Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-94
417 r A nemzetgyűlés 9i. ûlésè 1947. ê erőt? (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Ezt a kérdést ide keil hozni, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt és a kisgazdapárt oldalán.) mert amikor itt vörös ököllei, baïirikádokkal és nem tudom, mivel fenyegetőznek, akikor lehetetlenség, hogy ennek a polgári társadalmon kívüli társadalonmafc egyik, Egésze fel legyen fegyverezve, viszont a polgári társadalom védteilenül álljon itt, ahogyan ők elgondolják. (Mihály János (kg): így néz ki a szabadság!) Kérdeni: miért van szükség arra, hogy gépfegyyeonesek álljanak az ember elé? Nem mondanám, ha nem tudnám, — de van még más is, aki tudja : .— hogy a belügyminisztériumban, a rendőrségen »pártalkalmazott« volt valaki foglalkozásának a megnevezése és géppisztolyt kapoltt. Uram Isten, miire kell az a géppisztoly? (Csíkos Sándor (kg): Politizálni! — Gúnyos közbeszólás a kisgazdapártról: Varjút lőni!) Varjút lőnek vele yagy a gyerekeket ijesztgetik? Igenis, követelnie kell a nemzetgyűlésnek, hogy ezt a kérdést vizsgálják meg. Meg kell tudni, hogy van-e a pártoknak vagy bárkinek fegyveres erejük a nemzet fegyveres erején kívül (Pászthory István (mez): Persze, hogy van!) mert aki ezt megtette, az törvényellen nesen járt el és ugyanúgy, mint összeesküvés, ez is minden körülmények között elitélendő. (Helyeslés a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — Lévay Zoltán (msz): Garázsok előtt géppisztollyal őrzik a pártautókat! Látja mindenki, aki nyitott szemmel jár! Párthadsereg van!) Ezt el kell kerülnünk, mert a magyar nép békére vágyik és a magyar népnek igenis megvan a politikai érettsége és a magyar nép nem akarja, hogy a fegyverek birtokában! kényszerítsék más . politikai meggyőződésre. Akkor inkább tessék nyíltan kijönni és megmondani, hogy mi pedig diktatúrát akarunk. Mi azonban bízunk abban, hogy a világ közvéleménye ezt nem tűri, mert lehetetlenség, hogy itt» Európa közepén diktatúra legyen. Igenis, itt mindenki békességet akar és a demokráciát meg akarja valósítani, mert semmiféle akadálya nincs, annak, hogy a demokrácia lényegileg minden körülmények között megvalósuljon^ (Taksonyi János (kg): A szorgalmas munkásság sem akarja!) Erről a kérdésről nem akarok beszélni. Tudnék, de nem akarok. Egyre többen jönnek hozzánk munkások és mondják, hogy igenis, ők is nyugalomra vágynak és várják a demokráciát meg a megbékülést, mert ők nem akarják az osztályharcot semmiféle körülmények között sem. Nincs is semmi szükség arra. hogy itt osztály harccal marcangolja egyik a másikat. A demokrácia lehetősége megvolt és meg is lehetett volna valósítani, sőt ma is meg lehet, de minden párt számoljon le azzal, hogy pártdiktatúra. — amit jelenleg folytatnak — semmiféle körülmények között nem lehet! ' En kérve kérem a velünk szembenállókat, számoljanak le ezzel, hiszen eddig ennek a saerencséÜen nemzetnek az életében minden ténykedés csak azt célozta, hogy az önök párturalma meg legyen erősítve. Nagyon jól tudjuk, hogyan ment a B-listázás is. Nem akarom kiadni azokat az embereket, akik hozzám jönnek és elmondják: Uram én nem vagyok kommunista, de ha ledobom ezt a jelvényt, akkor a családomat kidobják és éhezni fog. Hát mit csináljak? Inkább odamegyek, nem tehetek mást! (Mozgás.) így van ez, igen t képviselőtársaim és méltóztassék elhinni, ez nem vezetJÍEMZETGYÜLEBI NAPLC V. H február hó 12-én, szerdán. 418 het jóra és nem is fog jóra vezetni. (Mozgás.) Nézzük csak mi a helyzet a sajtóban? Higyjék el nekem, a szemben lévők, bármilyen szűk is ennek a Háznak a befogadóképessége a karzatokon és bármennyire lehetetlenné is teszik nekünk azt, hogy lapot indítsunk, hiába, mégis miniden kiszivárog — hiszen nincs mit titkolnunk — ami ebben a Házban elhangzik, szájról-szájra megy- Miért viszik az emberek a hírt? Azért, mert elégedetlenek a mai helyzettel s joggal és okkal érzik, hogy lehetne rendesen is csinálni a dolgokat, csak a pártoknak kellene egy kis önfegyelmet gyakorolniok. Az igazat megvallva, nagyon sajnálom» hogy ezen a nemzetgyűlésen olyan hang hangozhatott el> mint amikor közbeszóltak a szemben lévő oldalról, hogy az a demokrácia, hogy maga itt van! (Spitálszky Károly (szd) : Ennek van valami alapja!) Hát igen, t. Nemzetgyűlés, nem akarok vele kérkedni, de 1928-ban, mint a felsőház legfiatalabb tagja — akkor is, amikor gazdaságilag tönkrejutottam magam is, családom is, mert a hatalom jóvoltából az elárverezés előtt állottunk —- Bethlen Istvánnal, az akkori teljhatalmú miniszterelnökkel szemben, minft ellenzéki felsőházi tag egyedül magam mertem felszólalni. En arra nem is válaszolok, amit szoktak mondani felém; ez nem a mai idők demagógiájára tartozik; akit érdekel, megnézheti azokat a beszédeiket, amelyeket tíz esztendőn keresztül elmondottam. Ezt az egészet nem említettem volna, ha itt nem méltóztatott volna mondani, hogy az önök kegyelmiéből még én is itt lehetek ebben a Házban. Igen t. Nemzetgyűlés! A hatalom és az erőszak mindig megtermetté a maga mérges gyümölcsét. Erőszakra inem lehet építeni és erőszakkal csak ideig-óráig lehet a hatalmat fenntartani, elleniben megértéssel, békességgel és érvekkel való harccal, még az ellentéteket is ki lehet küszöbölni és meg lehet találni azt az utat, amelyen közösen lehet haladni. Igten» t. Ntemzetgyűléis'! Foglalkozni kell gazdasági kérdésekkel is. Megmondom^ őszintén, nem megyek bele a költségvetés számadatainak részletezésébe, mert — amint Debrecenben mondják az egyszerű földmívesemberek — a papir mindent elbir. Amikor én ezt a költségvetést birálom, nem akarom a bizalmatlanság által vezettetni magamat és nem akarom bizalmatlanságomat kifelé hangoztatni, csak egyre hívom fel az igen t. Ház figyelmét és ebben — remélem — igazat fognak adni nekem, különösen azért, mert nagyon sok földmívelő ember van itt. A pénzügyminiszter úr azt mondta: »Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a nemzeti jövedelemnek a kialakulásához hogyan járulnak ma hozzá az egyes termelési ágak- A mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 1946—47-ben 3 milliárd 40 millió forintra beesülhető, ami az elmúlt évvel szemben 7 százalékos növekedést jelent, de még mindig csak 48 százaléka az utolsó háborúelőtti év mezőgazdasági hozzájárulásának.« Nem szeretek olyat mondani, aminél aztán megfognak, hogy vagy nem néztem meg jól a dolgot, vagy hogy akár tudatosan, akár tudatlanul valótlant mondtam; ezért megkérdeztem a pénzügyminisztérium költségvetési osztályának vezetőjét, hogy honnan vették ezt az adatot Azt felelte, hogy kérdezzem meg Varga Istvántól, vagy Judik igazgatótól a Nemzeti Bankban, meg fogják tudni mondani. En azt gondoltam addig, hogy ez a költségvetés olyan 27
