Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

12â A nemzetgyűlés 91. ülése Í9Í7. évi február hó 6-án, csütörtökön. 134 nére. is találunk bajokat a gazdasági életben és — nagyon különös helyzet: kénytelen vagyok lépten-nyomon egyetérteni Révai igen t. képviselőtársammal — ezek a bajok: a szak keresztmetszet, mégpedig elsősorban a mezőgazdaság szűk keresztmetszete, az az aszály, amelyre Révai igen t. képviselőtársaim, i«s utalt, azt eredményezi, hogy a feketepiaci élelmiszerárak 40 százalékkal emelkedtek a stabilizáció kezdete óta. Ez megint azt jelenti, hogy 40 százaléknyi vásárlóerőt kellene valahogyan a mezőgazdaság oldaláról eltérítenünk annak érdekében, hogy ezek a szűk keresztmetszetek a maguk végzetes hatását ne éreztessék. Hiábavaló volna tehát — még ha lehetne is az új aratásig valamilyen béremelés — ha nem tudnók egyidejűleg a mezőgazdaság oldaláról a vásárlási érdeklődést az ipari fogyasztási cikkek oldalára átterelni. A probléma megoldása az adóztatásban van. Meg kell mondani, ez az oka annak, hogy annak a másik reménynek a beteljesülése, amelyet a stabilizációhoz fűztünk, az tudniillik, hogy már rövidesen, néhány hónap alatt megkezdhetjük az életszint emelését is, körülbelül — durván számítva — augusztus l-ig halasztást kell, hogy szenvedjen. De amikor a gazdasági bajokról beszélnek, akkor nem egészen politikamentesen, de egészen poMtikátlamul az államosítást is: a gazdasági bajok egyik forrásának szokták nevezni. (Révai József (kp): Ugy vani!) Megint egyetértünk. Az államosítás, igen t. Nemzetgyűlés, többfélét jelent. Meg keli mondíani őszintén: ha« talmi kérdést is jelent. (Kéthly Anna (szd): Nincs is rajta tagadnivaló!) Vannak a gazdasági életnek olyan kulcspozíciói, amelyeket nem hagyhatunk a magántőke kezében. De mert ezt jelenti, jelent egy optimizmust is, egy politikai optimizmust, azt a politikai optimizmust, hogy amit etatázálunk, amit nacionalizálunk, a magunk részére etatizáljuk és a, magunk részére nacionalizáljuk, a mi uralmi formánk, a mi uralmi rendszerünk, a dolgozó osztályok uralmi formája és uralmi rendszere részére. És jelent termeléspolitikát is, jelenti minden tervgazdálkodás alapját, mert valóban tervgazdálkodás nincs etatizálás nélkül és etatizálásnak akkor van értelme, ha nyomában tervgazdálkodás jár. Igen, el kell ismerni, hogy a csőd állapotában átvett nehézipari vállalatok körül mutatkoznak bajok. Én három pikáns szám közül csak kettőt akarok itt megemlíteni, nevezetesen, hogy a produkció értéke 80 millió forint és az értékesítési e pillanatban 20 millió forint havonta; ezt kell felfuttatni, de fel Lehet futtatni. Tévednek azonban, akik ezen kárörvendeznek és azt mondják: íme, ennek a baloldali dilettantizmusnak tulajdonítható az, hogy az állam terheket vetít át és a jó német mondást idézik: Sozialisierung der Verluste- Nem erről van szó: a iNIK-vál!lalatokat eddig is az állani tartotta el anélkül, hogy hatalom lett volna a kezében. Ö tartotta az infláció alatt direkt segélyek és ezenfelül jóvátételi rendelések és előlegek formájában. El kellett volna ; tartania a stabilizáció alatt is. mert a nehézipar apparátusát és a nehézipar munkásságát nem engedhette volna szélnek, mert nehézipar nélkül nincs ipar és ipar nélkül nincs fellendülés. A mtegyar gazdasági élet a Ganznak, a Rimának, a MÁVAG-nak sebeit és terheit már régen cipeli- Most legalább elmondhatjuk, hogy nem ingven tesszük és tudjuk, hogy miért tesszük.- (Ügy van! Ügy van! <a szoctátdemokrataPárt soraiban.) ^Gazdasági életünknek egy következő alapvető problémája, amelyről nem szeretnék vezéreikkszólamokat mondani, mezőgazdaságunk átállítása. Az 1948. év második félében a konjunktúrakutatók szerint bizonyára jelentkező amerikai krízisre fel kell készülnünk és ellenállóképessé keli tennünk a magyar mezőgazdaságot azért, hogy az els'ő krizis-szellő ne terítse le ezt a mezőgazdaságot úgy, ahogyan 1931-ben leterítette és ne jusson el megint a 6 pengős, vagy ha tetszők, 24 forintos bolettás, vagy más konstrukciós, eozinált, vagy nem eoz.nált búzához. A külkereskedelemre vonatkozólag azt kell rnonaanom, hogy az a kép, amelyet a jelenilegi helyzet ad, hogy a folyó importot fedezni lehet a ioiyó exportból, sőt e pillanatban túlexport mutatkozik, örvendetesnek mondható. Bizonyít ja _ azt, hogy a magyar gazdasági élet alapjaiban egészséges és bizonyítja azt. hogy a magyar gazdasági életben van regenerálódó képesség, hinnék a magyar gazdasági életnek a kifejlődése érdekében eminens érdekünk tűzöüik a kereskedelmi szabadság mmél teljesebb helyreállításához. A vámfalak lebontása a javak szabad forgalmát, a javak szabad lorgaíma a gondolatok szabad forgalmát jelenti. Mi nem tartozunk a kínai gyertyamártokhoz, akik azt kérték a császártól, hogy tiltsa el az üveg használatát, mert különben tönkremennek. Mi együtt akarunk fejlődni és haliadni a gazdasági életnek, a közlekedésnek, a javak nemzetközi cseréjének fejlődésével. A költségvetés szuKebD értelemben sok mindenféle megfigyelésre, észrevételre, analízisre és bírálatra ad alkalmat. Én csak egy számot akarok mondani: a köztisztviselők bruttó jövedelme 1499 millió forintot, a munkásság bruttó jövedelme 2040 milió forintot tesz ki. Ez — a lélekszámot is tekintetbevéve ~ óriási aránytalanság, annak ellenére, hogy magam ismerem el, hogy a köztisztviselők életstandardje megdöbbentően alacsony. Ez azt jelenti, hogy olyan mértékben vagyunk túlbürokratizálva, hogy ezt a túlbürokratizálódást egy a miénknél sokkal egészségesebb bázisú ország sem bírhatja el. Nem lehet az, hogy a felnőtt emberek minden ötödike, vagy hatodika köztisztviselő legyen. A köztisztviselők kérdése társadalmi, gazdasági és politikai kérdés egyaránt és társadalmi, gazdasági és politikai szempontból egyaránt le kell bontani az apparátust, ha egészséges gazdasági életet akarunk. Egészséges gazdasági életet a közei jövőben csak a tervgazdálkodás alapján lehet elképzelni. Tervek alapján, amilyeneket a kommunistapárt s amilyeneket az én pártom kidolgozott, amelyeket egyeztetni kell s amelyeket át kell adni az államapparátus kezébe, hogy hívja életre a maga . tervgazdálkodási bizottságát, s hajtsa végre, vagy hajtassa végre a terveit. De mielőtt ez megtörténik, tisztázni kell, hogy merre megyünk és hová megyünk a tervünkkel. Mi a cél evvel a tervvel? Mert tervelni a kapitalizmus, tervelni a reakció, tervelni az ellenforradalom is tud. Mi a cél? Az életszínvonal emelése. Mi az irány! Két strukturális változás előidézése. Az egyik a mezőgazdaság struktúrájának megváltoztatása, a