Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-91
îss A nemzetgyűlés 91. ülése 19Û. évi február ho 6-án, csütörtökön. 134 nemzeti sértődöttség indokolt, vagy indokolatlan, arról lehetne vitatkozni. Ez a sértődöttség tagadhatatlanul megvan, megmaradt, és szerintem inkább arra kell törekednünk, hogy ne a s értődő tts éget fokozzuk, hanem rávezessük ezeket a rétegeket az igazi magyarság és az igazi hazafiság útjára, tehát ne lökjük el a demokráciától, hanem nagy nevelő munkával azt bizonyítsuk feléjük, hogy a demokráciában is lehetnek magyarok, (Dénes István (pk): Sőt csak abban lehetnek!) persze nem abban.az értelmezésben, ahogyan ezek a föld alá süllyedt bús magyarok képzelik, hanem abban az értelmezésben, hogy ezen, a földön a haladó magyar gondolat mindig a progresszióé, a demokráciáé volt, vagyis ezen a földön az igazi magyarság mindig demokratikus formákban jelentkezett, akár a nagy népi szabadságharcokra gondolunk, akár pedig arra, hogy nincs a magyar irodalomnak, a haladó magyar irodalomnak egyetlen olyan reprezentánsa sem, aki ne az elnyomottak felé fordult volna, hogy úgy mondjam »arccal az elnyomottak felé«. Az irodalomból és a történelemből ez a nép demokratikusan bontakozik ki, tehát nincs szükség arra, hogy ködös misztifikációkban, földalatti bús magyarok társaságában keresse nemzeti érzelmeinek kielégülését. (Ügy van! Ügy van!) Még valamit- Ebben a költségvetési vitában niagyon sok szó esett a parasztságról, parasztságunk további sorsáról. ' Nem az én feladatom, hogy megvédjem a kisgazdapártot ezekben az időkben, amikor — hogy úgy mondjam — rájár a rúd. (Derültség és taps a kisgazdapárton. — Mozgás a szociáldemokrata- és kommunistapárton. — Pászthory István (msz): Neki nem szabad védeni 1) A kisgazdapárt imiajd, ha tudja, megvédi magát, azonbani a kisgazdapárton túl, a kisgazdapárt mögött ott van egy olyan probléma, amely mellett nem nneheitünik el» és ez a magyar parasztság, a. dolgozó magyar parasztság problémája. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Én félve merem (kimondani, nehogy félreértsék szavaimat, hogy a parasztság, amelynek a múltból forradalmi hagyományai vannak — és itt félek ezt kimondani, nehogy félreértsenek — bizonyos mértékig valóban reakciós* Reakciós azért. mert 1 az egyik oldalon, a munkáspártok vonalán & szocializálási, államosítási törekvések magától értetődően a közösségi tulajdon, felé mutatnak, addig a parasztság 1 görcsösen ragaszkodik a magántulajdonhoz. (Pászthory István (msz): így van! — Közbeszólás a kisgazdapárton: Minden paraszt görcsösen ragaszkodik a magántulajdonhoz! — Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt- és a szabadságpárt soraiban. — Mozgás a szocialista és a kommunistapárt oldalán. — Vásáry József (msz): A paraszt ragaszkodik a magántulajdonihoz!) A földmunkás, aki^ a demokráciától főidet kapott, ma még úgy ^képzeli el a sorsát, jövőjét, hogy azon a földjén m'aga gazdálkodjék, (Pászthory István (msz): Úgy van!) Ez pedig olyan mentalitást, olyan magatartást eredményez nála, amely bizonyos mértékig lelassítja az ő fejlődését a nagyobb tempóval jelentkező más törekvések mellett. Ezért kell ezt a parasztságot különlegesen kezelni és úgy vinni tovább a demokráciában, hogy a demokrácia módszereivel kapja meg azt amire szüksége van, amire törekszik, nehogy elriasszuk, a demokráciától. Mert merem állítani, hogy^ a demokráciának a motorja — és köszönet ezért — az ipari munkásság, de demokrácia parasztság nélkül mégsem lehet Magyarországon. (Ugy van! Ügy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt somiban.) Tehát a demokráciába a saját lelkiségén, magatartásián, felfogásán keresztül kell beemelni és abban továbbvinni a parasztságot! — (Vásáry József (msz): Ezért folyik a harc a parasztságért! — Pászthory István (msz): De ehhez hozzátartozik a magántulajdon is! — Ivanics István (szd): Csak a tőkéstulajdont védik! Ugy látom, nagyon fáj a szívük érte! — Pászthory István (msz): Nekem nincs tőkém! — Zaj. — Az elnök csenget. — Pászthory István (msz): A magántulajdoniról van szó ! — Ivanics István (szd) : De nagyon fáj maguknak, ha a tőkésgazdálkodásról és a magántulajdonról van szó! -— Pászthory István (msz): Az a baj, hogy nincs tóiké az országban! — Ivanics István (szd): Vannak tőkések! — Pászthory István (msz): Hol van itt a tőke? A tokénak csak a romjai, roncsai vannak meg! — Reisinger Ferenc (szd): A demokráoia a földet adta, az összeesküvők el akarták venni a parasztoktól! — Nagy Vince (msz): Ugy van! Azért fordulunk szembe az ö&szeesiküvőkkel! — Pászthory István (msz): Ki védi az összeesküvőket 1 ?) Már én is szeretnék beszélni. (Közbekiáltás a kisgazdapártról: Halljuk a szónokot!) T. Nemzetgyűlés! A költségvetésre a stabilizáció után kerülhetett sor. Azt hiszem, ezzel olyan közhelyet és alapigazságot mondtam, amit nem is kell külön indokolnom és bizonyítanoim A stabilizációt az infláció tette szükségessé. Itt a parlamentben a korábbi viták alkalmával nagyon sokszor szóbakerült, hogy vájjon helyes volt-e a kötött gazdálkodás feloldása a felszabadulás után, vagy sem és azt, hogy mi ennyire kiláboltunk bajainkból, annak köszönhetjük-e, hogy a kötött gazdálkodás feloldása után a szabadgazdálkodással, a szabadk ereskedeleimmel a nemzet olyan ösztönzést kapott a munkára, hogy ennek látható eredményeit látjuk, vagy pedig az infláció örvényébe ez a helytelen gazdaságpolitika taszította-e az or szagot ? Itt lehet érvelni az egyik oldalról'is és lehet a másik oldalról is. Én t. Nemzetgyűlés, a kötöttség feloldását elhibázott gazdaságpolitikának tartottam már annakidején és megmondtam, hogy a kötöttséget nem lett volna szabad minden átmenet nélkül feloldani. (Ügy van! a kisgazdapárton.) A győztes országok is most fokozatosan térnek át a készletgazdálkodásról, a kötött gazdálkodásról a békegazdálkodásra, »a szabadabb gazdálkodásra. Mondhatják erre azt, hogy természetesen ezek a győztes országok érintetlen, vagy alig sérült állami apparátussal teszik ezt és így a meglévő készletek elosztása sokkfal könnyebb náluk, — hatóságilag szervezetten — mint nálunk lett volna, amikor az állami apparátus szétesett és éppen azt szolgálta a kötöttség feloldása, hogy ki ahogy tud, gondoskodjék magáról és kezdje el az eletet. Ihn elhiszem, van abban sok igazság, hogy Budapest talán éihemhalt volna, ha a kötöttség megmarad és azt vártuk volna, hogy a , hivatalos szervek gondoskodjamak a milliós varos eltartásáról. Be ez az érem egyik olda a, A másik oldala pedig, t. Nemzetgyűlés az, hogy a spekuláció rávetette magát a meglevő keszletedre és ahelyett, hogy a meglévő keszleteket igazságosan a dolgozók között osztottuk volna el, ezek különböző utakon, csatornakon at a zugpiacon, a feketepiacon jelentkeztek es az intuíció lefölözését azok a . spekulánsok végeztek el, 9*
