Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
199 A nemzetgyűlés 104. ülése 1947. Ezzel kapcsolatban szeretném még felhívni a figyelmot' az elöregedett emberek sorsának javítására is- Nagyon sok idősebb munkaképtelen ember van, aki gyermekei otthonában teherré vált Ha a népjóléti minisztérium egyszerű eszközökkel olyan menhelyeket létesítene, amelyek az idősebb munkaképtelen embereknek csak tiszta ágyait, egyszerű táplálékot nyújtanának, nagyon sok dolgozó ember , szívesen térítené meg ezeket a költségeket, mert a mai lakás-, gazdasági és egyéb családi viszonyok között bizony nagyon sokszor az az elöregedett szülő teher otthon és családi háborúságok forrása. Alapjában véve talán nem is lenne ez áldozatos dolog-, mert nagyon sok család és nagyon sok közület szívesen vállalná az ilyen öregek ellátási önköltségeinek megtérítését- ' A nemzetgyűlés figyelmét ezekre azzal hívom fel, hogy igaz ugyan, hogy a pénz igen nagyjelentőségű a szociális problémák megoldásában, de amiként a közmondás mondja: ha» rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel, ugyanúgy a nehéz gazdasági viszonyok között is jóakarattal, intelligenciával, ötletességgel lehet segíteni ott is, ahova már pénzzel eljutni : nem tudunk- A címet elfogadom. (Taps a kis? gazdapárton.) Elnök: A 7. címhez több feliratkozott szónok nincs- A vitát bezárom és a tanácskozásit! befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t- Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 7. címet elfogadni? (igen!) Ha igen, határozatilag kimondom, hogy a nemzetgyűlés a 7. címeit elfogadta. Következik a tárca 8. címének tárgyalásai Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 8. címet felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (felolvassa a 8. címet.) - ' • Elnök: . Szólásra következik a 8. címhez feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Döbrentei Károlyné! Döbrentei Károly né (kp): T. Nemzetgyíí 1 lés! A hadigondozottak problémáival az áÜfcar lános vita keretében kívántam foglalkozni, azonban az idő előrehaladt és így nem futotta rá. u ' ' -:. T. Nemzetgyűlés! Mindannyian tisztában vagyunk a hadigondozottak nehéz helyzetével. Tudjuk, hogy ma minden dolgozó ember nehézségekkel küzd, mindenki nehezen él,/ nehezen tndja maga is családja részére a szükséges élelmiszert és ruházatot beszerezni, azonban az álltalános emberi lét alatt áll a hadigondozottak életszínvonala. Ahol nincs /jelen a férj, az apa, ott természetesen ez a körülmény nagy mértékben csökkenti a háztartás bevételeit- Meg kell azonban egy kicsit közelebbről nézni ezt a kérdést, annál is inkább, mert nagyon sokan a demokráciát teszik felelőssé azért, hogy ma a hadigondozottak ilyen súlyos körülmények kö- .. zött élnek. Nagyon'sokan mesterségcsen szítják azt az elégedetlenséget, amely a hadigondozottak körében van. Nem egy esetben itt a magyar parlamentben, a képviselők között is elhangzott olyan felszólalás, amely - arra mutatott, hogy a jelen kormány, illetőleg a népjóléti minisztérium felelős azért, hogy a hadigondozottak ilyen nyomorúságos helyzetben vannak. Mesterségesen táplálják, nemcsak a magyar parlamentben. — különösen az elmúlt időkben — ha-' évi március hó 4-én, kedden. 200 nem országos viszonylatban is, ezt az elégedetlenséget. Én, aikä elég gyakran járom a vtidéket, útonútfélen tapasztalom és találkozom ezzel a jelenséggel. Pedig meg kellene nézni, vájjon miért vannak a hadigondozoittak ilyen nehéz helyzetben? Vájjon a népjóléti minisztérium felelős-e azért, hogy a 82 millió forintból, amit a jelen költségvetés biztosít a hadigondozottak részére, nem tud többet nyújtani a jelenlegi 550-000 hadigondozottnak? Es ha meg is történik a cenzus, akkor is még mindig 419.000 személyt kell a népjóléti minisztériumnak ebből a 82 millió forintból ellátnia. Ki a felelős tehát azért, hogy ezek a hadigondozottak ilyen nehéz helyzetben vannak? A népjóléti minisztérium, amiért nem tud többet adni? Honnan adjon, ha nem biztosít a keret többet? De még a pénzügyminiszter unat sem merném száz százalékban felelőssé tenni azért, hogy nem nyújtott erre többet a költségvetési keretből,^ mert hiszen a stabilizáció veszélyeztetése nélkül nem lehetett volna ezt a keretet * emelni. Tudnunk kell, hogy csak annyit fogyaszthatunk, amennyit termelünk. Mi senkitől sem várhatunk segítséget ahhoz, hogy a helyzetünk javuljon. Ha voltak és vannak is kisebb, apróbb segítségek külföldről, ezek nem biztosítják azt, hogy a magyar népnek ez az elhagyott része valóban lényegesen jobb helyzetbe kerüljön. Szeretném itt felvetni azt a kérdést, vájjon a demokrácia felelős-e azért, hogy a hadigondozottak küzdenek az élettel, hogy a hadigondozottak, akár a nyomorékok, akár pedig a családtagok, akik még családfő néllkül állnak, — tekintve, hogy nem jöttek vissza a foglyok a Szovjetunióból és a nyugati országokból sem — nyomorúságos helyzetben vannak? Vájjon a magyar demokrácia felelős-e ezért, avagy pedig az elmúlt rendszer, amely idejuttatta az országot, amelynek politikája következtében háború dúlta fel országunkat és ennek következményeképpen még mindig nem tudtunk f elemelkedni? Azt hiszem, hogy minden józan gondolkozású ember tisztáiban kel] legyen azzal, ibogy a mai nyomorúságért csakis és kizárólagosan az elmúlt rendszer a felelős. És még egy^ felelős van: az-elmúlt rendszernek még ma is ilttlévő elemei, akik nein átallották most egy újabb pusztulás veszélyének kitenni a magyar népet azzal, hogy itt a magyar demokrácia, a magyar köztársaság megdöntésére törekedtek. Tudom, hogy ezt unalmas már hallgatni, t. Nemzetgyűlés, (Nagyiván János (msz): Bizony, elég unalmas!) de fel szeretném tenni itt a kérdést: vájjon amikor arról beszélünk, hogy rmílyen nagy a nyomorúság, el lehet-e hallgatni azt, hogy mit akartak ezek az összeesküvők és nem kell-e feltenni a kérdést, hogy ha itt sikerül a*z összeesküvés, nem egy újabb réteget tett volna-e ki a nincstelenségnak, a nyomorúságnak? Mert vájjon elképzeîii-e a t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar paraszt, aki földjét a demokráciától kapta, csak úgy minden további nélkül belenyugodott volna, hogy elveszítse és nem állt volna kii kapával-kaszával megvédeni; hogy a magyar ipari munlkás, aki a demokráciától a szervezkedési szabadságot, az üzemi alr Jíotmányt és más hasonló jogokat kapott, nem sújtott volna le azokra, akik az ő jogait el akarták venni? De ugyanígy sorolhatjuk ifcovább. Az az értelmiség» amely a múltban nem