Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-105

295 "A nemzetgyűlés 105. ülése 1947. beszolgáltatást, azt a bizonyos dézsmát, még sincs az úgynevezett dolgozó fővárosnak» vagy pedig a bányák dolgozóinaik) élelme, illetve nines ellátva elegendő élelemmel? Az újságokat olvasva a tájékozatlan és főleg az éhes gyomrú olvasó azt gondolja, hogy a beszolgáltatásnak a termelők nem tesznek eleget, vagy pedig talán nem is akarnak eleget tenni, s ezért volt- sürgős és szükséges most, a télvíz idején ez a hirtelen elszámoltatás, hogy házról-házra járjanak és megnézzék a még hátralévő öt hónapra szükséges különböző élelmiszereket, jószágeleségeket és amennyire természetesen tőlük telik, büntetésekkel és taílán más egyéb igénybevételiéig siettessék a beszolgáltatást. Ezért volt szükség az ő fejadagjaik leszállítására. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Már a közellátási év nyolcadik hónapjában vagyunk, tudjuk mennyi terményt szedtek be, beszélhetünk róla, hogy valóban helyesek voltak-e a kormánynak azok az intézkedései, amelyeket eddig a közeilátással kapcsolatban hozott. Annál is inkább beszélnünk kell erről, mert hiszen a közellátás. ügyi miniszter úr a Gazdaságii Főtanácsnak már február hónap folyamán bemutatta a'jövő évi beszolgáltatási alapot, s így mi a közellátást valóban állandósítva látjuk és hisszük, hogy az előadó úr által jelzett megszüntetés még jó termés esetén sem fog megtörténni, mert hiszen a minisztériumot megszüntetni — bármennyire szeretnénk iis — nem olyan könnyű. (Derültség a szabadságpárt oldalán.) Mindenesetre a kérdések Özöne — hogy úgy mondjam — tódul elénk és felvetődlik itt az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán közelHátásra, vagy nem. Ha igen, akkor kérdés, helyes-e az az út, amelyen a kormány hatalmával elindul, helyes-e a termelők szempontjából, helyes-e a fogyasztók szempontjából. Mert hogy a termelők szempontjából nem helyes, azt mindannyian tudjuk, akik termeléssel

1 foglalkozunk. A fogyasztók szempontjából pedig szánté azt mondhatnám, hogy nem megfelelő, mert hiszen ma 2.40 forint egy kilogramm burgonya, 3.50 forint egy kilogramm kenyér, a tökkáposztának, a lucskos káposztának kilogrammja 1.96 forint és egyéb ilyen nagy számok vannak. Tudjuk, hogy a dolgozók hetenkint alig keresik meg a 60—80 forintot és nemcsak élelmezésre kell költeniök, hanem egyéb kiadásaik is vannak, villanyra, gázra, lakbérre és fűtésre. Nem hiszem tehát, t. Nemzetgyűlés, hogy valami túlságosan nagyon meg volnának ezzel a mai közellátással elégedve. A harmadik feltett kérdés pedig az, ha nem jó ez a közellátás, mi volna a követendő út, mik volnának a teendők, hogy a termelő is meg legyen elégedve, de a fogyasztó is megkapja a maga életfenntartásához szükséges terményeket és ne kelljen örökös izgalomban élnie, hogy vájjon mit eszik holnap. A tegnapi újságokban; olvashatták az emberek, hogy egyelőre rossz lesz a kenyérke, de hát türelemmel várjunk, mert majd később meg fog javulni. (Vásáry .. József (msz) : Amerikából fogunk hozni kenyeret! Ez sohasem volt Magyarországon!) Az első kérdésre könnyű válaszolni, t. Nemzetgyűlés. Igenis szükséges a közellátás, mindaddig, amíg a kötött forgalom megvan és az a bizonyos — az előadó úr által emlegetett és jósolt —, jó- termés nem teszi lehetővé, hogy a piacon a szabad forgalomban kialakult árakon mindenki beszerezhesse a szükséges terméévi március hó 5-én, szerdán. ' â9é nyéket Itt azonban bizonyos óvatosságra van szükség és ez az első lépés, amelyet feltétlenül figyelembe.kell venni a jövő szempontjából. A költségvetés szerint 4,300.000 ellátatlan van Magyarországon. