Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

247 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947, hadseregbein tapasztalható szoros bajtársi kap" cso'iatot, természetességet, akkor rájöhetett arra, hogy ez ai katona szellőim, ez a katona- • politüka egészem más, mint a mienik, de rájöhetett arra is, hogy jobb és szebb is, mint a mienik. . . Amit elmondottam elöljáróban, azit csak azért mondottam el, hogy azok figyelembevételével vizsgáljam meg a magyar nép és a magyar hadsereg mu.lt

ját és jelenét., és elmondjam a jövőre vonatkozó stzerény meg

1 átásaimat is. Mondüuk meg őszintén, sem a múltban, sem pedig a közelmúltban a magyar nép nem igen ment szívesen katonának, nemcsak azért, mert nem állta a rendet, a fegyelmet, hanem azért sem, mert mindig idegen érdekek szolgálatába állították és feletteseinek jó' része erkölcsiségétől, gondolkodásmódjától, lelkétől távol álU. De szívesen, örömmel és lelkesedéssel vonult zászló alá, ha tudta, hogy a hadsereg szervezése^ készülődése a nemzet szabadságát, függetlenségét szándékozik megvédeni vagy kivívni, vagy pedig belső felszabadulását, demokratizálódását tűzte ki cé^ul. Az idők távlataiból ma már láthatjuk, hogy kár volt velünk elhitetni azt a frázist, hogy katonanemzet vagyunk. A tárgyilagosság kedvéért el kell ismernünk azt, hogy valóban voltunk katonánemzet, de ugyanakkor úgyszólván minden nemzet katonanemzet volt. A népvándorlás idején, továbbmenve: Európa elhelyezkedése idejében, amikor a népek még primitiv módon éltek s amikor valóban csatározásokkal és egymás legyőzésével szerezték meg maguknak a szükséges élelmet és az egyéb anyagokat, szinte szükségszerűen katonáskodással szórakoztak. Tudjuk, hogy a magyar honfoglalók egészen Szent Istvánig úgyszólván liTyen katonapolitikát folytattak azért is. mert így nem kellett földjeiket megművelniiök, biszen foglyaikkal, az idegenből idehozott szolgákkal mindig el tudták végeztetni ezeket a munkákat. Csak István király után mondtak le nagynehezen ezekről a szokásaikról, és új életmódot kezdtek, amely főleg a mezőgazdasági kultúra elsajátítása, a törzsekre osztott nemzet állammá való szervezése volt. Még a későbbiekben sem — amikor már alkotmányos királyság voltunk — azért- szer/ veztek hadsereget, hogy katonai erényeinket tovább megőrizzék és európai színvonalra munkálják ki, hanem csak azért tették ezt, mért a külső körülmények erre kényszerítették az uralkodót. A Mátyás-féle fekete hadsereg nem azért szerveződött, hogy ezt a szellemet megtartsa, hanem azért, mert Mátyás király látta, hogy a magyarság középeurópai hafalmát csak úgy tudja biztosítani, illetve megőrizni, ha jólszervezett, de népi hadsereget állit fel magának. Rákóczi szabadságharcosai sem harci kedvükből gyülekeztek a szűzmáriás lobogó alá, hanem azért, mert fel akartak szabadulni főuraik és osztrák zsarnokaik alól Ennek a hadseregnek már kettős célja volt és minden formájában, minden tettében és egész szellemében a néphadsereg jellegét hordozta magában. A sereg kebelén belül a tiszt és honvéd közötti különbség nem fokozódott, mint a közelmúltban, hanem csak esetleg olyan maradt, mint a jobbágy és középnemes! közötti osztály különbség. Lelkesedését es elszántságát onnan vetite, hogy a bánásmód elviselhető és a cél, amelyért harcolt, magasztos és szent volt. Még az 1848/49-es szabadságharc katonái is ezeknek évi március hó 4-én, kedden. 248 tudatában harcoltak úgyszó^án mindaddig, amíg a teljes reménytelenség ki nem ütötte kezükhői a zászlót- Ez a hadsereg is annyira magán viselte a néphadsereg jellegét, hogy szinte példaképül! állhat a mai hadseregszervezők előtt. I T. Nemzetgyűlés! A többévszázados ma" gyair-osztrák kapcsolatok azonban eab a felsza-, badulási és függetlenségi érzést mindjobban kiiirtották a magyar nemzet és; a magyar ember szívéből. A századok folyamán lassan szolgahadsereggé, gyarmati hadsereggé vált a magyar honvédség és a kettős szív, a kettős gondolat, a kettős^ érzés hamis illúziója foglalta el a függetlenség és a szabadság gondolatának helyét. A közös koronás király, a váihunió, a közös kormányzás, a közös pénz egyes magyar faurakat annyira megtévesztett, hogy sokan közülük már két szívvel éreztek, két ésszel gondolkoztak és érzéseik is kétirányúak voltak. Ez a hamisan beállított és elsajátított kettősség eredményezte azután azft, hogy Bécsnek, mint az akkori Európa diplomáciai fellegvárának, könnyű volt felülkerekednie a magyar politikai, gazdasági és katonapolitikai élet irányításában. Még az is megkönnyítette ezt a munkát, hogy a hazai németség úgyszólván soha nem tudta, hogy német-e vagy magyar, de az is hathatósan befolyásolta ezt a munkát, hogy, a tábornoki karnak több mint fele osztrák származású, vagy érzésű volt és így inkább osztrák érzésére hallgatott. Becs imindág hirdette ugyan az egymásrautaltságot, a közös munkát, a közös 'gondolatot, r

áe a valóságban mindig mást csinált. A kevésszámú magyar tisztikar nagyohb része ds fertőzött lett, mert osztrák házassága révén dilemmába esett és nem tudta,hogy a felesége,^ vagy a maga szívére hallgasson-e és belső érzése parancsára fiai szívére kellett hallgatnia, viszont ez már a kettős szív politikáját ösztönszerűleg hozta és sugározta. Ez a kettős érzés hatotta át a magvar főnemesi osztályt is, ameV a nemzet uralkodója volt és mind kifelé» a külföld felé, mind befelé kép- . viselte az országotMa már tudjuk, hogy ez semmi jót nem hozott az országra, de annál több bajt szerzett nemzetünknek. A történelemből tudjuk, hogy hogyan származtak ezek a bajok. Hadd errüítsek' meg titt csak általánosságban egy tételt. Valahányszor a Habsburg-családnak valamelyik tagja összezördült külföldön valamelyik uralkodóházzal, a megsértett ház becsüleltét magyar tízezrek vérével szerezték vissza- Ha külföldi hatalmak ellenséges viszonyba kerül- , tek a házzal és háborúba keveredtek vele, megint csak magyar vér hullott. De ha nekünk voltak bajaink, vagy sérelmeink, azokat sohasem igyekeztek megszüntetni, sőt a Haibsburgház szította, erősítette a viszályokat, nem beszélve arról, hogy valahányszor a magyar nép ki akarta vívni szabadságát, vagy függetlenségét, elsősorban mindig a Habsiburg-házzal állt szemben. Valamennyi szabadságharcunk élvesztése a Habsburg-politikának tudható be. T. Nemzetgyűlés! Ezt a szellemet tehát, amely a magyar hadseregbe begyökeredzett, meg kell szüntetni. Nem folytathatjuk azoknak politikáját, akik a Bach-korszakban kiirtották a magyar nép legjavát, megbecstel enítették nemzeitünk lányait, asszonyait és rabszolgává süllyesztették az egész magyar népet. Amikor tehát most a magyar nép akarata mégis csak érvényesülhet, le kell számolnunk ezzel a szel-