Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

îss A nemzetgyűlés 91. ülése 19Û. évi február ho 6-án, csütörtökön. 134 nemzeti sértődöttség indokolt, vagy indokolat­lan, arról lehetne vitatkozni. Ez a sértődöttség tagadhatatlanul megvan, megmaradt, és szerin­tem inkább arra kell törekednünk, hogy ne a s értődő tts éget fokozzuk, hanem rávezessük eze­ket a rétegeket az igazi magyarság és az igazi hazafiság útjára, tehát ne lökjük el a demo­kráciától, hanem nagy nevelő munkával azt bizonyítsuk feléjük, hogy a demokráciában is lehetnek magyarok, (Dénes István (pk): Sőt csak abban lehetnek!) persze nem abban.az értelmezésben, ahogyan ezek a föld alá süllyedt bús magyarok képzelik, hanem abban az értel­mezésben, hogy ezen, a földön a haladó magyar gondolat mindig a progresszióé, a demokrá­ciáé volt, vagyis ezen a földön az igazi magyar­ság mindig demokratikus formákban jelent­kezett, akár a nagy népi szabadságharcokra gondolunk, akár pedig arra, hogy nincs a magyar irodalomnak, a haladó magyar iroda­lomnak egyetlen olyan reprezentánsa sem, aki ne az elnyomottak felé fordult volna, hogy úgy mondjam »arccal az elnyomottak felé«. Az irodalomból és a történelemből ez a nép demo­kratikusan bontakozik ki, tehát nincs szükség arra, hogy ködös misztifikációkban, földalatti bús magyarok társaságában keresse nemzeti érzelmeinek kielégülését. (Ügy van! Ügy van!) Még valamit- Ebben a költségvetési vitá­ban niagyon sok szó esett a parasztságról, pa­rasztságunk további sorsáról. ' Nem az én fel­adatom, hogy megvédjem a kisgazdapártot ezekben az időkben, amikor — hogy úgy mond­jam — rájár a rúd. (Derültség és taps a kis­gazdapárton. — Mozgás a szociáldemokrata- és kommunistapárton. — Pászthory István (msz): Neki nem szabad védeni 1) A kisgazdapárt imiajd, ha tudja, megvédi magát, azonbani a kisgazdapárton túl, a kisgazdapárt mögött ott van egy olyan probléma, amely mellett nem nneheitünik el» és ez a magyar parasztság, a. dol­gozó magyar parasztság problémája. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Én félve merem (kimondani, nehogy félreértsék szavai­mat, hogy a parasztság, amelynek a múltból forradalmi hagyományai vannak — és itt félek ezt kimondani, nehogy félreértsenek — bizo­nyos mértékig valóban reakciós* Reakciós azért. mert 1 az egyik oldalon, a munkáspártok vona­lán & szocializálási, államosítási törekvések magától értetődően a közösségi tulajdon, felé mutatnak, addig a parasztság 1 görcsösen ra­gaszkodik a magántulajdonhoz. (Pászthory István (msz): így van! — Közbeszólás a kis­gazdapárton: Minden paraszt görcsösen ra­gaszkodik a magántulajdonhoz! — Élénk he­lyeslés és taps a kisgazdapárt- és a szabadság­párt soraiban. — Mozgás a szocialista és a kommunistapárt oldalán. — Vásáry József (msz): A paraszt ragaszkodik a magántulaj­donihoz!) A földmunkás, aki^ a demokráciától főidet kapott, ma még úgy ^képzeli el a sorsát, jövőjét, hogy azon a földjén m'aga gazdálkod­jék, (Pászthory István (msz): Úgy van!) Ez pedig olyan mentalitást, olyan magatartást eredményez nála, amely bizonyos mértékig lelassítja az ő fejlődését a nagyobb tempóval jelentkező más törekvések mellett. Ezért kell ezt a parasztságot különlegesen kezelni és úgy vinni tovább a demokráciában, hogy a demo­krácia módszereivel kapja meg azt amire szük­sége van, amire törekszik, nehogy elriasszuk, a demokráciától. Mert merem állítani, hogy^ a demokráciának a motorja — és köszönet ezért — az ipari munkásság, de demokrácia paraszt­ság nélkül mégsem lehet Magyarországon. (Ugy van! Ügy van! a kisgazdapárt és a sza­badságpárt somiban.) Tehát a demokráciába a saját lelkiségén, magatartásián, felfogásán keresztül kell beemelni és abban továbbvinni a parasztságot! — (Vásáry József (msz): Ezért folyik a harc a parasztságért! — Pász­thory István (msz): De ehhez hozzátartozik a magántulajdon is! — Ivanics István (szd): Csak a tőkéstulajdont védik! Ugy látom, na­gyon fáj a szívük érte! — Pászthory István (msz): Nekem nincs tőkém! — Zaj. — Az el­nök csenget. — Pászthory István (msz): A ma­gántulajdoniról van szó ! — Ivanics István (szd) : De nagyon fáj maguknak, ha a tőkésgazdálko­dásról és a magántulajdonról van szó! -— Pászthory István (msz): Az a baj, hogy nincs tóiké az országban! — Ivanics István (szd): Vannak tőkések! — Pászthory István (msz): Hol van itt a tőke? A tokénak csak a romjai, roncsai vannak meg! — Reisinger Ferenc (szd): A demokráoia a földet adta, az összeesküvők el akarták venni a parasztoktól! — Nagy Vince (msz): Ugy van! Azért fordulunk szembe az ö&szeesiküvőkkel! — Pászthory István (msz): Ki védi az összeesküvőket 1 ?) Már én is szeret­nék beszélni. (Közbekiáltás a kisgazdapártról: Halljuk a szónokot!) T. Nemzetgyűlés! A költségvetésre a stabi­lizáció után kerülhetett sor. Azt hiszem, ezzel olyan közhelyet és alapigazságot mondtam, amit nem is kell külön indokolnom és bizonyí­tanoim A stabilizációt az infláció tette szük­ségessé. Itt a parlamentben a korábbi viták alkalmával nagyon sokszor szóbakerült, hogy vájjon helyes volt-e a kötött gazdálkodás fel­oldása a felszabadulás után, vagy sem és azt, hogy mi ennyire kiláboltunk bajainkból, an­nak köszönhetjük-e, hogy a kötött gazdálkodás feloldása után a szabadgazdálkodással, a sza­badk ereskedeleimmel a nemzet olyan ösztön­zést kapott a munkára, hogy ennek látható eredményeit látjuk, vagy pedig az infláció örvényébe ez a helytelen gazdaságpolitika taszította-e az or szagot ? Itt lehet érvelni az egyik oldalról'is és lehet a másik oldalról is. Én t. Nemzetgyűlés, a kötöttség feloldását elhibázott gazdaságpolitikának tartottam már annakidején és megmondtam, hogy a kötöttsé­get nem lett volna szabad minden átmenet nélkül feloldani. (Ügy van! a kisgazdapárton.) A győztes országok is most fokozatosan tér­nek át a készletgazdálkodásról, a kötött gaz­dálkodásról a békegazdálkodásra, »a szabadabb gazdálkodásra. Mondhatják erre azt, hogy ter­mészetesen ezek a győztes országok érintetlen, vagy alig sérült állami apparátussal teszik ezt és így a meglévő készletek elosztása sok­kfal könnyebb náluk, — hatóságilag szervezet­ten — mint nálunk lett volna, amikor az ál­lami apparátus szétesett és éppen azt szolgálta a kötöttség feloldása, hogy ki ahogy tud, gon­doskodjék magáról és kezdje el az eletet. Ihn elhiszem, van abban sok igazság, hogy Budapest talán éihemhalt volna, ha a kötöttség megma­rad és azt vártuk volna, hogy a , hivatalos szervek gondoskodjamak a milliós varos eltar­tásáról. Be ez az érem egyik olda a, A másik oldala pedig, t. Nemzetgyűlés az, hogy a spe­kuláció rávetette magát a meglevő keszletedre és ahelyett, hogy a meglévő keszleteket igaz­ságosan a dolgozók között osztottuk volna el, ezek különböző utakon, csatornakon at a zug­piacon, a feketepiacon jelentkeztek es az intuí­ció lefölözését azok a . spekulánsok végeztek el, 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom