Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-105
297 A nemzetgyűlés 105. ülése 1947, készen voltak ebben az említett báróim rendeletben a büntetés nagyságának szabályozását illetőleg. Látjuk ezt most az elszámoltatásnál, a helyszíni szemléknél s ezek bizony elég^ súlyosan érintik a termelŐtársadalmat. (Drózdy Győző (msz): Feketén kell megvenni nekik a krumplit, hogy beszolgáltathassák!) A miniszter úr ezt a holdankinti es nem az aranykorona alapon való beszolgáltatást azzal indokolta, hogy a kataszteri birtokívek, amelyek az aranykoronának az alapjai, elvesztefc vagy megsemmisültek a harcok folyamán. Ugyanakkor azonban az 1945. évben, de az 1946. évben is a pénzügyminiszter úr a földadót járulékaival együtt az aranykorona alapján vetette ki. Hogy a pénzügyminiszter úrnak megvolt a kataszter, a közellátásügyi miniszter úrnak nem volt meg a kataszter, ezt nem tudom megérteni. (Némethy Jenő (msz): Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes! — Csíkos Sándor (kg): Miért nem kérte kölcsön!) A miniszter úr azután hangoztatta, hogy a kiosztott földeknek még nincs meg az aranykoronája, de azt egy osztási művelettel — azt hiszem — könnyű lett volna kiszámítani. Azt is mondotta, hogy az aranykorona sem fejezi ki százszázaléteg a tulajdonképpeni földhozadékot. De mindenesetre ©okkal inkább kifejezője az aranykoronaalap a termelési lehetőségeknek, mint a holdanként! kivetés. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ugyanaz!) Mélyen t. közbeszóló barátom, aki a földét, pláne a duna— tiszaközi homokot ismeri, az nagyon jól tudja, hogy nem egyforma, mert a rendeletet a föli nem érti meg, és a vetőmag hiába kel ki, mert a mostani Ijrágyaerő-, dgaerőhiányban termésre teljesen képtelen. (Nagy Vince (msz): A föld még a diktatúrának sem engedelmeslkiedik!) Az. út, amelyen a közellátási kormányzat elindult abból a célból, hogy biztosítsa az ellátatlanok részére a szükséges mennyiségeket, már az elején döcögős és igazságtalan volt annak folytán, hogy az aranykoronaalapot elvetették ós helyébe a katasztrális holdat tették. Meirt jegyezzük meg azt, egyforma föld nincs, nem is volt és így egyforma terméseredmény sem létezik, tehát az egyforma beszolgáltatásnak sem lehet, hogy úgy mondjam, rendelettel eleget tenni. Egymásután jelentek meg azután a rendeleitek, amelyek bizonyos könnyítéseket adtak úgy, hogy ha nem terem elég gabona, akkor egy métermázsa gabona helyett pl. 250 kiló burgonyát lehet beszolgáltatni, azután lehetőségeket adtak a kormánybiztosoknak arra, hogy amennyiben a termés az országos átlagnál 20%-kai kevesebb, a termelők kérelmezhetik a ! beszolgáltatandó mennyiség csökkentéséi. De ez a sok huzavona, ennek a sok rendeletnek tanulmányozása nem a dolgozó magyar földművesnek való. A sok utánjárással az is elveszítette a munkalehetőségét, aki valóban dolgozni akart. Pedig a föld nem terem akkor, ha csak taposunk rajta, hanem csak akkor» ha valóban meg is munkáljuk. (Vásáry József (msz): Nem. könnyű termelni!) ' Sajnos, a »munka« szó nálunk (inkább csak hangoztatott, mint követett szó marad. Tudott dolog, hogy a termeléshez a földön kívül elsősorban tudásra, azután bizonyos tőkére, de legfőképpen több munkára van szükség. (Vásáry József (msz): 145.000 forinttal akarják kioktatni az új gazdákat.) A tudás hatalmas fegyvere nagy szerepet játszik ma a tavalyi aszályos esztendő után. Éppen a tudás hatalma az, amely munkaévi március hó 5-én, szerdán. 