Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
l$i 'À nemzetgyűlés 9Í> ülése Í947. abból a szempontból is ellenőrizze, vájjon az a dolgozók érdekében történik-e, nem pedig spekulációra vagy luxuscikkekre megy, amelyek messze távolállanak a dolgozók érdekeitől. Ebben az eseÉben azonban az üzemi bizottságoknak is felelősséget kell vállalniok a vállalatok, gyárak gazdasági gesztióiért és ezért mondom, hogy talán már elérkezett az ideje annak, hogy megoldjuk azt a problémát, amely különben Angliában is felvetődött, hogy vájjon hogyan kapcsolódjók bele felelősségvállalásával az üzemi bizottság a geszti ókba, bármilyen természetűek legyenek is azok. Ezért van szükség arra, hogy olyan új és modern üzemi alkotmányt hozzunk — ez a törvényhozás feladata lesz —, amely a munkásság érdekeltségét minden tekintetben és minden vonatkozásban lehetővé teszi. És most legyen szabad nekem is rátérnem az összeesküvésre, melyet — mindjárt kijelenteni — pártom nevében a leghatározottabban elítélek és megbélyegzek. Ha az összeesküvést nézzük, valóban igaza van Révai képviselőtársamnak: ez a legnagyobb kiterjedésű és legszervezettebb öaszeesr küvés demokráciánkban. Amik korábban voltak, fasiszta diákösszeesküvések, pogromok, antiszemita tüntetések, azok — úgy látszik — a hetes bizottság tevékenységével kerülnek egységbe vagy kapcsolatba egymással. Ez iaz összeesküvés a maga szervezettségével és kiterjedésével komolyan akarta veszélyez-' tetni a demokráciát, bár, utalnom kelll arra, hogy Révai képviselőtársamnak igaza volt, amikor az összeesküvés leleplezése utáni napokban vezércikket írt arról, hogy ezt az összeesküvést a magyar állam a maga karhatalmi alakulataival, jól megszervezett rendons égével nem napok, hanem órák alatt leverte vagy szétszórta volna, ha az összeesküvők már arra gondoltak volna, hogy akcióba lépnek. Mivel ezen a területen korábban voltak ugyan demokratikus törekvések, de nem volt demokrácia; az utóbbi időkben a feudális-kapitalista Magyarországnak is fasiszta vezetése volt; usryanígy a demokratikus törekvések a szomszédos országokban is mindenütt beleütköztek a fennálló rendbe, tehát ennek a területnek jellemzője az, hogy a demokrácia a hadműveletek következtében született meg, azokból a demokratikus törekvésekből, amelyek már korábban is demokráciát akartak. Ezzel azonban, nem szűntek meg működni azok az antidemokratikus erők, amelyek korábban hatalmon voltak, vagy amelyek más módon óvták és mentették át magukat mindenütt a demokráciába. Amikor elcsendesedett a változással járó vihar ezen a területen, akkor mindenütt feltörtek a vadvizeik. Feltörtek a körülöttünk lévő országokban is. Aki újságot olvas, tudja jók hogy tavaly koratavasszal Bulgáriában volt összeesküvés., a nyár elején Romániában, az úgynevezett feketesubásoké, Radescu tábornok vezetésével, ősszel Finnországban volt egy nagyobbkiterjedésű katonai összeesküvés és most a télen itt nálunk ezt az Összeesküvést leplezték le. Nem mintha azt akarnám állítani, hogy ezeknek az összeesküvéseknek megvan a középeurópai összefüggésük. Tagadhatatlan, annyiban megvan, hogy ezek az összeesküvők mindenütt a demokratikus átalakulás nyomában, szinte a demokratikus átalakulás reakcióiként jelentkeztek és így évi február hó 6-án, csütörtökön. 7 132 kívánom a magyar összeesküvést is tekinteni és taglalni. Amint látjuk, ennek az összeesküvésnek két vonala van: katonai és polgári vonala. A katonai vonal látszik a súlyosabbnak. És itt nagyon elítélően kell nyilatkoznom arról a katonaszellemről, amely a két háború között uralkodott ebben az országban. Ez az összeesküvés a régi különítményes szellem feléledése volt. Magyarországon a katonatiszti kar, ez a külön kaszt, ez a külön réteg mindenkitől függetlenül politizált. , Annyira megszokta 1919ben, annyira megszokta Orgoványon vagy Siófokon, hogy neki semmi köze ahhoz, amit a többség vagy a közösség csinál, hogy ez a különítményes szellem vonul végig a két háború közötti időn is, amikor sokszor Gömbössel, Imrédyvel, Bárdossyval iszemben is külön politikát csinált a tisztikar. Ez a különítményes szellem jelentkezett ezzel az összeesküvéssel és ezzel a különítményes szellemmel. Ezzel a tisztikarral kapcsolatban nem lehet elég kemény szavakat találni arra, hogy elítéljük. Én őszintén megmondom, ha nem is való a parlament falain belül ilyen minősítéssel élni, valahányszor ezt a tisztikart láttam grasszálni a város utcáin, — akármelyik magyar város utcáin — mindig az volt az érzésem, hogy ezek nem mások — bocsánat a kifejezésért — mint közköltségen tartott állami selyemfiúk. És ime, utódaik itt a demokráciában így jelentkeztek! Persze meg kell húzni a határvonalat: tisztelet a kivételnek. Voltak olyan katonatisztek is, akik megpróbáltak változtatni a helyzeten, akik igen na^y áldozatot vállaltak azért, hogy az ország ki tudjon lábalni nehéz helyzetéből és a magyarság megtalálja helyét a demokratikus népek mellett. Ezeket a tiszteket, akiket a magyar demokrácia át is vett és igazolt, meg kell becsülnünk, mert most tartunk végre a történelemben előszpr ott, hogy annyi nehéz kísérlet után néphadsereget szervezhessünk. Mondom, ennek az igazolt tisztikarnak kivételével mégis csak súlyosan el kell ítélnünk azokat, akik úgy próbáltáK heLyreállítani a jogfolytonosságot, hogy változatlanul Horthyt tekintették kormányzónak, azt ' a Horthyt, aki már dinasztiaalapítási tervekkel foglalkozott, de nem Zápolya János nemzeti királyságára gondolt, hanem, mint Ferenc József neveltfia és szárnysegéde, akarta a jogfolytonosságot visszavinni a Habsburgokra. Akik ennek a jogfolytonosságnak elvén próbálták megdönteni a demokráciát, jogfolytonosságukban visszafelé csak olyan neveket találhattak, mint Haynaué vagy Caraffáé; semmiesetre sem a progresszió, a haladás jogfolytonosságát akarták, mert ezt a magyar nép, a dolgozó magyar nép képviseli ma a demokráciában: a Budai Nagy Antal, Dózsa György, Kossuth Lajos és Károlyi Mihály jogfolytonosságát és hagyományait. (Taps.) Itt azonban felmerül egy kérdés az összeesküvés polgári' vonala megítélésénél: lehetőleg ne sértsük meg azt a nemzeti érzékenységet, amely a demokráciába ezzel a tehertétellel jött át. Faragó László t. képviselőtársam kategóriákba sorozta a magyar társadalmat, osztályok, foglalkozások szerint, érzelem, törekvések és vágyak szerint. Megállapíthatjuk, hogy ennek a társadalomnak egyik része a demokráciába nemzeti sértődöttséggel lépett át. Hogy ez a
