Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

125 A nemzetgyűlés ai. ülése 1ÚÍ7. másik a rejtett munkanélküliségnek megszüntetése, tehát a mezőgazdaságban 'kényszerűen foglalkoztatottaknak, de ott racionáli san nem foiglallkoztathaltióknak az ipialrbain jelentkező teljes kihasználáson felüli átterelése az iparhoz; tehát egy átfejlesztett mezőgazdaság és egy kifejlesztett ipar. Mit akarunk? A nemzeti jövedelem fokozását Ez még mindig lehetne reakció is. Akarjuk azonban a nemzeti jövedelem eloszlásának megváltoztatását is direkt és indirekt eszközökkel egyaránt. Direkt eszközökkel a dolgozók bérének felemelésén, indirekt eszközökkel az adózáson és a szociálpolitikán keresztül. Nincs értelme, hogy tagadjuk, és nem is tettük soha, az ellenforradalom. 25 évében sem tettük, nem tévesztünk meg senkit: egy ilyen változtatás az. osztályharc terméke. Nem mondunk olyan naivakat sem, hogy mi az osztályharc alapján állunk. Mert akár állunk, akár nem állunk, osztályharc van. A probléma csak az, hogy hol állunk az osztályharcban. Itt kell ímeginlti egyszer konifessziót tenni: a dolgozók oldalán, alku és megalkuvás nélkül. Akaidlhat egy és más, aimit 'a politika opportunitása ránk parancsol, akadhat egy és más, amitől a porcellánok féltése visszatart, akadhat egy és más, amire történelmi felelősségünk bennünket rávesz. Azt isi tudjuk, hogy, az oisztályharc nem mindig és nem okvetlenül barrikádharc, de bármikor és bármilyen okból azzá lehet Sohasem felejtjük el', hogy a mi céluník az, osztálymentes társadalom, a demokratikus szocializmus, hogy eszímevilágunik hordozói a dolgozó tömegek, amielyekneiki sorsa, (múltja, jelene és jövője egy az egész világon. T. Nemzetgyűlés! Én állottiani Parisban a. Père Lachaisenél a communardok falánál. vo|ltam Berlinben az Engeluferen, ahol a nácik ro-. hámmal döntötték le a szakszervezetek házát, laktam Bécsben a Marxhofban, ahonnan a Schutzbund addig tüzelt, míg a leggyávább és a leggyalázatosabb ellenforradalom le nem győzte és le nem verte. Én emlékszem olvasmányaimból és részben személyes emlékeimből, Jaurès, Hilferding, Breitschedt, Daneberg és számtalan névtelen alakjára* akik ugyanúgy a mieink, mint a mi magyar mártírjaink valamennyien. Ezeknek a mártírtoknak és annak az osztálynak,, azoknak az eszméknek, amelyet képviseltek, tartozunk mi hűséggel. Hűséggel akkor, ha országoit építünk, ha bírálunk, ha cselekszünk. A kormányzás, cselekvés. Ez a kormányzás, isonétlesm, a napi politika parancsa szerint koalíciós és e>gy jó darab ideig annak kell maradnia. Mi is benne vagyunk ebiben, a koalícióban, mi is vállaljuk, mi is segítünk építeni az országot és mert ez az'oírszágépíítő száinldjék jut kifejezésre a költségvetésiben, párltom, és a magam nevében a költségvetést elfogadóim. (Élénk taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Z. Nagy Ferenc képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért tőlem felszólalásra engedélyt A képviselő úrnak a felszólalásra az engedélyt megadtam. Z. Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szóZ. Nagy Ferenc (kg): Mélyen t. Nemzetgyűlés! Engedelmet kell kérnem, hogy a nemzetgyűlés szíves türelmét igénybe veszem, azonban Révai képviselőtárslaim beszédében olyan kijelentést tett, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletet is a hetesíbiziottság tervezte és vitte előre. Én itt találva érzem magam, mert amint a nemzetgyűlés tudja, a nemzetgyűlés évi február hó ú-án

t csütörtökön. 126 J megalakulása után én terjesztettem be a mezőgazdasági érdekképviseletríől szóló törvényjavaslatot. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Ennek megalkotásában mindvégig részt vettem a fölídmívelésügyi minisztériumban való számtalan tárgyalásaim alapján és itt M kell jelentenem» merő tévedés leihet! az, hogy az érdekképviseleti javaslathoz Héder Jánosnak bármi köze is lett volna, mert én Héder Jánost soha életemben nem láttam, vele egy szót soha nem beszéltetm, s őt mind a mai napig sem ismeremi. Az érdekképviseleti javaslathoz, tehát sem neki, teem a hetesbizottságiniak köze néni lehetett és nekem velük soha semmi kapcsolatom nem voltEllenben nemcsak a magáim személyére nézve, hanem az egész magyar parasztság érdiekében is szükségesnek látom leszögezni: (Élénk taps a kisgazdxtpártbn. — Egy hang ugyanott: Nem fogunk mindent elhallgatni!) nem lehet eltűrnünk, hogy a magyar paraszt" ságinak egy ilyen sorsdöntő kérdései mint^ a mezőgazdasági törvényes érdekképviselet elsikkadjon és koimprtoímittálódjék, (Ta%>$ a kisgazdapárton. -rr> Egy hang ta) szabadságpártról: Nem is ment élőire! — Vasáry Józsei (msz): Egy esztendeje harcolunk érte!) mert ez a magyar mezőgazdaság fejlesztésének lenne akadálya, «de főképpen akadálya lenne a magyar parasztság felemelkedésének. Ennyit kívántam mondani. (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül*? Futó József jegyző: Kovács Imre. Kovács Imre (pp) : T. Nemzetgyűlés! Ez a költségvetés, az első forintköltségvetés, a magyar demokrácia erőfeszítésének kézzelfogható eredménye. Hogy eleget tegyek annak a régi parlamenti szokásmak, hogy a (költségvetési szónok az előtte szólott képviselő beszédébe kapcsolódjék, mindjárt belekapcsolódom Faragó képviselőtársam beszédébe, aki azt mondotta, hogy mi a többi között az a nemzet vagyunk, amely »leg«-ekkel élve a legjobbnak, a legszebbnek, a legokoíSiabbnsik, a iegszorgahnasiaübiiak mondja magát Elismerem, ebben sok minden van, mert, ahogyan Ady írta, nemcsak a hőkölés népe vagyunk, hanem a 'megilletődés és meghatódás népe is, nagyon sokszor megilletőd dünk és meghatódunk attól, amit mi csinálunk, mondván vagy gondolván, hogy erre csak mii vagyunk képeseik; de most ebben az esetben, az első forintkö'ltségvetésseí kapcsolatban valóban csak meghatódás sal lehet beszélni, mert ez a költségvetés nemcsak gazdaságilag nagy munka, hanem technikailagis az, ez a költségvetés a mienk, a demokráciáé és három olyan komoly szempontra utal, amelyek alapján kívánok majd beszélni, még pedig az állam fel

J építésére, a demokratikus politikai erők összefogására és a stabilizáció sikerére. E három előfeltétel nélkül nem is lehetne költségvetésről szó, nem is tárgyalhatnánk a költségvetést^ Ha visszanézünk az elmúlt két esztendőre, amikor felépült a demokratikus állam, talán sokszor lehetett vagy volt olyan érzésünk, hogy itt többé rendezett államélet nem lesz. Ahogy a front végiggördült az országon, szétesett a régi állam közigazgatási apparátusa^ a szétesett állam helyén a front tovagördülése után a falvak, városok, — mindmegannyi kis közület — önmagukra maradtak, önmaguk erejéből rendezkedtek be. így; alakulták ki a népi szervek,