298 val, tőkével párosulva az aszályos években is lehetővé tesz bizonyos termést A többtermelés ma már égető szükségszerűség. Ha áll az, hogy többet termelhetünk több munkával, a kormányzatnak feltétlenül elő kell ezt mozdítani. De ázás tudott dolog, hogy minden munkás méltó az ő bérére, még akkor is, ha a látástól vakulásig dolgozó magyar földművesről vagy gazdáról van is szó. A helyes út tehát a több" termelés és az iparcikkeknek a beszolgáltatott terményekkel való arányosítása. (Vásáry József (msz): Miiért nem szolgáltatnak be iparcikket is?) A 2340-es számú rendelet 2. ^a, kimondotta, hogy az iparcikkek árával arányban kell lennie a beszolgáltatott termény árának úgy, hogy az a termelőgazda a maga munkáját valóban megfizetve lássa és az iparcikkeket b© tudja szerezni. Ha azonban a gazdától a beszolgáltatásnál hatalmi szóval igénybeveszik a megfelelő terményt azért az árért, amelyet a kormányzat hatalmi szóval megállapít, de a gazda nem tudja megvásárolni azért a gabonáért (Némethy Jenő (msz): A dombegyházi eset!) azt a ruhaneműt, amelyet annak a terménynek előállítása közben elhasznált» ez. teljesen önállótlanná és határozatlanná teszi a gazdát és akkor nem siet a munkával, úgy, mint hogyha komoly összegekkel ösztönöznék többtermelésre. Az előadó úr említette a kilogrammonkénti öt fillér jutalmait. Uraim, ne tegyük magunkat komolytalanná, (Vásáry József (msz): Nem olyan bolond a magyar!); kilógrammonkint öt fillér többletet adnak, akkor, amikor a feketepiacon százakat fizetnek azért a terményért. Az arányosítás nem történt meg az említett rendelkezések ellenére sem és főleg nem történt meg az iparcikkek juttatásánál. Azt hallottam, hogy a forint stabilitása érdekében nem lehet iparcikkekkel fedezni a terménybeszolgáltaitást De hà már nem juttattak iparcikkeket, hol késik az a bizonyos kalkuláció? Ki hallott vagy látott olyan esetet, amikor megállapították volna, hogy ennek vagy annak a beszolgáltatásra kerülő terménynek mi az ára? (Vásáry József (msz): Megvan, de nem engedik érvényesülni!) Ki állapította meg, hogy a termelés költségeit számítva, mi az a gabona-, állat-, zöldség- vagy gyümölcsféleség, amelyre a gazdának szüksége van? Senki. (Nagyiván János (msz): Osak szedik az epret!) Pedig az iparban, a kereskedelemben az előállítási költségen kívül még egy bizonyos haszonkulcsszázalékot is látunk,,; ami a mezőgazdaságban nem létezik és még csak vágyálom. (Vásáry József (msz): A magyar föld politikai eszköz, de nem törődnek vele!) Az alacsony mezőgazdasági árak tulajdonképpen ai feketepiae melegágyai. A munka, mint a többtermelés eszköze, megszűnt értékmérő lenni. Ezért van az, hogy a 4,300.000 mezőgazdasági munkával foglalkozó közül annyi az ellátatlan« mert iá mezőgazdaságban nem volt péö:zük a munkaadóknak, nem tudták a többtermelés alapvető munkálatait elvégeztetni, ezáltal kereset nélkül maradtak a mezőgazdasági munkavállalók és inkább az ipari központok felé törekedtek, vagy kétségbeesésükben talán még a feketézésre is hajlamosak lettek, ennek következtében szintén: nem a több termelésre fordították erejüket, hanem maguk is ellátatlanokká, váltak. (Vásáry József (msz): Egész községek!) A helyes út tehát az, hogy megfelelő módon meg kell fizetni a terményeket, hogy az a
