Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

241 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. évi március hó 4-én, kedden. 242 törekvésekét és a Habsburigrcsalád érdiekeit, nemkülönben a kapitalista érdekeket. (Ügy van! Ügy van!) Ez a honvédség azután a világ-háborúban elpusztuliti és a monarchia fel­bomlása következtében a 'közös hadsereg 1 is felbomlott. 1918-ban az akkori első inieimzeti kormány, amely Károlyi Mihály veretése alatt alakult meg, kísérletekeit tetlt arra, hogy újból felállít­sa a honvédségeit, az idő rövidsége miatt azoin~ ban ezt nem sikerült megvalósítani. Méltózta­tik tudni, hogy az 1918-as kormány 1 külpoliti­kai okokból lemondott és helyébei lépett a tanácskormány. A tanácskormány 1919-ben kénytelen vOlt felállítani egy hadsereget az ország épségének megtartása végett- Az ország integritása követelte m&g ennek iái hadsereg­nek a felállítását. Ez a hadsereiaí nem volt reguláris hadseregt és főképp proletárokból állt; ezek bizony elég hiányos kiképzéssel ési felszereléssel fogtak hozzá a haza védeliméhez.. (Szén the József (kg): Sitromfe'ld megzavarta a cseheket! — Csizmadia Lajos (kg): Tomber Jenőről 1 se feledkezzünk meg! — Helyeslés.) Meg. kell mondani: Böhm Vilmos.i Stromfeld! Aurél, Landler Jenő és a többiek vezetésével ez a csekélyszámú vörös hadsereg valóban csodát művelt. (Ugy van! Ugy van!) Sikerült visszaszorítani az ellenséget a Felvidékről­Arról azután a vörös hadsereg nem tehetett, hogy a kormány visszarendeHlte a csapatofcaltl a Felvidékről a Tiszavonal védelmére. A had­sereg elvesztve a győzelem gyümölcsét, ben­sőleg is megingott, de ennek ellenére is meg­tartotta harci készségét és nem sikerült volna a Tiszánál sem leverni, ha nem akadtak volna áruló tisztek, akik a hadsereg elárulásával Hte­hëtetlenné tették annak további működését. (Egy hang a kisgazdapárton: A rossz lövedé­kekké!!) Azoknak az összeesküvőknek, akiket niost a katonapolitikai osztály és a közbizton­sági hatóságok lefogtak, az el'ődei hasonló mó­don támadtak kínnak a vörös hadseregnek, ha­sonló módon igyekeztek a vörös hadsereget megsemmisíteni és nem törődvén nizzai, hogy a haiza veszélyben van. nem hazafias, hanem osztályérdekek védelmében elárulták a vörös hadseregét!; így azután nem voUit más hátra* mint hogy a vörös hsdlsereg feloszoljék és a tanácskormány bukása után végleg megszűn­jék. 1919-ben, méer a tanácskormány fennállása alatt, összeverődött Szegeden egv elleuforra­da(l,mi tisztekből és továbbszolgáló altisztekből álló társaság, amely az akkor Szegedet meg­szállva tartó francia katonai oarancsnokság félrevezetésével és megtéve sztésével^ zászló­aljakba tömörülhetett, fegyverekhez jutott és Horthy Miklós tengernagyot, a nólai imlaitróíz­lázadás hirhedit véreskezű leverőjéti meg­választotta fővezérnek. Ez' a szegedi tiszti­különítmény volt az alapja annak a különít­ményes hadseregnek, amely az országot okku­oálta és éveken át rettegésiben tartotta. Ez &, hadsereg, ezt az ellenforradalmii különítmé~ nyes szellemet, amellyel át és át volt itatva, egészen <ai pusztulásig megtartotta. Ptrónay, Hériias, Oszteaiburg. Bajbarczy, Baky, Franeia-Kiss Mihály és; társaf garáz­dálkodása és az általuk elkövetett gyilkostsá­gok, zsarolások, rablások és egyéb bűncselek­mények sokkal ismertebbek, semmint hogy ne­kem róluk sokat kellene beszélnem). A siófoki nádas, a tolvajosi erdő, Délpestmegye egypár faluja, Izisák' és Orgovány beszélhetnének azok­NEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VI. ról a »hőstettekről«, amelyeket ezek az urak követtek el a magyarság gyalázatára és kompromitt álására. 1920 tavaszán járt itt egy angol szakszer­vezeti bizottság, amely megvizsgálta a i magyar fehér terror cselekedeteit. 1920 őszén London­ban jártam egy kongresszuson és ott a kezembe nyoimtak egy füzetet, amelynek címe volt: »White terror in Hungary« — Fehér terror Magyarországon. Ebből a- füzetből értesülhetett az egész művelt világ airról a garázdálkodás­ról, arról' a sok gyilkosságról, ártatlanok ki­végzéséről, amely Magyarországon megtörtént. Pirulni voltunk kénytelenek ott Londonban, mikor fejünkre olvasták azokat a cselekedete­ket, amelyekkel hosszú időre kompromittálták a' magyar nevet Ez, a különítmény Budapestre jött, a »bű­nös városba«, ahova fehér lovon lovagolt be a lovásított tengerész és megkegyelmezett a bű­nös városnak. A megkegyelmezés tényét nagyon ^előmozdítottál néhai Krausz Simon bankár és társai nemzeti ajándéka, akik lehe­tővé tették az akkor anyagiak terén már igen rosszul álló hadsereg további fenntartását. Ezek a nagykapitalisták tudták, hova teszik pénzüket,, nagyon jól tudták, hogy az a nem­zeti ajándék, amelyet Horthynak és társainak adnak, busásan fog kamatozni nekik. Egy ki® pogronn' nem érintette őket, mert az legfeljebb a Dob-utcában, a Wesselényi-utcában, a Kazin-y czy-utcában vagy a Sip-uteában lakó szegény zsidókat érintette, őket, nagykapitalistákat nem. Azt viszont tudták, hogy ha ez a, hadsereig megerősödik, akkor a munkásságnak — ahogyan ők szokták mondani, bocsánat a durva: kifejezlésért, de akkoriban ez volt a hivatalos 'szóiami: — »pofa be!« Ebből a különítményes hadiseregből azután a trianoni szerződés értelmében zsoldo's hadse* reg lett. Ez a zsoldos hadsereg meglehetősen kiesd volt hiányosan felszerelve, még hiányo­sabban kiképezve. S nem sokat törődtek vele. A baj ott volt, hogy azi osztirák-tmagyar monarchiának ^ahány szikkadtagyú tábornoka volt, ahány svábérzeilmű, de mafíyartoodó törzs­tisztje volt. az mind idetódult Magyarországra és itt mind menedéket talált a neimzetü hadse­regben. Tudok eseteket. Amikor például Diós­győrben voltam, 'annakidején odaküldtek egy cseh hadseregben szolgáló ezredest, aki ott ka­tonai parancsnok volt a cseh megszállási alatt. Amikor a vörös hadsereg 1919 júniusában ki­vert© aj cseh hadseregét, ez a Szemerák nevű ezredes is eltávozott onnan. Amikor azután le­verték a tanácskortmányt és levertek a vörös Siadseneiget, amikor már kiszabadultunk 1920 táján az intérnálótáiborból!, a hajmáskéri po­kolból, akkor egy alkalommal találkoztam Budán ezzel a Szemerák nevű ezredes, úrral és megkérdeztem tőle : »mi az kérem, maga a nem­zeti hadsereg ruhájában van itt?« »Hogyne ké* rem« — mondta természetesen németül, mert magyarul a vitéz úr nem tudott, —- »jetz bin ich Horthy!« Voltak tengerésztisztek, akik szintén átjöttek; az osztrák-magyar tengeré­szetnéi szolgáltak, egy kukkot egész életük alatt nem tanultak meg magyarul s itt Magyaror­szágon beosztást nyertek. {Közbeszólási a kis m gazdapárton: Legfeljebb nyugdíjat kaptak!) Ahány magyarkodó sváb szikkadtagyú törzs'­tisztje és generálisa volt a régi osztrák-magyar hadseregnek, az mind idemenekült Magyaror­szágra, penetrálta a magyar hadsereget, úgy­hogy amikor honvédségünk még zsoldos had­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom