Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

12â A nemzetgyűlés 91. ülése Í9Í7. évi február hó 6-án, csütörtökön. 134 nére. is találunk bajokat a gazdasági életben és — nagyon különös helyzet: kénytelen va­gyok lépten-nyomon egyetérteni Révai igen t. képviselőtársammal — ezek a bajok: a szak keresztmetszet, mégpedig elsősorban a mező­gazdaság szűk keresztmetszete, az az aszály, amelyre Révai igen t. képviselőtársaim, i«s utalt, azt eredményezi, hogy a feketepiaci élelmiszer­árak 40 százalékkal emelkedtek a stabilizáció kezdete óta. Ez megint azt jelenti, hogy 40 százaléknyi vásárlóerőt kellene valahogyan a mezőgazdaság oldaláról eltérítenünk annak érdekében, hogy ezek a szűk keresztmetszetek a maguk végzetes hatását ne éreztessék. Hiábavaló volna tehát — még ha lehetne is az új aratásig valamilyen béremelés — ha nem tudnók egyidejűleg a mezőgazdaság olda­láról a vásárlási érdeklődést az ipari fogyasz­tási cikkek oldalára átterelni. A probléma megoldása az adóztatásban van. Meg kell mondani, ez az oka annak, hogy annak a másik reménynek a beteljesülése, amelyet a stabilizációhoz fűztünk, az tudniillik, hogy már rövidesen, néhány hónap alatt meg­kezdhetjük az életszint emelését is, körülbelül — durván számítva — augusztus l-ig halasz­tást kell, hogy szenvedjen. De amikor a gazdasági bajokról beszélnek, akkor nem egészen politikamentesen, de egé­szen poMtikátlamul az államosítást is: a gazda­sági bajok egyik forrásának szokták nevezni. (Révai József (kp): Ugy vani!) Megint egyet­értünk. Az államosítás, igen t. Nemzetgyűlés, több­félét jelent. Meg keli mondíani őszintén: ha« talmi kérdést is jelent. (Kéthly Anna (szd): Nincs is rajta tagadnivaló!) Vannak a gazda­sági életnek olyan kulcspozíciói, amelyeket nem hagyhatunk a magántőke kezében. De mert ezt jelenti, jelent egy optimizmust is, egy politikai optimizmust, azt a politikai optimiz­must, hogy amit etatázálunk, amit nacionalizá­lunk, a magunk részére etatizáljuk és a, ma­gunk részére nacionalizáljuk, a mi uralmi for­mánk, a mi uralmi rendszerünk, a dolgozó osztályok uralmi formája és uralmi rendszere részére. És jelent termeléspolitikát is, jelenti minden tervgazdálkodás alapját, mert valóban tervgazdálkodás nincs etatizálás nélkül és eta­tizálásnak akkor van értelme, ha nyomában tervgazdálkodás jár. Igen, el kell ismerni, hogy a csőd állapo­tában átvett nehézipari vállalatok körül mu­tatkoznak bajok. Én három pikáns szám közül csak kettőt akarok itt megemlíteni, nevezete­sen, hogy a produkció értéke 80 millió forint és az értékesítési e pillanatban 20 millió forint havonta; ezt kell felfuttatni, de fel Lehet fut­tatni. Tévednek azonban, akik ezen kárörvendez­nek és azt mondják: íme, ennek a baloldali dilettantizmusnak tulajdonítható az, hogy az állam terheket vetít át és a jó német mondást idézik: Sozialisierung der Verluste- Nem er­ről van szó: a iNIK-vál!lalatokat eddig is az állani tartotta el anélkül, hogy hatalom lett volna a kezében. Ö tartotta az infláció alatt direkt segélyek és ezenfelül jóvátételi rende­lések és előlegek formájában. El kellett volna ; tartania a stabilizáció alatt is. mert a nehéz­ipar apparátusát és a nehézipar munkásságát nem engedhette volna szélnek, mert nehézipar nélkül nincs ipar és ipar nélkül nincs fellen­dülés. A mtegyar gazdasági élet a Ganznak, a Rimának, a MÁVAG-nak sebeit és terheit már régen cipeli- Most legalább elmondhatjuk, hogy nem ingven tesszük és tudjuk, hogy miért tesszük.