Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-105
303 'À nemzetgyűlés 105. ülése 1947, Sok példát lehetne felhozni arra, hogy a hai*mincas években mennyire utálta már a parasztság" a főidet, mert a rossz, kizsákmányoló ár- és hitelpolitika miatt hiába dolgozott, küzködött, mindíer csak lejjebb csúszott, eladósodott, míg végül a bankok a kisparasztság" tízezreit árverezték ki ősi, örököli vagy sajátmaga által keservesen megszerzett kis földecskéjéből- .,..,, Mennyi parasztember adta fiát más pályára csak azért, hogy ne kelljen a fiúnak is úgy robotolnia, mint neki magának, A parasztfiú pár középiskola elvégzése után inkább vasutasnak, csendőrnek; rendőrnek, postásnak» községi dtrnoknak, stb. ment, mért látta, tudta, érezte, hogy annak a földnek, amelyet majdan magáénak mondhat, nem tulajdonosa, hanem rabszolgája lesz. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) Helyes agrárpolitikával meg- kell szerettetni a földet a magyar parasztsággal, jobban mondva nem megszerettetni kell vele, mert hiszen a földet minden magyar ember szereti, hanem a föld szeretetében meg" kell tantahi őt és helyes ár- és gazdasági politikával földszeretetét még inkább növelni kell. (Vásáry József (msz): Abban megvan a szeretet, csak ne akadályozzák, hogy dolgozhasson!) T. Nemzetgyűlés! Demokratikus életberendezkedésünk legelső nagy vívmánya a földreform. Nem akarok jelenlegi szükreszabott beszédem keretében foglalkozna érmek részleteivel, nem akarok foglalkozni azzal, hogy helyesen, szakszerűen vagy igazságosan osztották-© szét a földet, a lényeg az, hogy a feudális nagybirtokokat, mintegy 5,600.000 katasztrális hold terjedelemben kiosztottuk a | magyair parasztságnak, amely annak birtoklásából addig- úgyszólván teljesen ki volt zárva. Mint ,az előbb mondottam, mindén Lehetőségiét el kell követni, hogy az új gazdák a kapott földben a biztos és tisztességes megélhetésen felül még a vagyoni gyarapodás biztosítékát is értékelni és megbecsülni tudják. Ne leg-yen a jövőbeni a magyar paraszt mostoha társadalmi rétege ' a magyar nemzetnek, mint'volt az elmúlt, letűnt úri Magyarországon. A mezőigazdasági szakoktatást * fejleszteni kell és be Skell vezetni már az alsóf okú iskolába • is. Kötelezővé kell termi a mezőgazdasági szakoktatást. Addig is azonban, amíg erre áttérhetünk, a legszélesebb körben rendszeresíteni kell a téli gazdasági tanfolyamokat» hogy rnind a földhözjuttatottaknak, mind a régi kisparasztoknak módjuk legyen elsajátítana a mezőgazdálkodás elméleti alapját is, hogy ne legyen a jövőben a mezőgazdaság az a foglalkozási ág, amellyel 'kapcsolatban mindenki kiállíthatja magáról a bizonyítványt, hogy: én •pedig értek a földhöz. Azt a különbségét, amely egy elme-, letileg is képzett és egy minden szakértelem nélkül termelő parasztember terméseredményei közt mutatkozik, csak szakértők tudják kellőképpen értékelni. Most nem akarom azt mondani,, hogy csaut az folytathasson földmívelést, aki valamilyen szakiskolát vagy szaktanfolyamot végzett, de mindenesetre arra kell törekedni, hogy mindenki megszerezhesse az elméleti tudás alapját. Amint az előbb is mondottam, a magyar paraszt nem akar mostoha társadalmi (rétege ienmà a nemzeitnek, hanem tanulás, szorgalom segítségével fel akar emelkedni oda* ahol a nálánál jobbmódú vagy magasabb műveltségű évi március hé 5-én, szerdán. 304 rétegek vannak. Ebben a törekvésében öt megértéssel és szeretettel támogatni minden hazáját és fajtáját szerető embernek erkölcsi kötelessége. Meg kelil mondanom azt is, hogy sem a politikai, f 9em a gazdasági felemelkedésre még csak reményünk sem lehet addig, míg a mezőgazdasági termelés rentabilitása biztosítva nincs. Természetes az als, hogy a demokratikus hatalmak bizalmát nemcsak biztosítani, de miég felkelteni sem tudjuk addig, míg meg nem tudjuk erősíteni politikai és gazdasági demokráciánkat. Hogy ezt élérheslsük és megvalósíthassuk» őszintén és becsületesen össze kell fognunk minden demokratikus erőnket, társadalmi különbségre ós pártállásra váló tekintet nélkül. De ennek az összefogásnak tisztának, őszintének, becsületesnek, bizalmon alapulónak és pártokon felül ' emelkedőnek kell lennie. Fogjuk össze demokratikus erőinket egymás iránti! kölcsönös tekintetben és megbecsülésben, mert enélkül nincs és nem lesz kibontakozás, újjáépítés, felemelkedés és fejlődés. Tisztában, kelil lennünk azzalí is, hogy az élet fejlődési folyamatát véges emberi erő nem tudja megakasztani. Az élet halad és jaj annak, aki a fejlődést bármilyen célból, bármilyen eszközökkel' késleltetni vagy megakasztani akarja; azt az élet könyörtelenül eltiporja. Méltóztassanak megengedni, hogy ezeknek a kérdéseknek a boncolgatásával, kapcsolatban egy, az életből vett példával világítsak rá az egyetértés fontosságára. Ha egy családban a férj és feleség közt valamilyen nézeteltérés támad, akkor a családi perpatvarnak se vége, se hossza nem lesz addig, míg csak egymásban keresik a hibát. A családi élet egyensúlya megbomlik és végül szakadásra kerül a sor, ennek pedig kizárólag a családtagok, a gyermekek látják mérhetetlen kárát min'd! erkölcsi, mind anyagi téren. De ha a szülők a család békés nyugalma érdekében lelkiismeretesen, kölcsönösen belátjuk hibáikat, akkor bármilyen mélyreható nézeteltérést át tudnak hidalni és helyreáll a család békéje. így van ez a nemzet életében is. Egy koalíciós áMíamvezetósben a koalícióban résztvevő pártok felelnek meg a szülőknek. Meg kell állapítanom, hogy eddig a kölcsönös megértés és engedékenység minden válságon átsegített bennünket. Nem akarok most azzal fogflalkozni, hogy melyik párt volt engedékenyebb és melyik párt volt követelőbb; tény, hogy sikerült az egyensúlyt megtartani és az együttműködést biztosítani. Ez remélhetőleg a jövőben is sikerülni fog. Ha így lesz, akkor biztosak lehetünk abban, hogy fejlődő demokráciánkat erőssé, naggyá, a dolgozó magyarság minden tagjára áldást hozóvá 7 a győztes hatalmak felé pedig megbecsültté felismertté floigjuk itudni fejleszteni. De ha nem sikerül a koalíció egyensúlyát helyreállítani, — amitói az Isten óvja meg sokat szenvedett népünket — akkor bekövetkezik az, hogy megint a családtagok, a nemzet dolgozói fognak mérhetetlenül sokat szenvedni a szülők civakodása miatt. Igen, szükség van az összefogásra, szükség van aj koalícióra, mert egyik párt sem vállalhatja magára azt a mérihetétlen felelősséget, amelyet az jelentene, ha egy pánt akarná vinni a kormányzat ügyeit. De az összefogásban résztvevőknek minden lélekzetvétele, minden szívedobbanása egy kell hogy legyen a de
