Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
245 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947, tek tettek arra az esetre, ha velük együtt vagy utánuk, belépünk a háborúba, nem váltottak be semmit. Kiderült, hogy az egész lőszerkészlet és az összes Tövedékek abban a rettenetes hidegben hasznavehetetlenek voltak. Idehaza századmilliméter pontossággal követelték meg a gyárakban dolgozó munkásoktél a inunkat és éppen ez lett a tragédia egyik oka, mert abban a szörnyű hidegben máskép húzódott össze a fegyvercső, az ágyúcső és máskép húzódott össze a lövedék, úgy hogy hasznavehetetlenné váltak. Az autókban befagyott a víz, azok is hasznavehetetlenek voltak, a lovak takarmány híján eldöglöttek. A tehetségtelenségnek és a rossz vezetésnek volt a következménye ez a szörnyű tragédia. , Elnök: A képviselő úr beszédideje lejártMalasits Géza (szd): Egy pillanat alatt befejezeim. ; T. Nemzetgyűlés! Ezen rtanuíUjunk, ebből okuljunk és ha imost felállítjuk az új .magyar honvédséget, ez a honvédség valóban demokratikus legyen, olyan honvédség, aimelly erős karja és védője legyen *ai demokráciának, amelynek minden egyes tagja legyen politikailag, képzett és tudja, hogy (miért szoiligál. Ez a hoiivédiség legyen néphadsereg. Egyévi szolgálati idő teljesen elegeinidlŐ arra, hogy a honvédséget kiképezzék a haza védelmére. A mai fegyverkezés melletft mi szegénységünkben úgy sem tudnánk egy korszerűen fellsze" reit hadseregiet félállítani Elégedjünk meg azzal, hogy ezt a hadsereget jól kiképezve, jó vezetés alatt álElítsuk a haza védelmének a szolgálatába. Sajnálom, hogy beszédidőm lejárt- (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Meghosszabbítjuk! — Közbeszólások a szociáléemokratapárt soraiban, és a kisgazdapárton: Nem lehet!) Csak azt kívánom még hozzáfűzni: kérem a honvédelmi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogs'- valami úton-módon ennek a kis honyédlségnefe a külső megjelenése más legyen» mint ma. Valahányszor egy honvédét^ látok, mindig eszembe jut az; a laiton (közmondás: Sic transit gloria mundi: így vész el a világ dÜcsősége! Ha ma megnézzük a régi, szép kiállítású honvéd elnyűtt ruháját, rossz • bakancsát, ha megnézzük lakóhelyét, táplálékát, piros lesz az ember arca. elszorul ai szíve. Gondoljunk erre, hiszen úgy sem tudunk nagy honvédséget tartani. Évek telnek majd el, mire a békeszerződésben megállapított létszámot talán kitölthetjük. A mai viszonyok között nincs is szükség rá, hiszen minden szomszédunkkal békességben, barátságban akarunk élni, támadó szándékunk senki ellen nincs, lemondtunk az irredentizmusról, lemondtunk a revízióról, lemondtunk mindenről, (Közbeszólás a kisgazdapártról: Csak magyarságunkról nem mondunk le!) békében akarunk haláraink között élni, minden szomszédunkkal, elsősorban a nagyi SzovjetunióvalTehát támadó célú hadseregre nem is gondothatunk, ilyenre nines is szükség,. Néphadseregre van szükség, olyan néphadseregre, amelynek minden egyes fia tudja, miért szolgál. Mi, szociáldemokraták, elégszer hangsúlyoztuk, hotgy szerintünk egyévi szolgálati idő teljesen elegendő arra, hogy kiképezzék a honvédséget, de az a honvédség legyen jól kiké; pezve, mert szükség van rá; szükség van rá az állam szuverenitásának kifejezésére, szükség van rá a belső rend biztosítására, szükség van a határvédelemben a csenrpészbandák évi március hó 4-én, kedden. 246 eliten, amelyeik még eléggé garázdálkodnak és szükség van rá sok minden oknál fogvaAz az érv, hogy a honvédség nem termé* kény befektetés, nemi áll meg, mert ha végignézzük a költségvetési füzeteket, rengeteg olyan tételt találunk, amely egyáltalában nem termékeny befektetés, mégis megsizaivazzuk, mégis elk öltjük, mert szükség van rá. A honvédségre szükség van, mondom, főképpen) a belső rend és nyugalom fenntartása érdekében. Tehát nem terméketlen befektetés a Ihpn* védség, különösen akkor nem, ha nemzetinevelő hatást fejt ki; ha a nép egyszerű fiai, tálkák bekerülnek a katonasághoz, ott megtanulják a rendet, a fegyelmeit!, ímegtanulják szabadidejükben a, mezőgazdaság , fejlesztését. — erre az előző honvédség elég szép példát mutatott — ha. a műszaki csapattokba bevonuló fiatalság megtanulja a műszaki feladatok elvégzését, akkor nagyon meg leszünfc ezzel a honvédséggel elégedve^ Még egyszer hangsúlyozom, hogy honvédségre szükségünk van, szükségünk van minden támadó szándék, támadó él nélkül egy néphadseregre, amelliy igazán védi a magyar népet. Végezetül még egyet. A tisztikart valóban át kell szerveznünk és ami a múltból itt maradt a tisztikarnál, — mint amikor a> csibe kr bújik a tojásból, ottragad! a tojáshéj — régi. esökevényeként la dicstelenül elmúlt honvédségnek, az ne maradjon meg. Valóban a parasztság, a munkásság fiaiból kerüljön ki a katonatiszti kar. E katonatiszti bar mindeni egyes tagjának módjában legyen felemelkedni arra a magaslatra, ahová tehetsége és tudása predesztinálja. T. Nemzetgyűlés! Nem tudhatjuk, mit hoz aj jövő, egyet azonban tudunk. Ha mi iái honvéidiségünket demokratikus szellemben neveljük, ha megtanítjuk őket hazájukat szedetni, ha megtanítjuk őket arna„ hogy a magyar nép rengeteg áldozatot hozott a nyugati kultúráért, most azonban befelé élve a magunk kultúráját akarjuk fejleszteni és ebben ,ai honvédség, segítségünkre kell hogy legyen; ha ez megtörténik, akkor a honvédség betöltötte hivatását és^ a honvédség mindem! magyar ember örömére fog fejlődni és gyarapodniMinthogy a miniszter úr iránt és a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést megszavazom. (Általános helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Gyurkovits Károly Jegyző: Miikita István! Mikita István (pp): T. Nemzetgyűlés! A honvédelmi tárca költségvetésénél igen sok elmondani valónk volna, hiszen nagyobb részünkben még elevenen élnek azok az érzések,, amer lyek a háború folyaimám eltöltöttek bennünket mint Skaíonákat, vagy mint egyszerű polgárokat. Érzéseink és meglátásaink közül esatk annyit akarok felidézni, kifejezésre juttatni, hoígyj most már mindenki előtt világos az a hibás katonai és nemzetnevelés, amelyet a magyar uralkodó osztályok végeztek itt .századokon keresztül. Egy katonának, aki egyszerű legénységi állományú egyén volt, a különböző hadseregeik közötti különbségek sokkal jobban rajzolódtak ki emlékezetében, mint esetleg a tiszteknek, hiszen a hadseregnek ő volt a szenvedő alanya. Ha egyikünk-másikunk közelebbről megismerte az orosz paritüzánimozgalmakban olyan jól bevált bajtársi szellemet, vagy a legénység és a» tiszt között az orosz , 16*