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország mégis csak földmíves ország, lehetetlennek tartom, hogy ez a szám megálljon« Az első teendő tehát annak biztosítása, hogy ne legyen 4,300.000 ellátatlan, mert ha kevesebb lesz az ellátatlan, azok jobb és több élelmezésben részesülhetnek. . A kötött gazdálkodás kérdése nem a közellátásügyi tárcához tartozik, azért ezt a kérdést nem szándékozom érinteni. A második kérdésre, hogy • helyes-e az út, amelyet a közellátásügyi kormányzat követ, már nem ilyen egyszerű és könnyű a feleletMielőtt erre felelnék, vizsgálat tárgyává kell tennem, hogy vájjon mit tett az 1946-os esztendőben a közellátás a termelés biztosítása és a fogyasztók ellátása terén. (Vásáry József (msz): Levágták a teheneket!) A rendeletek kiadására kapott felhatalmazása révén természetesen azzal kezdte, hogy egy csomó rendelettel szabályozta a közellátás kérdését. (Nagyiván János (msz); Azt a legkönnyeb termelni!) Először is 1946 május 1-én a miniszter úr kiadta a 2.340-es számú rendeletét, amely 6 §-ban szabályozza a különböző beszolgáltatási tételeket és a 2. §-ban azt mondja (olvassa): »A beszolgáltatott termények, termékek és élőállatok értékét készpénzben, illetőleg a rendelkezésre álló készleteknek megfelelően részben iparcikkben kell kiegyenlíteni. Az iparcikkekben történő kiegyenlítésnél az arányt az 1938. évi mezőgazdasági ós ipari árak közötti arány figyelembevételével kell megállapítani.« (JNagyiván János (msz): Figyelem volt a mesére!} Toyábbmenőleg azt mondja a rendelet, hogy a jutalmat pénzben vagy iparcikkben kell kifizetni. TIgyaneznap kiadta Bárányos Károly akkori közellátásügyi .miniszter úr a 10400-as számú rendeletét, és május 3-án a 21-600-ias rendeletét, amelyben már szabályozza magát a beszolgáltatás mérvét- Kimondja többek között rendelkezésszerűleg, hogy a gazdálkodó egyébként köteles az 1946. évben úgy gazdálkodni, hogy terméséből és állattartása- eredményéből vagy keresményéből a saját háztartása és gazdasági szükségletén felül a jelen rendeletben meghatározott beszolgáltatást teljesíteni tudja. Intézkedik ez a rendelet többek között arról is, hogy holdszám szerint kell a beszolgáltatásokat teljesíteni. A legkisebb beszolgáltatás — tudjuk — 60 kilogramm gabona, 60 kilogramm burgonya, 20 kilogramm oiajosmag és 7 kilogramm élőállat volt. Nem törődött a mélyen t- miniszter úr azzal, hogy az a bizonyos földterület szántóföld-e, amelyiknek talán 20—25 aranykorona az alapja vagy pedig egy közönséges 30 filléres futóhomok, amely es!ak azért van a világon, hogy lyuk ne legyen ott rajta. Azt gondolta a miniszter úr, kiadja a rendeletet és elmondja a költségvetési vitában azokat a szép szavakat, hogy iparkodik minden társadalmi osztályt teherviselőképessége szerint megterhelni és ezzel már kész is a dolog, ^meg is van a termés, csak ki kell osztani- Próbálja csak az a szegény termelő be nem adni a földjén meg nem termelhető és meg nem termett mennyiséget! ők kigondolták a beszolgáltatandó mennyiséget a zöldasztalnáí s kivetették. A paragrafusok bőven