Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

211 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. évi március hó 4-én, kedden. 212 alább a megmaradt csonka magyar keretekben, éppen mert a dolgozó néptömegek szelleme, ér­deke, szándéka, ereje nem .-juthatott szóhozí . vagyis a szűkmarokkal mért alkotmányos sza­badság miatt: hát most már kifordítva a nor­mális történelmi logika egymásutánját, az volna a szociális gondolat egyetíen mentő és megva­lósító eszköze, hogy legyen még kevesebb sza­badság?« »Talán vitázni lelhetne diktatúrán, totali­táson, alkotmányosságon, meg parlajmientariz­muson akkor, ha most kellene megalapítani a magyar államot, ha nemi világítana szemünkbe egy fényes és' egy dicsőséges múlt. Ha annak mérhetetlen erőfeszítései és egy sokszázéves gyönyörű magyar birodalom minde 1 n • nagy­alakja és alkotása, ál politikai, költői, katonai géniusz,, az egyéni és közösségi magyar láng­ész minden megnyilatkozása nem világítaná be számunkra népünk és- nemzetünk egyénisé­gét, ítérben és időben.« (Nagy Vince (msz): Ugy van!) »Ha most kellen© félvadi törzsek­ből nemzetté öntudatosodnunk. Elképzelhető laz józan ésszel, hogy az angol nemzet még mai rettenetes válságában és sziorongatottságai . közepette is belezárkózva a maga büszke szi­getének földrajzi és szellemi különállásába s fölényeden építgetve — egy kis enyhei lené­zéssel a kontinens é politikai bukdácsolásai iránt — nemzedékről nemzedékre a maga lel­kéből lelkedzett alkotmányosságát: máról hol­napra el fogja hinni, hogy mindaz, amit egy évezred - nemzedékei politikailag teremtettek s auiinek szellemi és erkölcsi'alapjaira; egy ha­talmas és soha nem látott méretű világbirodal­mat építettek, csupán ócska elfogultságok, avult együgyűségek foglalata s a maguk dia­dalmas, hatalmániaik tereljen, át^ (kell-térniök olyan mais nagy népek életformáira, akik po­litikailag mindig csak sántikáltak mögöttük?« Hadd idézzek még egypár sortat. Nemzet­gyűlés. (Olvassa): »Ahogy a páucélos idegen nehézkesség ostromolta idétlen divatjávalfe ma­gyar katonai formákat a középkorban és az újkor elején, sokszoir sikerrel, akként ostro­molja miost a mi önkormányzati szabad poli­tikái szellemünket az idegen totalitás di­viatja...« (Ugy van! Ugy van! a szabadság­párton.) »És most a politikát r gépesítsük el . éppen mi, magyarok, akik iiéprokonainkkal «együtt valósággal kitaláltuk a katonai örök nagy szabadstílust és párhuzamosan az angol nemzettel, kitaláltuk már a 'középkor konti­i . nentális — latin, germán, szláv — ésetlései­vel-botlásaiyal szemben a politikai élet, terep és mozgás szabad formáit? Ördög és pokol! Azt öljük el magunkban, vatminek ezeróveis lé­tünket és fönnmiaraidásunkat köszönhetjük? Ne a hibáinkat, bűneinket pusztítsuk — bőven ­vannak! — hanem kevesebb erényeinket?« »A külpolitikai kompromisszum lehet át­meneti, — vagy akár állandóbb, — mely ma van, ' holnap erősödik, holnapután gyöngül, vagy elhárulhat fejünk fölül, de az önálló miagyar életforma elárulása és idegennel való fölcserélése maga a faji és 1 nemzeti megsem­misülés.« (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabad­« ságpárton.) »Ezért nem flehet alku számunkra alkotmányosság és diktatúra között.« (Ugy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárton.) »Min­den reformunkat és minden még oly mélyre­ható belső átalakulásunkat is csak az alkot- ' mányosság kereteiben és formái között való­síthatjuk meg.« (Ugy van! Ugy van! a szabad-­ságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Hadd zárjam le- a Baj­Ksy Zsilinszky Endre, könyvénől vett idézeteket - a következő három-négy sorral, amelyek a be­vezetés végén így hangzanak (olwassa): »Szu­verén nép a magyar, a szó legfönségesebb ér­- leimében. Nem született segédnépi szerepre, mások kiszolgálására. A magyarra ráillik Rostand Cyranöjának vallomásai" ...csúszó inda szerepet Nem váUálpk halálomig... Lehet: Tölgy nem vagyok, nincs bükktermészefem, De egyedül növök, ha már magasba nem!« (Tetszés és taps a szabadságpárton és a kis­gazdapárton.) T. Nemzetgyűlés! Ezek a rövid idézetek meg kell, hogy erősítsenek bennünket atekin­tetben, hogy akármilyen rendelkezés készül az országban, akármelyik párt akármit akar megvalósítani, azt ide kell hoznia a nemzet­gyűlés elé. (Ügy van! Ügy van! — Taps a sza<­badságpárton.) A nemzetgyűlés alkossa meg azt a törvényt, amely kötelező. azután az ál­lamra. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpár­ton- — Nagy Viuee (msz):. Nem rendeleti kor­mányzás!) Ha-az alkotmányosságnak ezeket a , tételes . szabályait megtartjuk, nagy hibákat nem követünk el. (Juhász István (szd): Az ember azt hinné, hogy az előadó úr szabad­ságpárti!) Nem tehetek róla. (Zaj. — Nagy Vince' (msz): Sajnálatos, hogy Bajcsy-Zsi­linszky könyvének mások nem tapsolnak. Az alkotmányosságnak és a magyar független­ségnek tapsolunk, amíg van. Ha elhallgattat­nak,' akkor Már meni fogunk tapsolni. — Jus­tus Pál (szd);/MiIyen hősiesek az urak! — Nagy Vince''(msz): Nem hősiesség, csak köte­lesség! Ez a félelemmentes élet. — Zaj.) Én ráérek, mert az én beszédidőm nem ' korláto­zott. (Derültség és tops.) T. Nemzetgyűlés! En, ahogy a fecske szár: nyával érinti, a vizet, egészen « röviden kívá­nok az összeesküvés kérdésével foglalkozni. Sajnálattal állapítottam meg, hogy különösen innen a baloldal felől túllovagolták ezt a kér­dést, amikor azzal a váddal illették pártomat, • hogy az, arányosítás, a' községi választás' és más hasonló problémák a hetes' bizottság 18 su­gallata alapján kerültek szóba, Pártomnak ki­vétel nélkül minden egyes tagjában benne él az eltökélt szándék, hogy ezeket a kérdéseket mégoldja. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Ehhez nem .kellett hetes bizottság. (Justus Pál (szd): Mégis segített egy kicsit!) Azonban t. Nemzet­gyűlés, ehhez még , az is szükséges, hogy a -•nemzetgyűlés minden "tagja, amikor alkalom kínálkozik, a legnagyobb melgvetéssel utasítsa el az, összeesküvés gondolatát. Csatlakozom Marosán^ képviselőtársam megállapításaihoz: ^szerencsé« hasonlattal mutatott rá, amikor a vasutak újjáépítéséről beszélt, hogy amidőn most már -megindultak a vonatok, az összeesküvő urak kívántak beszállni és kidobálni belőlük azokat, akik megteremtették és újjáépítették. így is van, t. Nemzetgyűlés. Tudomásul kell venni, hogy az összeesküvés egyénenkint is mindannyiunk ellen szólt.és alkalom lett volna az ország .elpusztítására, ha hagytuk volna magunkat. Az összeesküvő akármilyen beállítottságú is, mihelyt kikerüli a parlamen­tet és ugy kívánja vágyait érvényesíteni, ha­zaáruló. Ide kell jönni, itt kell dolgozni a nap­fényen és szembe kell mondani egymásnak el­gondolásainkat- így tudunk egészséges, par­lamentáris életet lé!mi. (Egy hang a kisgazda­párt oldaláról: Pemokráciában!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom