Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-104
201 A nemzetgyűlés 104. ülése 194', érvényesülhetett, mert demokratikus gondolkodású vollt, csak úgy hagyta volna magát meginjt elnyomni? És nem utolsó sorban ia magyar asszonyok széles tömegei, akik a demokráciától, a magyar köztársaságitól kapták politikai jogaikat az egyenlő munkáért, az egyenlő bért, a választójogot, a közéletben való szereplésit, tehát az egyenlő emberként való elismerés jogát — ezek talán minden további nélkül lemondottak volna-e jogaikról? Nem. Nagyon tévednek azok, akik ezt hisziik és nagyon csalódtak, azok, akik ilyen összeesküvést terveztek ki- Ezekről kellene beszélni a magyar parasztság, a magyar munkásság- széfes rété-. gei előtt, ahelyett, hogy az elégédetlenséget fokoznák. Tertmészeteisen, amint az ország gazdasági helyzete egy kicsit javul, elsősorban a hadigondozottak problémáival kell foglalkoznunk. A magyar demokrácia mindent megtesz azért, hogy pótolja a mulasztásokat és jóvá-i tegye azt, ;amit a háború borzalmaiból ránkhagyott a fasizmus. A hároméves gazdasági terv keretében a hadigondozottak sorsa is nagymértékben javulni fog. A teljesen keresőképtelen hadigondozottaík jelenlegi 90 forintos járadéka, havi 240 forintra emelkedik. Ezenkívül gondoskodás történik arról, hogy átképző tanfolyamok és önállósítási kölcsönök álljanak rendelkezésre a hadigondozottaknak, akik azután talán nem is fogják terhelni az államot, hanem meg tudják keresni a maguk életszükségletének fedezetét. (Vásáry József (msz) : Miért nem adják a mozik jövedelmét a hadigondozottaknak?) A százszázalékos hadirokkantakat továbbra is az állam kell, hogy ellássa* Örömmel üdvözlöm a népjóléti minisztériumnak és a ' hároméves tervnek azt a szándékát, hogy egy második művégtaggyárat akar felállítani, hogy a hadigondozottak, hadirokkantak az elkövetkezendő időkben pótolhassák hiányzó végtagjaikat, amelyeket ma nélkülözniük keHL (Vásáry József (mez): A mozik jövedelmét mért nem adják oda?) — Prieszol József (kp) Vásáry József (msz) felé: Legalább gondoljon arra, hogy ezerszer kompromittálta magát a nép előtt és ne szóljon közbe. — Vásáry József (msz) : Hol volt maga akkor, amikor a nép előtt voltam, $0 évvel ezelőtt! — Justus Pál (szd): Akkor még nem is szavazott a nép, t. képviselő úr! Akkor még választójoga sem volt! — Vásáry József (msz): Hol voltaic a nemeit megszállásnál? — Justus Pál (szd): En nem voltam képviselő! — Vásáry József (msz): De a pártjuk ott volt! Nézzék meg a naplókat! — Justus Pál (szd): Valamivel többet véreztek a mieink, mint önök! Nem a naplókat, hanem a börtönöket nézték volna meg! — Vásáry József (msz): Akkor alkudoztak a hatalommal! — Zaj.) T. Nemzeitgyűlés! ííppen arról az oldalról hangzott el, (a szélsőjobboldal felé mutat.) k népjóléti miniszter úr elleni támadás, éppen azok részéről, akik az elmúlt rendszert nagyon hűen, nagyon jól kiszolgálták és akiknek nem kis közük van ahhoz, hogy ilyen nyomorúságos helyzetben vagyunk s ezek állnak ma oda a nép képviselőiként a hadigondozottak helyzetének megjavítása érdekében. Nagyon szeretném, ha a t. Nemzetgyűlés figyelembe venné a lehetőségeket és csak olyan követeléseket állítanánk fel a népjóléti minisztériummaT, illetőleg a magyar kormánynyal szemben, amelyeknek reális alapjuk van, y . évi március hó i-én, kedden. 202 * \ amelyek megvalósíthatók. Elsősorban arra kérem azonban a t: Nemzetgyűlést, ne tápláljuk mesterségesen a hadigondozottak elégedctleiDségét, mert éppen elég baj az, hogy ilyen nyomorúságos helyzetben él a magyar nép, különösen pedig a hadigondozott réteg. A költségvetésit; magáin és pártom nevében elfogadóimt (Taps a kommunista- és a szociál demokratapárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a 8. címhez feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Hegy esi János! Hegyesi János (pp): T. Nemzetgyűlés! ÜgV hiszem, e tárca költségvetési vitájánál már éppen eleget beszéltünk. Azt isi jól tudom, hogy bármilyen sok és bármilyen szép beszédtől nem lesz több az az összeg, amely a népjóléti miniszter űr rendelkezésére a költségvetésbe fel van véve. A hadigondozási címmel azonban mégis szükségesnek tartom, hogy egészen röviden — még a rendelkezésemre nlló időt sem akarom igénybe venni *-- felhívjam a nemzetgyűlés, a kormány és különösen a népjóléti miniszter úr figyelmét egy nagyon fomtos és sürgős feladatra. Tudom, hogy abból az összegből, amely a népjóléti miniszter, úr rendelkezésére áll, a megoldatlan problémákat nem lehet márólholwapra megoldani még a legjobb akarattal senlí. Van azonban egy probléma, amelynek megoldása égetően sürgős és amely szinte szégyene a demokráciának. Ha Budapest utcáin megyünk, úton-útfélen, utcasarkokon a hideg téli . kövön fagyoskodó hadirokkantakat látunk, akik reszketve nyújtják kezüket alamizsnáért. Ezeket az embereket a fasizmus vitte a vágóhídra, ' ezért azok felelősek, akik a háborút felidézték, de hogy ezek az emberek ma Budapest utcáin koldulnak, az a demotkfrácia szégyene! (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Amikor én elmegyek egy ilyen szerencsétlen ember mellett... (Prieszol József (kp), a szabadságpárt felé: A fasizmus persze eszükbe sem jut! — Stühmerné Ober' schall Ilma (msz): VA ma bűneit ne próbáljuk másokra hárítani! — Prieszol József (kp): Eszükbe jut, amikor visszakívánják!) — t. képviselőtársaim, engedjenek talán engem beszélni, (Derültség és taps.) ez az idő az, enyém. Mondom, amikor elmegyek ilyen szerencsétlen emberek mellett, szoktam alamizsnát, néhány forintot adni, de megvallom őszintén, mindig pi- rulva adom, — szégyellem magam — mert az az érzésem, hogy ezzel nem tettem eleget kötelességemnek és nem teszünk eleget kötelességünknek, mert nem az a kötelességünk, hogy alamizsnát adjunk, hanem az. hogy gondoskodjunk róluk, hogy ne kelljen az utcára kiülniök. 2 Ezek a szerencsétlen emberek, memosiak testi épségüket vesztették el. Legtöbbjüknek családi otthona sincs, nincs hozzátartozójuk sem, teljesen egyedül állnak a világban, mindenféle támasz nélkül. Még azzal sincs megoldva a probléma, ha ezek rokkantsági segélyt kapnak. Én másképpen szeretném megoldani ezt a kérdést. Nem hiszem, hogy ne volna az országban a sok kastély között egypár olyan, amelyet ne lehetne berendezni ezeknek a szerencsétlen, testi épségüket, egészségüket., exisztenciájukat, családjukat elveszített embereknek a számára. Vagy kastélyokat, vagy most üresen álló kaszárnyákat kell berendeznünk ,s ha a költségvetésben megszabott összeg nem futja erre,
