Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-92
167 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. gas a kisgazdapárton.) neki is helyet adtak a kormányban. Ez leihe tétlenség. Ez az, amit stoppolni kell (mindenáron, és azt kell mondanunk, hogy edidig és ne tovább. Elég kár, hogy idáig elmentünk, de ezen túlmenni lehetetlen. T. Nemzetgyűlés! Beszéltem a panamákról. Állítom, hogy ezek a panamák éppen ennek azi ellenforradalmi infiltréciónak folytán voltak lehetségesek. Hiszen az újjáépítési miniszter nemcsak azzal foglalkozott, hogy megfelelő helyekre bevigye a saját embereit, hanem azzal is, hogy pénzforrásokat szerezzen az, ellenforradalom számára. Természetesen a pénz bizonyosan nem mind ment az ellent orradaio'm felélesztésére, hanem az illető árak zsebéiben is bentmaradt jórésze, hiszen annakidején a frankhamisítás is bizonyára nemcsak, hazafiasságból történt, nemcsak azért, 'hogy aláaknázzák a francia frankot, hanem, azért is, hogy némely ember, például Windischgraetz herceg bundákat szeírezzen magának. (Derültség.) . Ezek azok a . jelenségek, amelyeikkel szemben ai legszigorúbb álláspontot kell elfoglalnunk. T. Nemzetgyűlés! Még a külpolitikáról akarok egypár szót szólni. Külképviseletünk — sajnos — nem olyan, hogy eléggé erélyesen tudná belevinni a külpolitikába azt az új irányzatot, amelyet érvényesíteni kellene. Én már Parisban kifogásoltam- ezt az általános politikát, müert ha én azt akarom bizonyítani, hogy én egy új rendszert valósítottam meg, hogy Magyarország teljesen új Magyarország, egy új demokratikus, progresszív Magyarország, ezt csak úgy tehetem, iha a legkérlelhetetlenebb pergőtüzet indítom a múlt ellen, a Horthy-rendszer ^llen. (Ügy van! Ügy van! a kommunisiapárt oldalán.) Sajnos, erről nein volt szó, erről lehetőleg keveset beszélnek. Mondom, Szálasi ellen felvették >a harcot, de a horthyzmus ellen a legkevesebb szó sem esett. (Dénes István (pk): így van!) Én eat kifogásoltam. Külképviseletünkben olyan dolgok fordulnak elő, amelyek normális állapotban szinte elképzelhetetlenek. (Nagy Vince (msz): Halljuk! Halljuk! Pedig ott van a kis Szakasits!) Arról hallunk, — én magáim is hallottam — hogy a londoni magyar charge d'af fa irenek, Szabó Tamásnak külön kis chiffre code-ja volt, az egyik ment az egyik vonalon, a hivatalos vonalon, és volt egy másik, egy félhivatalos vonal, aimely vitte a híreket, nem tudom, milyen híreket és nem tudom. hová. Mindenesetre ez is lehetetlen állapot. (Dénes István (pk): Tisztázni kellene!) Tessék megkérdezni Bedé londoni követünket, ő többet tud erről mondani. (Nagy Vince (msz): Érdekes!) Bedé londoni követ nekem mondta személyesen, még szeptemberben, panaszkodva, hogy kérem, mögöttem és körülöttem, kétféle politikai irányzat léteœik. (Nagy Vince (msz): Jól összeválogatták ezeket!) ' En senkit sem akarok vádolni, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a miniiszterelnök úr és a külügyiminisztérium nem tudott ezekről ia dolgokról, ámbár ezek nem is a miniszter úri háta mögött történtek, hanem szinte az orra előtt fordultak elő ezek az anomáliák. És hogyan van az, hogy ezeket nem fogták le? Hivatkozom londoni követünkre, aki szórólszóra azt mondta nekem, hogy igenis, külön chiffre-je van Szabó Tamásnak és ezek évi február hó 7-én, pénteken. 168 a chiffre-ek Svájcon keresztül mentek. Mindenféle dolgokról hallott az ember. Nem akarom ezit mind előhoanii- Köztudomású tartán, hogy Svájcban egy nagy központ van, amelynek nagyon sok a # pénze- s ez a központ a. saját politikáját csinálja. Hogy ez a chiffre Svájcon keresztül megye vagy eeini, azt nem tudom. (Dénes István (pk): Majd Gyöngyösinek kell 1 erről felvilágosítást adni! — Révai József - (kp): Vagy másnak!) Vannak más anomáliák is. Például Parisban van egy Szalay Jeromos nevű főtisztelendő úr, akit még a Horthy idejében neveztek ki és aki Horthy-propagandát folytatott Parisban. Ez a Szalay Jeromos most is ott van s ha jól tudom, ma is^ 25.000 frankot kap havonta ezért a működéséért és egészen pontosan ugyanúgy működik, mint azelőtt. Aki bjővebb felvilágosítást akar erre vonatkozólag, az forduljon (Zsedényi Béla (pk): A külügyminiszter úrhoz! — Dénes István (pk): Gordonhoz! — Nagy Vince (msz): Érdekelnek minket ezek a nevecskék! — Zaj.) BölÖni György t. barátomhoz és kollegáimhoz, aki pontos információt tud adni arról, hogy ez á Szalay Jeromos hogyan működik Parisban. En nem tudom, mert akkor nem voltam Parisban, ellenben tudom azt, hogy Londonban van egy Zách Magda nevezetű hölgy, aki szintén Horthy idejéből való, akit szintén tovább fizet a magyar kormány és ez a Zách Magda, — valami apáca — oktatja a kintié vő magyarokat, főleg a leányokat. Például a háború idején arra oktatta a magyarságot, hogy a világért sem vegyenek részt angol oldalon a háborús erőfeszítésben, mert hiszen a magyaroknak nem érdekük az angolokat támogatni, a magyarok érdeke az, hogy Horthy Magyarországát támogassák, amely tudvalevően ellenséges viszonyban áll Angliával. Az is'csak Angliában lehetséges, hogy ilyesmit megtűrnek. Az angol nép és az angol kormány olyan biztosan érzi magát a nyeregben, hogy ilyenekkel nemi is foglalkozik. Hiába panaszkodtam, hiába mondottam, hogy ez a hölgy egyenesen az angol • kormány ellen, egyenesen a háborús erőkifejtések ellen működik, nem vettek róla tudomást. Ellenben ez a Zách Magda ma is Londonban van, ma is a magyar kormánytól kapja a pénzt és úgy tudom, hogy a hivatala is a magyar követség épületében van. (Juhász István (szd): Szégyen, gyalázat!) Ezeket a dolgokat — és sok más hasonlót tudnék mondani — nem lehet lekicsinyelni. Legfontosabb az, — és ezzé] be is fejezem beszédemet — hogy külpolitikánknak: egy erős, céltudatos vonala legyen. Külpolitikánknak harmóniában kell lennie a belpolitikával és nem szabad kétséget hagynia célkitűzése tekintetében. Es mi lehet a magyar külpolitika célkitűzése'? Az, hogy a mai demokratikus köztársaságot támogassa és ápolja a szomszédokkal, elsősorban pedig a Szovjetunióval vaíló együttműködést. (Sulyok Dezső (msz): Helyes!) Külpolitikánk nem lehet hintapolitika és egyenesen meg kell maradnia azon az irányvonalon, amelyen megimdultEn annak a híve vagyok és azt hiszem, minden okos ember annak a híve", hogy nekünk, Nyugat és Kelet között állván, a legjobb viszonybaini kell lennünk mind á kettővel. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárt oldalán.) De az embernek mégis csak két lába van és az egyik lábára jobban támaszkodik, minit
