Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

61 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. a választások után, egyedüli- helyes útnak tartottuk tekintet nélkül arra hogy az egyed pártok milyen arányban kerültek be a parlamentbe» ia koalíciós rendszer beiktatását. A nemzet megsemmisülésére vezetett volna, ha he yet engedünk a pártvillongásoknak, a yilágszemléleti alapon meglévő ellentétek kiélesítésének és az ezeket követő vészes kirobbanásoknak. Álláspontunk az volt. hogy még áldozhatok árán is a gazdasági és szociális válságból való kikerülésre egyetlen helyes út az összes erőknek pártkülönbség nélkül való összetömörülése. Ma is és még hosszú időn át csak egy célja lehet minden józaneszü magyarnak és ez a cél: országunknak az élet minden síkján való demokratikus újjáépítése. Itt minden építő szándékú erőre szükség van és a különböző pártoknak az a legfőbb kötelességük, hogy a legnemesebb verseny_ formájában vetélkedjenek egymással hogy minél több alkotó és teremtő gondolatot és munkát vigyenek bele a nemzeti élet újjáalakításába^ és egy magasabb magyar élet- és kultúrszínt felépítésébe. (Ügy van! a kisgazdavárton.) Aki a jelen 'körülmények között bármilyen szempontból akarna megbontani a koalíciós kormányzást, nagy hibát követne el a magyar demokrácia és az összesség érdekeivel szemben. Az őszinte és tiszta koalicióniak van azonban egy nagy erkölcsi feltétele, mégpedig a szolidaritás és a lojalitás az egész vonalon. Nem lehetséges, hogy egyoldalúan hozassanak áldozatok és nem lehetséges az sem., hogy a koalíciót. arra használják fel» hogy bárki is a maga részéről mások számlájára és számára saját kizárólagos célkitűzéseit kövesse, (ügy van! a kisgazdapárton.) A koalíció a jövőben is csak akkor lesz teremtő erő, ha a koalíciós pártok őszintén kiküszöbölik f egymásközti különböző súrlódásaikat és a pártok kivétel nélkül kielégülnek az Őket igazság szerint megillető jogos követeléseik tekintetében, Csaik ezek az előbbiekben vázolt ^körülmények voltak azok. amelyek lehetővé tették, hogy a magyar újjáépítés megküzdjön a nemzetet ért nagy gazdaság:' és szociális r tragikummal, hogy legyűrje az infláció páratlan veszélyét és feltámassza a magyar alkotó és teremtő erőt. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy még aliig több mint félévvel ezelőtt a teljes elmerülés veszélyével benne éltünk az infláció őrületében és szomorú világrekordként könyvelhetjük el, hogy ezen a tragikus síkon elértük a világtörténelem első rekordját. Ha inflációnk menetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az inflációnak i's megvan a maga tehetetlenségi nyomatéka. ...'/; A pénz története igazolja, nagyon ritkán történik meg az, hogy akkor tudjunk^ fellépni az infláció veszélye ellen, amikor még a na<yobb pusztítást el lehet kerülni. Ellenkező leg, az infláció élet- és lélektanához tartozik az, hogy ha bizonyos határt átugrott, akkor a a hibák szinte szertelen gyorsasággal követik egymást és az infláció mentségére semmit sem lehet felhozni. Az infláció, ha alkot is valamit, azt mindig úgy teszi, hogy sokszoros értékeket semmisít meg a maga látszatalkomsa során. Elég, ha rámutatok arra, hogy forgópénztőkénk megsemmisült. Mindezeket figyelem be véve a magyar -ifcabilizáerió megmutatta, hogy a gazdasági életben is vannak csodák, önerőnkből megteremni február hó 6-án

t csütörtökön. 62 tettük ós ^szilárd alapokra fektettük pénzünk értékállóságát. Koalíciós kormányzatunk érdeme ez, amit osztatlanul el kell ismernie az egész magyar közvéleménynek. Hiszen ott álltunk már, hogy az élet nemcsak hogy pénz nélkül bonyolódott le, hanem államcsőd felé közeledtünk, ami tökéletes gazdasági és szociális bukásunkat jelentette volna. Ezért húztam alá beszédem elején, hogy ennek a költségvetésr nek tárgyalása történelmi jelentőségű. A költségvetés mindenkor a nemzet gazdasági keresztmetszetei. Előfeltétele csak az, hogy a költségvetés reális alapokon épüljön fel. Valljuk be nyugodtan, hogy a megoldás nem volt könnyű. À pénz megsemanisülése azt eredményezte, hogy minden reá

1 is alap kicsúszott az egyes állami jelenségek ' megítélésé alól. A pénzügyi kormányzat kalkulációiban a valószinűségi feltevésekre volt utalva. Éppen ezért ismerjük el, hogy feladatát felelőssége és kötelességérzete, tudatában sikeresen oldotta meg. A költségvetés igen helyesen a háborús események következtében véglegesen alázuhant magyar életszinvonalból indult ki. Szinte dermesztően hatott, amikor a pénzügyminiszter úr beszédében rámutatott arra, hogy a nemz 3t a vagyonának körülbelül 40 százalékát elvesztette. A nemzet jövedelmében hasonlóan lágy avisszaesés. Ilyen körülmények között a £ö!tségvetés megszerkesztésénél a legszigorúbb) takarékosságot kellett keresztülvinni még akkor is, amikor èz az életszínvonal erős csökkenését és a tárgyi feladatok visszaszorítását is , jelentetlte. Bendjes körülmények iközött a pénzügyi válságba jutott országok szanálását úgy oldották meg, hogy több évre való tervet álllítottak fel, addig, amíg az állami költségvetés helyreáll. Ezt az eljárási módot azonban a mi stabilizációnkkal kapcsolatban nem lehetett követni, merthiszen az 1946/47. évi költ? ségvetés megszerkesztésekor sok ismeretlen kérdőjellel kellett számolnunk és ezek a kérdőjelek néhány éven át meg kell hogy ilsimét'ődjeniek. Nehéz helyzetünk fokozódik azáltal, hogy viselnünk kell egy öngyilkos, eszeveszett háború következményeit. Állami közigazgatási költségvetésünket a nemzetközi kötelezettségek és a békeszerződési terhek nem kevesebb, mint 1.2 milliárd forinttal terhelik meg vagyis á 2.753 milliós állami köziigazgatási költségvetés 42.4 százaléka esik ezekre a kÖtelezetfcségeKrei Az összeroppant nemzeti jövedelem mellett,, amikor az újjáépítési feladatok olyan nagy arányokban merednek elénk és amikor szükt ségünk volna minden egyes fillérre, a nemzetközi kötelezettségek és a békeszerződési terhek óriási megterheltetést jelentenek. Számolnunk kell itt a jövőben azzal is, hogy a békeszerződési terhek a jelen költségvetésben mimdössze 200 miLlió

val irányoztattak elő. Félő, hogy ezek jóval több terhet fognak jelenteni a békeszerződés megkötése után. Â másik oldalon igaz, hogy mérséklés következik be, amenyiben a megszállási költségek közel ItíO millióvá

1 csökkennek majd, ezek az adatok azonban elsősorban is arra figyelmezteltnefc» hogy a békeszerződési terheket illetően rajta kell lennünk, hogy a győztes államok méltanycis hosszú kliL-e szóló lajáraitta! köbének veíúnk megállapobvl Vonatkozik ez »gv a háborútelőtti adósságokra, mint a háború alatt okozott károk megtérítésére. Hisszük és reméljük, hogy a hatalmas Szovjetunió, Anglia és Amerika és a többi győztes áÜamok tekintettel