Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

167 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. gas a kisgazdapárton.) neki is helyet adtak a kormányban. Ez leihe tétlenség. Ez az, amit stoppolni kell (mindenáron, és azt kell mon­danunk, hogy edidig és ne tovább. Elég kár, hogy idáig elmentünk, de ezen túlmenni lehe­tetlen. T. Nemzetgyűlés! Beszéltem a panamákról. Állítom, hogy ezek a panamák éppen ennek azi ellenforradalmi infiltréciónak folytán vol­tak lehetségesek. Hiszen az újjáépítési minisz­ter nemcsak azzal foglalkozott, hogy megfelelő helyekre bevigye a saját embereit, hanem azzal is, hogy pénzforrásokat szerezzen az, ellen­forradalom számára. Természetesen a pénz bi­zonyosan nem mind ment az ellent orradaio'm felélesztésére, hanem az illető árak zsebéiben is bentmaradt jórésze, hiszen annakidején a frankhamisítás is bizonyára nemcsak, haza­fiasságból történt, nemcsak azért, 'hogy alá­aknázzák a francia frankot, hanem, azért is, hogy némely ember, például Windischgraetz herceg bundákat szeírezzen magának. (Derült­ség.) . Ezek azok a . jelenségek, amelyeikkel szem­ben ai legszigorúbb álláspontot kell elfoglal­nunk. T. Nemzetgyűlés! Még a külpolitikáról akarok egypár szót szólni. Külképviseletünk — sajnos — nem olyan, hogy eléggé erélyesen tudná belevinni a külpolitikába azt az új irányzatot, amelyet érvényesíteni kellene. Én már Parisban kifogásoltam- ezt az általános politikát, müert ha én azt akarom bizonyítani, hogy én egy új rendszert valósítottam meg, hogy Magyarország teljesen új Magyarország, egy új demokratikus, progresszív Magyaror­szág, ezt csak úgy tehetem, iha a legkérlelhe­tetlenebb pergőtüzet indítom a múlt ellen, a Horthy-rendszer ^llen. (Ügy van! Ügy van! a kommunisiapárt oldalán.) Sajnos, erről nein volt szó, erről lehetőleg keveset beszélnek. Mondom, Szálasi ellen felvették >a harcot, de a horthyzmus ellen a legkevesebb szó sem esett. (Dénes István (pk): így van!) Én eat kifogásoltam. Külképviseletünkben olyan dolgok fordul­nak elő, amelyek normális állapotban szinte el­képzelhetetlenek. (Nagy Vince (msz): Halljuk! Halljuk! Pedig ott van a kis Szakasits!) Arról hallunk, — én magáim is hallottam — hogy a londoni magyar charge d'af fa ire­nek, Szabó Tamásnak külön kis chiffre code-ja volt, az egyik ment az egyik vonalon, a hiva­talos vonalon, és volt egy másik, egy félhiva­talos vonal, aimely vitte a híreket, nem tudom, milyen híreket és nem tudom. hová. Minden­esetre ez is lehetetlen állapot. (Dénes István (pk): Tisztázni kellene!) Tessék megkérdezni Bedé londoni követünket, ő többet tud erről mondani. (Nagy Vince (msz): Érdekes!) Bedé londoni követ nekem mondta személyesen, még szeptemberben, panaszkodva, hogy kérem, mö­göttem és körülöttem, kétféle politikai irány­zat léteœik. (Nagy Vince (msz): Jól összeválo­gatták ezeket!) ' En senkit sem akarok vádolni, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a miniiszterelnök úr és a külügyiminisztérium nem tudott ezek­ről ia dolgokról, ámbár ezek nem is a minisz­ter úri háta mögött történtek, hanem szinte az orra előtt fordultak elő ezek az anomáliák. És hogyan van az, hogy ezeket nem fogták le? Hivatkozom londoni követünkre, aki szóról­szóra azt mondta nekem, hogy igenis, külön chiffre-je van Szabó Tamásnak és ezek évi február hó 7-én, pénteken. 168 a chiffre-ek Svájcon keresztül mentek. Min­denféle dolgokról hallott az ember. Nem aka­rom ezit mind előhoanii- Köztudomású tartán, hogy Svájcban egy nagy központ van, amely­nek nagyon sok a # pénze- s ez a központ a. saját politikáját csinálja. Hogy ez a chiffre Sváj­con keresztül megye vagy eeini, azt nem tudom. (Dénes István (pk): Majd Gyöngyösinek kell 1 erről felvilágosítást adni! — Révai József - (kp): Vagy másnak!) Vannak más anomáliák is. Például Paris­ban van egy Szalay Jeromos nevű főtiszte­lendő úr, akit még a Horthy idejében nevez­tek ki és aki Horthy-propagandát folytatott Parisban. Ez a Szalay Jeromos most is ott van s ha jól tudom, ma is^ 25.000 frankot kap havonta ezért a működéséért és egészen pon­tosan ugyanúgy működik, mint azelőtt. Aki bjővebb felvilágosítást akar erre vonatkozó­lag, az forduljon (Zsedényi Béla (pk): A kül­ügyminiszter úrhoz! — Dénes István (pk): Gordonhoz! — Nagy Vince (msz): Érdekelnek minket ezek a nevecskék! — Zaj.) BölÖni György t. barátomhoz és kollegáimhoz, aki pon­tos információt tud adni arról, hogy ez á Sza­lay Jeromos hogyan működik Parisban. En nem tudom, mert akkor nem voltam Parisban, ellen­ben tudom azt, hogy Londonban van egy Zách Magda nevezetű hölgy, aki szintén Horthy idejéből való, akit szintén tovább fizet a ma­gyar kormány és ez a Zách Magda, — valami apáca — oktatja a kintié vő magyarokat, fő­leg a leányokat. Például a háború idején arra oktatta a magyarságot, hogy a világért sem vegyenek részt angol oldalon a háborús erő­feszítésben, mert hiszen a magyaroknak nem érdekük az angolokat támogatni, a magyarok érdeke az, hogy Horthy Magyarországát támo­gassák, amely tudvalevően ellenséges viszony­ban áll Angliával. Az is'csak Angliában lehet­séges, hogy ilyesmit megtűrnek. Az angol nép és az angol kormány olyan biztosan érzi ma­gát a nyeregben, hogy ilyenekkel nemi is fog­lalkozik. Hiába panaszkodtam, hiába mondottam, hogy ez a hölgy egyenesen az angol • kor­mány ellen, egyenesen a háborús erőkifej­tések ellen működik, nem vettek róla tudomást. Ellenben ez a Zách Magda ma is Londonban van, ma is a magyar kormánytól kapja a pénzt és úgy tudom, hogy a hivatala is a ma­gyar követség épületében van. (Juhász István (szd): Szégyen, gyalázat!) Ezeket a dolgokat — és sok más hasonlót tudnék mondani — nem lehet lekicsinyelni. Legfontosabb az, — és ezzé] be is fejezem beszédemet — hogy külpolitikánknak: egy erős, céltudatos vonala legyen. Külpolitikánknak harmóniában kell lennie a belpolitikával és nem szabad kétséget hagynia célkitűzése te­kintetében. Es mi lehet a magyar külpolitika célkitűzése'? Az, hogy a mai demokratikus köz­társaságot támogassa és ápolja a szomszédok­kal, elsősorban pedig a Szovjetunióval vaíló együttműködést. (Sulyok Dezső (msz): Helyes!) Külpolitikánk nem lehet hintapolitika és egye­nesen meg kell maradnia azon az irányvona­lon, amelyen megimdult­En annak a híve vagyok és azt hiszem, minden okos ember annak a híve", hogy nekünk, Nyugat és Kelet között állván, a legjobb vi­szonybaini kell lennünk mind á kettővel. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárt olda­lán.) De az embernek mégis csak két lába van és az egyik lábára jobban támaszkodik, minit

Next

/
Oldalképek
Tartalom