- (Ügy van! Ügy van! <a szoctát­demokrataPárt soraiban.) ^Gazdasági életünknek egy következő alap­vető problémája, amelyről nem szeretnék ve­zéreikkszólamokat mondani, mezőgazdaságunk átállítása. Az 1948. év második félében a kon­junktúrakutatók szerint bizonyára jelentkező amerikai krízisre fel kell készülnünk és ellen­állóképessé keli tennünk a magyar mező­gazdaságot azért, hogy az els'ő krizis-szellő ne terítse le ezt a mezőgazdaságot úgy, ahogyan 1931-ben leterítette és ne jusson el megint a 6 pengős, vagy ha tetszők, 24 forintos bolettás, vagy más konstrukciós, eozinált, vagy nem eoz.nált búzához. A külkereskedelemre vonatkozólag azt kell rnonaanom, hogy az a kép, amelyet a jelenilegi helyzet ad, hogy a folyó importot fedezni lehet a ioiyó exportból, sőt e pillanatban túlexport mutatkozik, örvendetesnek mondható. Bizo­nyít ja _ azt, hogy a magyar gazdasági élet alapjaiban egészséges és bizonyítja azt. hogy a magyar gazdasági életben van regenerálódó képesség, hinnék a magyar gazdasági életnek a kifejlődése érdekében eminens érdekünk tűzöüik a kereskedelmi szabadság mmél tel­jesebb helyreállításához. A vámfalak lebon­tása a javak szabad forgalmát, a javak szabad lorgaíma a gondolatok szabad forgalmát je­lenti. Mi nem tartozunk a kínai gyertyamár­tokhoz, akik azt kérték a császártól, hogy tiltsa el az üveg használatát, mert különben tönkremennek. Mi együtt akarunk fejlődni és haliadni a gazdasági életnek, a közlekedésnek, a javak nemzetközi cseréjének fejlődésével. A költségvetés szuKebD értelemben sok mindenféle megfigyelésre, észrevételre, analí­zisre és bírálatra ad alkalmat. Én csak egy számot akarok mondani: a köztisztviselők bruttó jövedelme 1499 millió forintot, a mun­kásság bruttó jövedelme 2040 milió forintot tesz ki. Ez — a lélekszámot is tekintetbevéve ~ óriási aránytalanság, annak ellenére, hogy magam ismerem el, hogy a köztisztviselők életstandardje megdöbbentően alacsony. Ez azt jelenti, hogy olyan mértékben vagyunk túlbürokratizálva, hogy ezt a túlbürokratizálódást egy a miénknél sokkal egészségesebb bázisú ország sem bírhatja el. Nem lehet az, hogy a felnőtt emberek min­den ötödike, vagy hatodika köztisztviselő legyen. A köztisztviselők kérdése társadalmi, gaz­dasági és politikai kérdés egyaránt és társa­dalmi, gazdasági és politikai szempontból egy­aránt le kell bontani az apparátust, ha egész­séges gazdasági életet akarunk. Egészséges gazdasági életet a közei jövőben csak a tervgazdálkodás alapján lehet elképzelni. Ter­vek alapján, amilyeneket a kommunistapárt s amilyeneket az én pártom kidolgozott, amelye­ket egyeztetni kell s amelyeket át kell adni az államapparátus kezébe, hogy hívja életre a maga . tervgazdálkodási bizottságát, s hajtsa végre, vagy hajtassa végre a terveit. De mielőtt ez megtörténik, tisztázni kell, hogy merre megyünk és hová megyünk a ter­vünkkel. Mi a cél evvel a tervvel? Mert ter­velni a kapitalizmus, tervelni a reakció, tervelni az ellenforradalom is tud. Mi a cél? Az élet­színvonal emelése. Mi az irány! Két struktu­rális változás előidézése. Az egyik a mező­gazdaság struktúrájának megváltoztatása, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom