. Itt mindjárt előre le kell szögeznem azt, hogy a felszabadulás óta eltelt két esztendő alatt közellátásunk többször csak azért nem jutott (teljesen csődbe, mert pártunk, a Magyar Kommunista Párt és

f a ^szakszervezetek, legjobban szervezett munkásaikat mozgósították; ezzel segítettük ki, erősítettük meg a közel20