Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

243 A nemzetgyűlés 104. ülése 194/ sereg volt, már akkor is erősen szaturálva voltjnémet elemekkel. (Közbeszólások a kisgazdapárton: Ez igaz!) A harmincas években azután, amikor Gömböß, lett a honvédelmi miniszter, amikor a •nagyhatalmak csendes' elnézésével a zsoldos hadsereget megszüntették, és a zsoldé s hadsereg helyébe a kötelező szolgálat alapján álló honvédséget szervezték, ez a honvédség ugyanúgy, mint az 1869-ben szervezett honvédség, csak szolgálati nyelvében volt magyar, szellemében azonban egyáltalán nem volt magyar, mert hiszen — tisztelet a kivételnek .— túlnyomó többségben voltak benne azok a tiszr tek, ajkife már akkor, még Hitler uralomrajutása előtt is nagyon erősein németbarátok voltak. Mi, szociáldemokraták, bár maroknyian voltunk itt ebben a Házban, felismertük azt a veszélyt, amelyet az jelentett, hogy a magyar kormány először a fasiszták felé orientálódott. Amikor Bethlen elment Rómába, már akkor megmondottuk, hogy rossz* helyre adresszálja magát, sokkal okosabb lett volna, ha déli szomszédunkkal, a jugoszlávokkal igyekezett volna megbékülni és igyekezett volna jó barátságot fenntartani azzal a néppel, amely népet 1914ben megtámadtunk, amely néppel bizonyos tekintetben vérközösségben éltünk, ' hiszen együtt harcoltunk velük, a törökök ellen, egy a házunk, -egy az ételünk, egy a betegségünk; e derék, jóravaló nép ellen mi háborút indítottunk és segítettünk őket leverni. Jobb lett volna ezekkel barátságba jutni és ezekkel a barátságot keresni. E helyett "Olaszország felé orientálódtunk és ezért az orientációért mi adtunk Olaszországnak nehéz időkben búzát, adtunk szarvasmarhát; amikor azután a marha bőrét visszavásároltuk Olaszországtól, többet kellett érte fizetni, mint amennyit az, olaszok az egész szarvasmarháért fizettek. így szereztük meg mi a fasiszta barátságot és kaptunk érte ócska itölténytáskákat, kaptunk ócska katonai felszereléseket, amelyeket Szentgotthárdon lefoglailitak, ami miatt majdnem nemzetközi botrány támadt. Amikor Németországban ^ weimari alkotmány alapján álló pártok megbuktak s a választáson, ha nem is nagy többséggel, de mégis egy kis többséggel bekerült a nemzetiszocialiista párt Hitlerrel az élén. itt Magyarországon el volt döntve a sorsunk, itt az akkori képviselőháznak a hangulata egyszerre megváltozott, az akkori többségi párt egyik vezérszónoka itt, a Házban; jelentette ki egészen nyíltan, hogy úgy érzi magát, mint aki most felszabadult, kiterjesztheti karjait és erősödhetik. Nyílt hitvallás volt ez a »Hitleréi« mellett. Arról, hogy az akkori honvédelmi miniszter milyen németbarát volt, nem kell mást mondanom, mint azt, hogy Erzbergemek gyilkosai hónapokon át rejtőztek a volt néhai honvédelmi mi-. niszter lakásán és azért vált el a feleségétől is, mer,t a feleségei kifogásolta, hogy ezek a gyilkosok ott tartózkodjanak nála.

21 T. Nemzetgyűlés! Megindult tehát a hadsereg átszervezése és politikai átnevelése. Ma itt Némethy t. képviselőtársam kifogásolta, hogy a hadsereg politizáljon. Elvben ki volt papíron mondva a régi hadseregnél, hogy ne politizáljon, de a gyakorlatban annál inkább politizált és a magyar nemzetre végzetes politikát űzött: a fasiszták és a német nemzetiszocialisták felé orientálódott és minden gondo évi március hó 4-én, kedden. 244 latuk az volt, hogy a németekkel együtt harcoljanak, visszaszerezzék Nagy-Magyarországoit, visszaszerezzék az úri osztály uralmát és ezzel megvessék újra ezer évre a magyar úriosztály uralmát a nép felett T. Nemzetgyűlés! Fölösleges beszélnem arról, hogy ennek mi lett a következménye. Míg a harmincas évek elejéig-a magyar nemzet évenkint átlag 150 millió pengőt költött a hadseregre, az 1930-as évek elejétől 400 milliót, majd 600 mdlXiót költött, a csúcspontot pedig 1944-hen érte el, amikor másfélmilliárd pengőt költött a magyar nemze,t hadseregére, óriási áldozatot hoztunk. Az, hogy ilyen szegények vagyunk, nemcsak a német fosztogatásnak eredménye, hanem annak az óriási áldozatnak is, amelyet a magyar nemzet kénytelen volt hadseregének fenntartásáért meghozni. Mondanom" sem kell, hogy amikor a németek a háborúba ' belementek, amikor 1939-ben megtámadták Lengyelországot s a fehér sas lebukott, itt Magyarországon nyíltan beszéltek arról, hogy csak az alkalmat várják arra, hogy a német barát oldalán belemenjenek a háborúba- Az a fékevesztett ostoba propaganda, amelyet itt Magyarországon hivatalos helyről folytattak Szovjetorosznrszág ellen, megtévesztette az embereket.. Megtévesztette a göbbelsú -politika Németország hatalma és ereje tekintetéiben. Hiába volt egypárunknak slzava iá véderőbizottságban, hogy ennek rossz vége lesz, nem hallgattak ránk. Olyan volt ez, mint a gyorsvonat zúgása közben - a verébcsiripélés. Belementünk a háborúba három olyan nagyhatalom ellen, amelyek közül egy is elég erős arra, hogy bennünket, árva. rokontalan; magyarokat pozdorjává verjen. Csak Szovjetoroszország, a szovjet nép és a szovjet nép vezére nagylelkűségének és bölcseségének köszönhetjük, hogy egyáltalában; még vagyunk és önálló állami életet élhetünk. , ' T. Nemzetgyűlés! Sókkal közelebb vannak az események, semmint, hogy történeti távlatban lehetne erről beszélni, egyet azonban mégis el kell mondanom. Hogy milyen volt az a háború, arról nem kell sokat beszélnem. A tehetetlenségnek, a korrupciónak mintaképe lehetne. 1943-ban a szörnyű voronyezsi! katasztrófa hatása alatt összehívták a véderőbizottságot. Ezen a véderőbizottsági ülésen, amely két napig tartott, nagybaconi Nagy Vilmos, akkori honvédelmi miniszter tett: jelentést a katasztrófa okairól és méreteiről. Akik ott jelen voltunk a véderőbizottság ülésén, dermedten hallgattuk ennek az öreg magyar katonának őszinte vallomását. Borzalmas volt. A mohácsi vész óta nem érte a magyar népet akkora szerencséti enség. mint akkor. A magyar honvédek tízezrei pusztultak el ott éhen és fagyban. (Csizmadia Lajos (kg): A németek érdekében!) Egy orosz tiszt leírása szerint összeölelkezve, silány ruházatban, összekuporodva a hóban négyen-hatan ültek, együtt /és úgy találták az oroszok őket megfagyva» Az emberek tízezrei pusztultak így el.. Kiderült, hogy óriási ruharaktárak voltak, amelyeket felgyújtottak, lié a honvédségnek, amely kinn szenvedett a 30—40 fokos hidegben, nem volt ruházata. (Csizmadia Lajos (kg): Ez igaz!) Az öreg derék magyar katona őszintén megmondta, hogy a magyar katona sem testileg, sem szellemileg nem volt arra a háborúra felkészülve. Azokból az ígéretekből, amelyeket a neme-