Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
/ 22 J A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. Ferenc (msz); Okosnak vagy butának!. — Az elnök csenget.) „ ; Az előadó úr bizonyos történeti visszapillantással vezette be beszédét. Én is ezt az utat vagyok kénytelen követni, mért hiszen a hon- ; véoelmi tárcát, különösen a mai viszony ok kö- ' is lehet tárgyalni. A múlt év tavaszán az elnökség jóvoltából egy kis könyvecskéhez jutottunk. A Statisztikai Hivatal kis zsebkönyvére gondolok. Ebben a könyvben a miniszter urak hosszú és az államtitkár urak végtelen listája után egy kis , adatot lehet találni Magyarország népességtörténetéről. Aki ezeket a sorokat elolvasta, az megtoldhatta belőlük, hogy Magyarország Európa többi államaihoz viszonyítva III. Béla király idejében volt a legnépesebb, abban az időben volt a magyar nyelvterület a legnagyobb és a, magyar nemzetiségű népesség is a legmagasabb számú a többi népességfhezi viszonyítva. Magyarország' akkor katonai nagyhalom volt. Az 1241—42-es évek- katasztrófája'/ olyan pusztítást vitt véghez a magyars ágban, hogy azt kétszáz éven keresztüli alig tudta kiheverni. Hunyadi Mátyás idejében már négymillió magyar élt, nemi számítva a hódított területeket, ami Európa lakosságának akkor ötszázalékát tette ki. Hogy .a: következő, két század, a XVI. és: a XVII. század vérzivatarai milyen pusztítást végeztek a magyar népben néÉpességileg és területileg is,'azt legjobban jelenlegi moszkvai követünk, Szekifű Gyula mondja el Magyar történet cíímű könyvében. Megemlíti, hogy a nyolcvanmilliós Európában Hunyadi Mátyás idején a négymillió magyar Európa iiaikosságának öt {százalékát (tette' kiEz a négymillió a törökvész után," a XVIIL század elejére két és félmillióra csökkeint, ebből is csak 1,160.000 volt magyar, a stöbbi pedig idegen nemzetiségű. A magyar.' Európa lakosságának mindössze egyetlenegy százalékát tette ki. Szekifű Gyula ebből a következő következtetést vonja le : »Ez az egyszerű kis szám, az egy százalék« — írja könyyében Szekfű.Gyula — »minden statisztikánál többet mond! és végkép megmagyarázza nekünk nemzetünk belső, országos és külpolitikai gyengülését és jelentéktelenné válását. Ez végső fokon nemi volt egyéb, mint a török korszak emberpusztító hatásának végzetes következménye.« Hogy egyes vidékeken milyen nagy volt a magyarság pusztulása és milyen változás következett be a XVIII. század folyamán, 1720-tól 1790-ig, azt a következő adatokkal kívánom szemléltetni. Budapestitől számított harminckilométeres körzetben 220 községből 1790-ig, XVIII. század végei felé, (magyarnak megmaradt 40, sváb lett 34, tót anyanyelvű lett 30, szerb anyanyelvű 8 és teljesen eltűnt, úgyhogy csak okiratokból mutatható ki, 108 község. A Délvidéken, Tolnában és Baranyában, Szekszárd, Mohács és Pécs környékén 500 magyar faluból a következő helyzet adódott: magyar maradt 104, német anyanyelvű lett 100, szerb anyanyelvű 18, horvát anyanyelvű 16, sokác 7 és'teljesen elpusztult 255 község. p ' Hogy a magyarság a XVI. és XVII. század folyamán népességben, a megült területben, sőt a belső területek nyelvi megszakadásában is mindezt elszenvedte, ez azért következett be, mert a magyar nétp nem volt hajlandó lefeküdni és rájasorba menni, hanem vérét, életét, jövőjét áldozta fel Európa védelmében. (Ügy van! a szabadságparton, — évi március h6 4-én, kedden. 222 Vásáry József (mszj • Es egy szó* sem mondtak érről niost!) Ezután két évszázadon át nyugalom következett be. Az európai politikai konstelláció, a magyar nép életereje, vezetőinek szellemi és erkölcsi kiválósága és politikai tudása.— elég ha itt rámutatok Mária Terézia testőreire, továbbá Kazinczy ra, Kölcsey re, Csokonaira, Vörösmartyra, Petőfire, Széchenyire,- Kossuthra és Deákra, — eredményezte, hogy kétszáz évig még fennmaradhattunk, s hogy annak a szörnyűségnek következményei, amelyet a török idők alatt elszenvedtünk, korábban nem vonattak le. Ahelyett, hogy ez alatt az idő alatt az ország szétmállott volna, bár történtek a szétniállasztására is igen komoly kísérletek, ai millenniumi évet Magyarország az ezeréves határok között ülhette meg. Az első világháború után azonban, igaz, hogy az ellenségek bosszúja is ( közrejátszott, levonták a törökdúlás minden ! következményét, úgyhogy tulajdonképpen Magyarország megesőnkítása annak következménye, ami Magyarországgal és a magyar néppel a XVI. és XVII. század f olyanján történt. Halmegmaradt volna az a nyelvterület, amely Mátyás idejében megvolt, ha nem pusztult volna ki a magyarság, hanettn sűrűn lakott volna, és aránylag olyan^ sűrűen maradhatott volna, mint ahogyan akkor volt. a trianoni béke sem következett volna be. f : ' ( A jelenlegi béke, amelyet februáir 10-én írtunk alá, tulajdonképpen a trianoni állapot niegkövesítése. Ha reálisak vagyunk. és, reálisaknak kell lennünk, ezt a béfc'ét kénytelenek vagyunk tudomásulvenni, de le kell vonnunk ennek minden' következményét is. Az a hadsereg, amelyet nekünk jji február 10-i párizsi béke meghagy, az a 70.800 ember tulajdonképpen nemi más, csak szimbólum. Evvel à sízimból unimal, s ennek a kérdésnek részleteivel később kívánok foglalkozni. Előzőleg még két körülményre akarok rámutatni. Az egyik a következő: a> népek jövő kontroverziáit i— és ez a kis népeknek egymást közt vagy egy kis népnek egy nagy néppel való kontroverziájára bizonyosan áll — sa jövőben az ITNO — United Nations Organisation > — illetőleg annak biztonsági tanácsa fogja elintézni. Ha a nagyokra nem is, de a kicsinyekre ez mindenesetre áll. . Mi tökéletesen egyetérthetünk azzal, amit Renner kancellár űr •'körülbelül három héttel ezelőtt mondott, hogy mi is rábízhatjuk a Iß szuverenitásunk védelmét a biztonsági tanácsra., amelynek elég tekintélye, ha kell, elég hatalma lesz ahhoz, hogv a világ békéjét és_a világ békéjével a mi békénket is megvédje. (Helyeslés a szabadságpárton.) Szuverenitásunkat mi hajlandók vagyunk az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsának akarata alá vetni, másnak senkinek. Megszívlelendőnek tartóim 1 még a következőket.' Az előadó űr beszélt a régi magyar dicsőségről, a mi katonai erényeinkről. Helyes volt, 'hiszen multunkban is élünk, bizonyos tényeket azonban le kell szögeznünk és meg kell gondolnunk. x Ma a katonai vitézség, az önfeláldozás, a bátorság, ha ahho« a megfelelő nénesseg es technikai felszerelés' nincs meg, kevés jelentőséggel bír. «.: m "\: T. Nemzetgyűlés! A Szovjetunió félhivatalos lapjából, a lövője Vremjából, kívánok idézni bizonyos tényeket,."bizonyos számokat. Ennek, a most már hetenkint megjelenő lap-
