Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-105

301 'A nemzetgyűlés 105. ülése 1947. évi március hó 5-én, szerdán. 302 tak a beszédidőt kihasználni, «hogy előttük szólott 'képviselőtársaik felszólalását bírálják s néni ritkán támadják. Én most, amennyire gyenge- képes&ége'mtől kitelik, megkíseriem, hogy a közellátásügyi tárca költségvetésével, valamint az ezzel szorosan összefüggő' terme­lési kérdésekkel foglalkozzam. T. Nemzetgyűlés! Megállapíthatjuk, hogy állami költségvetésünk keretében.alig van fon­tosiabb tárca,' mint a köz-ellátásügyi tárca. (Zaj.) Ennek a tárcának keretében kell ugyanis gondoskodnia a korimúnynak a min­dennapi kenyér biztosításáról, ennek a tárcá­nak keretében kell gondoskodnia a k-öaeiliastás­ügyi miniszter úrnak ai mindennapi élet fenn­tartásához . szükséges élelmioikkeknek, vala­mint minden közszüíkségleti cikknek az elő­állításáról és igazságos, okszerű szétosztásáról. Gondoskodnia kell a közellátásügyi miniszter úrnak arról, hogy minden társadalmi réteg hozzá tudjon jutni a közszükségleti .cikkekhez, meg tudja kaspni mindazokat a közszükségleti cikkéket, amelyekre a dolgozó társadalomnak nemcsak a mindennapi élet fenn tartásiáthoz van szüksége, hanem amelyekre ezen túlmenően az életszínvonal emeléséihez is szüksége és joga is van. (Ügy van! a kisgazdapárton.) T. Nemzetgyűlési Az! etoult évben benne éltünk, éreztük .rettenetes, nyomasztó súlyát, erkölcsi és anyagi romboló hatását annak az inflációnak:, amelynek hullámaiban gazdasági életünk költségvetés nélkül hányódott. Láttuk, hogy egyes lelkiismeretlen emberek, vagy cso­portok milyen mérhetetlen meg nem érdemelt, meg nem szolgált anyagi haszodhoz, vagyon­hoz jutottak akkor, amikor a dolgozó munkás­milliók életszínvonaluknak a minimumra való csökkentésével élhezve. rongyoskodva, . dide­regve dolgoztak országunk Jujjáépíftési mun­káján (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Az előbbiek lelkiismeretlenül egyéni aljas­érdeketilket szolgálták, míg az utóbbiak — a pa­rasztság, a munkásság, s a velük együttérző, demokratikusan gondolkozó értelmiség — egye­dül csak szívükre, magyar lelkük szavára hallgatva dolgoztak és dolgoznak ma is elesett, rombadöntött országunk felépítésén. T. Nemzetgyűlés! Sajnos, meg kell állapí­tanunk, hogy gazdasági életünknek' előbb em­lített hiénái még ma sem elégelték meg garáz­dálkodásaikat, még ma is nap mint nap lehet hallani, olvasni hol egy panamáról, hogy egy sikkasztásról, hol egy áru-, ékszer-, arany­vagy valutarejtegető hiéna bűnös üzelmeiről. ­(Csíkos Sándor (kg): Nem egyről, hanem száz­ról!) Innen, a nemzetgyűlés házából bátorko­dom felhívni az igen t. kormány figyelmét airra^hogy gazdasági életünknek ezekre a pa­razitáira, akik még ma sem átallják és még ma 'sem szégyel\k azt, hogy visszaélnek a magyar munlklásmilliók türelmével és a magyar demo­krácia jóhiszeműségével, sújtson le kímélet nélkül, a törvény legteljesebb szigorával. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Annak érdekében pedig, hogy közellátás unk soha többé ilyen súlyos helyzetbe ne kerüljön, mint amilyenben ma van, méltóztassék megen­gedni, hogy felhívjam a közellátásügyi mi­niszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr figyeknét arra: nem szabad elfelejtenünk,, hogy mezőgazdasági ország vagyunk. Bár a magyar parasztság sohasem ment és sohasem dolgo­zott jelszavak után, most mégis bele kell vinni a köztudatba, hogy nekünk többet és jobbat Ml termelnünk; nemcsak annyit kell termel­nünk, amennyi egy évre elegendő* hanem tar­talékot is keil teremtenünk, hogy arma az esetre, ha, Isten őrizzen tőle, még egyszer a múlt évi­hez hasonló katasztrofális időjárás jönne, le­gyen valamelyes tartalékunk, amelynek birto­kában minden külső segítség nélkül is bizto­sítani -tudjuk közellátásunkat, valamint a bé­keszerződésekben vállalt kötelezettségeink tel­jesrtósét. (Csíkos Sándor (kg): Tavaly aszály volt, most pedig áradás jön!) Azzal is tisztában Ikiell lennünk, hogy a több termelés sikerén vagy sikertelenségén álll vagy bukik egész nemzeti életünk, stabilizá­ciónk, fejlődésünk, felemelkedésünk , és demo­kráciánk. Haladéktalanul gondoskodni kell mezőgazdasági termelésünk fokozásának érde-_ kében mezőgazdaságunlk) átállításának feltéte­leiről» hogy a több termelést megvalósíthassuk. ' Legsürgősebb feladata a mezőgazdaságnak olcsó hitellel való ellátása. Enélkül ugyanis komoly eredmények elérése csak hiú ábránd. ürömmel keil megáilapitanoim itt, hogy a Gaz­dasági Főtanács már megtette az első lépést ebben a tekintetben, az újgazdák részére ki­utalt a földmívelésügyi . minisztériumon ke­resztül 20 millió forintot állatok és gazdasági eszközök beszerzésére. Méltóztassanak azonban megengedi, hogy kijelentsem: ez-még igen ke­vés. A mezőgazdaságnak nyújtandó hitelnek ez az összeg szerény becslésem szerint csak mint­egy lO^o-át teszi ki- Egyéb gazdasági eszközök beszerzésére ezen az úton tovább kelti haladni­Hitelnyújtás esetén lehetővé kell tenni, hogy a kamatterhek arányban legyenek a mezőgaz­daság jövedelmezőségével; a mezőgazdaságnak nyújtott hitelt ne három havonkint kelljen megújítani, mint a múltban volt, mert a gazda csak egyszer arat egy évben, tehát a hitel­nyújtást is ennek megfelelően kell rendezni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad arra kér­nem az igen tisztelt kormányt, hogy amikor az újgazdákról gondoskodni kíván, egy pilla­natra se feledkezzék meg a régi törpebirtokos kisgazdákról sem- Köztudomású ugyanis, hölgy a háborús események a régi kisgazdákat is majdnem éppien úgy tönkretették, mint az újonnan földhözjuttatott kisgazdákat. A hábo­rús események következtében ezek elvesztették állatállományukat, gazdasági felszerelésüket, a termeléshez szükséges eszközöket^ s ez a társadalmi réteg is éppen olyan^ nehézségekkel, éppen olyan nyomorral küzd, mint most a kez­det kezdetén levő földhözjuttatott kisparaszitság. (Az elnöki széket déli 1 óra 8 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Lehetővé kell tenni a kisgazdaságok ré­szére is traktorok és egyéb mezőgazdaságig gé­pek és • eszközök kedvezményes beszerzését. Feltétlenül meg kell szüntetni az agrárollót. A parasztság két éven keresztül megmutatta, hogy tud áldozni a közösségért; a magyar pa­rasztság két éven keresztül odaadta nemcsak terményfeleslegét, hanem igen sokszor nehe­zen nélkülözhető állataiból is az egyiket, vagy igen sok esetben az utolsót is, ellenértéket pe­dig legtöbbször nem kapott érte, vagy ha ka­pott is, ha egy számos állatnak az árát meg­kapta, az infláció következtében másnap vagy azután már csak egy számos állatra való köte­let tudott annak az árán venni. , ' . T. Nemzetgyűlés! Nem szabad rossz hitel­és árpolitikával megutáltatni a földet a pa­rasztsággal, mint ez a múlt rendszerben volt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom