Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
213 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. Ugyancsak vissza kell utasítanom egy vádat t. Nemzetgyűlés. Azt a léteit állították fel, hogy a hetes bizottság egy gombnyomására pergőtűzszerűen indultak meg itt a parlar mentben az interpellációk a belügyminiszter és a rendőrség ellen. (Justus. Pál (szd): Ez a a honvédelmi tárca, > képviselő úr S Ez nem a belügyi tárca!) Beszélek én arról is, csak legyen türelme később végighallgatni t képviselőtársamnak, T. Nemzetgyűlés! Én is interpelláltam, nem a belügyminiszter ellen, nem a rendőrség ellen, hanem egy magáról megfeledkezett rendőri közeg; elletni. Csak segítettük a belügyiminisztert és a belügyi kormányzatot, ha rámutattunk a hibákra, hogy tisztítsa' meg a rendőrséget azoktól:, akik nem odavalók- (Nagy Vince (msz): Csak nem köszönte meg a belügyminiszter . i&z ilyen támogatásit!) Szabóké megyében már 22 főrendőr — tehát kapitány ok, politikai -osztályvezetők — hiányzik az első garnitúrából. Ez, is rn.utat.ia , hogy az újjáépítés első lázában inem lehetett keliően megválogatni az embereiket. Ez nem kifogás, ez nem támadás, erre rájött maga a belügyminiszter úr is- Azt mondotta; legutóbbi beszédében: a^ semmiből kellett megteremteni a rendőrségei Tehát, ha valaki interpellál! és megtámad egy nem odavaló egyént, aki visszaéléseket követ el, akkor mint képviselő, alkotmányos jogával él és kötelességét tejesíti és csak segítségére van a kormányzatnak abban, hogy minél előbb tökéletes legyen a rendőrség. (Temay István (m'sz): De azóta a két következő 'főkapitányt is elcsapták!) Én elismerem m előre* haladástés nem áll az, aanit '3! t. Szabadságpárt állít, amikor közbeszólások formájában azt hangoztatja, hogy milyen solk bűncselekmény nincs még kiderítve. Egy félesztendő óta ta.pasztalLiulk azt,-hogy elfogják a csirkefogókat* a _ vetkőztetőket'. Naponkint olvassuk- Mindenkit kivétel nélkül nem foghatnak el. nines olyan rendőrség a világon, amely ezt megtenné- (Mozgás a szabadságpárt soraiban.) Legyünk tárgyilagosak. Ami igazság, az igazság, akárkit érint is a kérdés. T- Nemzetgyűlési Most már röviden végzek az általános jellegű kérdésekkel, (Juhász István (szd): Most marra honvédségről is beszéljen!) de szeretnék ráimíutatni egy fontos kérdiéisre. Rákosi Mátyás azt mondotta, hogy nincs^ megelégedve Diósgyőrött a; ' munkások öltözőjével. Én remé-em, még nagyon sok mindennel nines megelégedve ebben az országban. Ennél a kérdéseiéi azt kell megállapítanom, — én A így látóim» így érzem — hogy az örökös politikai válságok és bizalmatlanságok folytán nem fordítunk annyi erőt a szociális gondoskodásra, mint amennyi kellene. (Ügy van! Úgy van! a szabadságpárt soraiŰan.) ,. Nem vagyok fináncember és nem tudom, keresztül lehet-e vinni, de miért nem hoz a a magyar nemzet össze hárommilliárd forintot- egy lalapba, amelynek egy részét az újjáépítésre, az épületek remdbehozására, másik részét a mezőgazdaság útbaindítására tudja fordítani! Ha a nemzetgyűlés egyszer egy ilyen nagy dolgot tudna csinálni, taimelynek fénye bevilágítaná az egész világot, akkor majd jönne a külföldi tőke, mert lannak is megvan a maga törvénye. (Egy hang a szabadsay : pártról: Üldözik a tőkét!) Hogy tud egy magyar ember- aranykarkötőórát "viselni a karján, hogy tudnak asszonyaink ékszert rakni a évi március hó 4-én, kedden. 214 nyakukba, amikor nyomor van, amikor a mezőgazdaság nem tud elindulni 0 ? (Úgy *van! Úgy van! a. szabadságpárt soraiban.) A komnunistapárt, amelyet a dinamikus motorhoz szoktak' hasonlítani, miért nem jön a maga dinamikájával és miért nemi próbálunk itt a nemzetgyűlésben törvény útján megteremteni egy megfelelő szituációt'? Adjuk . le ingóságaink egy részét, mondjon le minden ember egyhavi jövedelméről, legyünk aszkéták egy hónapon keresztül, de teremtsünk egy alapot, amelyből meg tudjuk kezdeni az újjáépítés hatalmas lendületét. (Egy hang a kisgazda^párt soraiból: Az újgazdagok- is leadhatnák a maguk sápjait! — Gúnyos közbeszólás a szabadságpártról; Vannak újgazdagok"? — Terroay István (msz): Nézzük', kinek van aratny karóráía/l!) T. Nemzetgyűlés ! A honvédelmi tárca is — rá fogok mutatni — siraítmias állapotban van. Ninosi pénz arra, hogy a legszűkebb keretet äs fenntartsuk- De helyes belpolitikával majd abba a helyzetbe kerülhet azi ország, hogy mindenre jutna. A honvédelmi tárcához közelebb kívánok kerülni és felteszek két kérdést,, s ezzel meg kívánom nyitnr a .vitát. Van-e szükség honvédségre'? (Juhász István (szd): Ez a kérdés}. î S milyen legyen a honvédségünk*? (Nagyiván . János (msz): Magyar!) Miért kell feltennem ezit a kérdést 1 ? Fel kell tennem abból az egyszerű okból kifolyólag, mert hiszen az ország különböző polgárai is felteszik. Nem kisebb közüllünk, mini Szent-Györgyi Albert nyiilt levélben tette fel ezt a kérdést. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban:. Patrliameíntibeszédben!) 'Bocsánatot kérek, tudom én, mit beszéllek. Olki• tóber derekán aiyilt levelet intézett a honvédelmi miniszterhez, s abban nagyjából ugyanazt mondotta, mint amit a parlamentben megerősített. Nekem már akkor feil tűnt ez a kérdés, és mielőtt hallottam volna a professzor urat beszélni, már előjegyzésbe vettem, hogy meg fogok emlékezni erről a nyilt levélről. r Költségvetési beszédében Szent-Györgyi képviselőtársam azután nem idevaló hangokat is megütött, amelyek bizonyos felháborodásit váltottak ki a parasztpárti és szociáldemokrata vonalaikon, és talán méltóztatnak amiékezni* hogy én kiáltottam a , parlamentben: éljen Szent-Györgyi professzor, mert ha. nelkli .más is láz állásfoglalása és az .álláspontja, <azér|ti az ő. kitűnősége jólesik nekünk, jólesik, hogy van és hogy a Nobel-díjat hazahozta. (Felkiál- • tások a szabadságpárt oldalán: Ez a demokrácia!) De én úgy nézem Szent-Györgyi 'képviselőtársamat, mint azt x a nemes paripát, amely nyeli az országutakat a maga kétperces tempóival és a szemellenzőjétől nem látja, mi van jobboldalt, vagy baloldalt. Ö. is a maga mély tudományában elmélyedve'nem'látja, a fát az erdőtől. (Bácsalmási József (kg): Mindig a paprikát nézi!) Tehát ez a kéïdés mindenesetre itt lóg a levegőben és ha már ezt a kérdést feltesszük, akkor én szeretném . kiegészíteni még azzal a kérdéssel: drága-e nekünk az, hogy magyarul beszélünk, hogy magyarul gondolkodunk, magyarul érzünk? Mert ha igen, mint ahogyan nem lehet másként, akkor meg kell állapítani, hogy a magyarságot a maga! nslo.k küzdelme során a politikai géniusz, a katonás szeltem és a feletr tünk ragyogó jó' csillag tartotta fenn. Ennél a 14*
