Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

219 • A nemzet gyűlés 104. ülése 194Ï vetési években a honvédség békebeli felszere­lése nemcsak teljes volt, hanem igen te­kintélyes hadianyag is volt készletben/Külö­nösen vonatkozik ez a ruházatra, Akkor a legénység számára három rend ruházat volt biztosítva, ezenfelül a ruhatárakban még igen tekintélyes készlet állott tartalékként rendel­kezésre- Az első világháború után ugyanis nagy készletekkél rendelkezett a honvédség, amely készletek a háború következtében nem semmisültek meg úgy, ahogyan ez most tör­tént, a. második világháború után viszont min­den készletünket nyugatom hurcolták, vagy pedig készleteink a háborús állapotok követ­keztében megsemmii sültek* (Malasits Géza Oszd): Különösen Voronyezsnél pusztult elsők!) A legénység ruházata szánalmas volt, a hon­védség seimimiféle készlettel! sem rendelkezett A hadifoglyok elhasznált ruházatot hoztak magukkal, amelynek legnagyobb részét tőlük nem is lehetett elvenni, mert nem volt polgári ruhájuk. Az elmondottakból következik, hogy atz, első világháború után a honvédség anyagilag és költségvetésiilleg lényegesen kedvezőbb hely­zetben volt, mint most. Az akkori szanálási időszakban is sokkal kedvezőbb volt a helyzet, mint jelenleg. Ismervén az ónban az államház­tartás súlyos helyzetét, az engedélyezett hite­• lekből az említett létszámot fenn fogjuk tudni tartani és a felszerelés hiányainak utánpótlá­sát legalább részben megindíthatjuk. A személyi járandóságoknál a múlt évek­kel szemben feltűnő, hogy sem tiszti küldönc­váltság, sem honvédségi pótdíj nincsen előirá­nyozva. A jogszabályok mindkét illetményt, mint rendszeres illetményt engedélyezték a honvédség számára, de ezek kifizetése egyelőre szünetel. A honvédség azonban ígéretet kapott arra, hogy a honvédségi pótdíjat a rendőrségi pótdíjhoz hasonlóan rendszeresítik és az újból folyósításra kerül. Ez esetben a honvédelmi tárca erre rendkívüli hitelt fog kapni. ' A honvédségi illetmények a fizetési : osz­tályba soroltaknál jelenleg- átlaghaín a béke­beli illetmények 23%-ában vannak megállapítva. T. Nemzetgyűlés ! Beszédeimet a következő zárószavaimmal végzem. Én derülátó vagyok. (Ternay István (msz): Éljen!) Okosabbat nem mondhatok. Én hiszek a magyar nép hallatlan vitalitásában, hiszek egy ragyogó, demokrati­kus szellemmel telített, jól képzett, fegyelme­zett honvédség megteremtésében, és- hiszem azt» hogy néhány év elteltével senki emberfia nem olvashatja majd fejünkre Mózes ötödik könyvé­ből azokat a sötét, baljóslatú szavakat, amelye­ket beszédem elején idéztem. Tisztelettel javaslom a honvédelmi tárca elfogadását. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. Bartha Albert honvédelmi miniszter: T. Nemzetgyűlés! Köszönöm az előadó úrnak ezt a kimerítő és igen alapos bevezető beszédét. Én csak röviden, pár szóval szeretném felhívni a 'figyelmeit a honvédelmi tárcára, s a t- Nem­zetgyűlés szeretetét és jóindulatát kérem tár­cám számára. Amióta CZ ciZ épület a parlament céljait szolgálja, itt minden esztendőben beterjesztett a honvédelmi miniszter honvédelmi költségve­tést, és ez ai most tárgyalásra kerülő költség­vetés a legalacsonyabb, amit ebben a Házban valaha is tárgyaltak. Ezt azért vagyok kény te­évi március hó 4-én, kedden. 220 " len kedves figyelmükbe ajánlani, hogy lássák t. képviselőtársaim: mindent lefaragtunk, amit le lehetett faragni és mindent csökkentettünk, amit csökkenteni lehetett. Mindenben lemen­tünk a legalacsonyabb fokiig, tekintetbe vettük azt, hogy szegény, lerongyolódott ország va­gyunk. I • " ! í 1 Felvetődött az a kérdés, — Szent-Györgyi professzor úr, kedves képviselőtársam vetette ezt fel, — hogy ha ilyen szegények vagyunk, akkor kell-e egyáltalán honvédség? Erre én csak azt vagyok bátor mondani, hogy a leg­nagyobb óriás is, ha levágják a karját, a szú­nyogot sem tudja az orráról elkergetni, ha az esipi. Másodszor: a nemzetközi szerződések so­hasem garanciák arra, hogy soha meg rem támládnak bennünket, sohasem leszünk rá­kényszerítve a védelemre, • Az elmúlt világhá­ború élénken bizonyította ezt. Két igen erős érvet tudok felhozni emel­lett Franciaország (húsz évig minden nemzeti jövedelmét beleölte az úgynevezett Maginot­vom.ai.ba , apait, alnyait, mindent beleépített ebbe a svájci határtól a belga határig húzódó vonalba, és nyugodtan aludt mögötte. És ha valaki azt mondotta: de mi lesz, ha a németek Belgiumon keresztül jönnek, akkor a franciák azt mondták, hogy ez nem lehet. Hittler azonban véletlenül éppen ezt az okmányt nem olvasta eil, keresztültörit Belgiumon és lerohanta Fran­ciaországot. A kicsi Svájc teljesen felkészült: kicsi, de modern, nagyszerű hadsereggel volt ellátva, amely az ország hátáraihoz illeszkedve, kitűnő védelmi rendszert épített ki magának. Svájcba Hitler soha be nem merté tenni a lábát, pedig nagyon gyakran szüksége lett volna rá, úgy alakult a helyzet, hogy stratégiai szempontból Svájcon keresztül összeköttetést kellett volna létesítenie. (Nagy Vince (msz): Párezermétere s hegyek is vannak ott!) Azok a hegyek magu­kat nem védik meg, ha nincsen ember, aki se­gítsen. (Nagy Vince (msz): 'Alapjai a véde­lemnek!) A honvédség, anielly eddig igazán a semmi-' bői kezdett felépülni, az újjáépítésben már ed­dig is hatalmás munkát végzett. Ivekre terjedő adatokat, olvashatnék fel itt arról hogy hány munkaóra alatt, hány hidat, mennyi vasú tat építettünk, hány távíróvonalat létesítettünk, hány kaszárnyát adtunk át ide-oda, azt hiszem azonban, ez igen hosszú ideig tartana és talán unalmas is volna. Ezeket a teljesítményeinket mi nerfi. ütöttük n|agy dobra, — pedig: nagy do­bunk van nekünk. (Derültség ) —csendben dolgoztunk. Én csak azt tudom megígérni, hogy ugyanilyen csendben, * becsületesen dolgozó honvédséget akarunk felépíteni. Már eddig is sok jót és szeretetet tapasztaltam, a bizottsági tárgyalásokon a honvédség iránit. Kérem a Ház minden oldalát, hogy ugyanezt a szerete­tet most a költségvetésnél is tartsák meg szí­vükben irántunk. (Taps a kisgazda-, a szo­c áldemokrata és a szabadsác/pért soraiban.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt* szó­nokok közül? Futó József jegyző: Nemethy Jenő! (Ter­nay István (msz): Halljuk!) Némethy Jenő (msz): T. Nemzetgyűlés! A következőkiben hamar ki fog derülni, hogy Andrássy igen t. képviselőtársunk jó előadó­nak, vagy pedig jó jósnak bizony ült-e, avagy . mind a kettőnek, vagy egyiknek sem. (Kiss

Next

/
Oldalképek
Tartalom