Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

419 A nemzetgyűlés 94. illésé 1947. évi február kő 12-en, szerdán, 42Ö hosszú időm át készült és a mezőgazdasági termelés van annyira fontos» hogy azonnal meg fogják mondani nekem: ezért meg ezért számítottuk így. Talán nem lesz érdektelen, ha, rámutatok arra, hogy ezt a jövedelmet azért írták ide, mert a papír mindent eltűr; mert hogy valójában hogyan áll a jövedelmezőség, arra vonatkozólag nem mondok egyebet, csak felolvasok néhány adatot. Búzatermésünk átlaga 3 millió holdon 4.90 métermázsa volt, amivel szemben az átlagtermés 1938-ban őszi búzából 9.60, rozsból pedig 7 métermázsa volt. Ha tehát esak a négy főterményt veszem figyelembe abból a szempontból, hogy mi a különbség, a hiány csak 3 m,ilió holdnál és csak a f»terményekben 15 millió métermázsa. A jövedelmezőség azonban tulajdonképpen csak akkor mutatkozik, ha megnézzük azt, hogy a gazda a maga és családja fenntartásától mit tud elvonni, mit tud értékesíteni. Igaz, hiába kértem, hogy betekinthessek a külföldre szállított mezőgazdasági termékek listájába, nem kaptam meg. Megkaptam azonban egy összesített kimutatást arról, hogy a múlt esztendő tíz hónapjában 22 -millió forint értéket vittek ki, míg 1938-ban a kivitel értéke körülbelül 600 millió forint volt. Én igazán szeretek gondolkozni, de bármennyire szeretném is, nem tudom elhinni, amit a pénzügyminiszter úr mond, hogy t. i. a mezőgazdaság jövedelmezősége a békebelinek 48%-át érte el. Csak egyszerűen, parasztosan kell gondolkozni. — ha már annyira szeretik ezt a szót használni — mert hiszen a paraszti józan ész a világosan látást jelenti. Mit jelent a jövedelmezőség szempontjából a mai állapot? Soha nem volt még rá példa, hogy Magyarországon 200%-os agrárolló legyen, mert amikor elérte a 15—20%-ot, már összeroppanással fenyegetett. Csodálkoztam, amikor olvastam a kormány jelentéseit és hallottam a kormány vezetőférfiainak beszédét: egyszerűen csak odavágták, hogy az agrárolló pedig 200% kell hogy legyen. Mit jelent ez? Tessék csak egyszerűen levezetni! Az a földhöz juttatott ember, akinek sem igája, sem felszerelése nincsen, megtermel négy öt mázsát, tehát a maga hat hold földjén — tegyük fel — a legjobb esetben megtermel 25—30 mázsa terményt, mivel azonban ennek a vásárlóereje tulajdonképpen csak a fele, tehát annyit jelent, mintha két mázsát termelne, azaz összesen 12—14 métermázsa az a jövedelem, amely rendelkezésére áll. Kérdezem, hogy lehet akkor azt mondani, hogy a mezőgazdaságnak a jövedelmezősége ilyen magasra emelkedett fel. ^A túlsó oldalról egyszer rámtámadtak ós szememre vetették, hogy miért beszélek, amikor azt mondottam, hogy a földmíves nép még soha nem volt ilyen rongyos, mint smúlyen rongyos ma. Ilyen körülmények között, ilyen gazdaságpolitika mellett azonban egyáltalán nincs is remény arra, hogy fel tudjon emelkedni. Mert nagyon jól tudja azt mindenki, aki a földmíveléssel foglalkozik, hogy a föld csak az egyik tényezője a termelésnek, ahhoz hozzá kell adni a tudást és a tőkét is. És itt felhívom az úgynevezett régi gazdák figyelmét arra, hogy a gazdasági válság idején, amikor fillérekért kellett dolgozni, amikor a bekerülési árat nem kaptuk meg sem. állati, sem növényi terményekért, akkor, ha meg is volt a föld. meg is 'volt a tudás és megvolt a tőke, az élő és holt felszerelés, csak egyedül a forgótőke nem volt meg kellő mértékben, akkor annak a gazdának kényezerből kellett eladnia és kényszerből kellett vásárolnia és ennek az egyetlen tényezőnek a hiánya elég volt arra. hogy az egész gazdasági eredményt felborítsa és az illető ne tudjon boldogulni. Igen j t. Nemzetgyűlés! Én elhiszem azt, hogy az iparnak szüksége van a támogatásra, sőt magam mondottam számtalanszor, hogy Magyarország a nagy népsűrűsége mellett nem tud megélni egyedül a földből, mésr akkor sem, ha kiválóan tudnánk termelni, és nem az a szomorú statisztika lenne az irányadó, amelyik előttem fekszik. Mindezt pedig nem azért mondom el. hogy desperáltságot. . csüggedést keltsek a fajtámban, hane mázért, mert nem vagyok hajlandó minden további nélkül elhinni, amit hangulatkeltésből mondanak, hogy itt máról-holnapra minden megváltozik. Mert gyári üzemet lehet csinálni egy puszta helyen, ha oda állok és azt mondom, hogy itten pedig gyár lesz és megvan a tőkém és megvan a tudásom hozzá. Akkor meg tudom csinálni és elsőrendűt tudok produkálni. De higyjék el igen 1 képviselőtársaim, a földdel tudni kell bánni ós nasrvon nehéz a föld terméshozamát emelni. Hogy bol állottunk — nem most, amikor kifosztott, lerongyolódott állapotban van a mezőgazdaság — hanem az 1928—38-as években, tehát' akkor, amikor aránylag mégis rendezett viszonyok voltak, azt a következő adatok mutatják: búzából 14-ik volt Magvarország Európa nemzetei között, a rozsból 19-ik, az árpából 13-ik. a zabból 16-ik, a burgonyából 22-ik, cukorrépából a 16-ik. És nem azért volt ez, mintha a magyar gazda nem tudott volna az idővel lépést tartani és nem tudott volna termelni, hanem azért, mert nem voltak meg a feltételei hozzá. Nem adták meg neki azt a tudományt, amelyet meg kell adni. Joggal mondom én el ezt. igen t Nemzetgyűlés, mert én elvégeztem a gazdasági akadémiát, utána is tanultam és mégis kijelenthetem, hogy a mezőgazdaságnak a műhelye eery olyan labirintus, ahol sohasem tud az ember eleget, ahol mindig tanulni kell és mégis jönnek olyan váratlan körülménvek. amelyek az egész addigi tapasztalatunkat halomra döntik. (Csíkos Sándor (kg): A jó papnak holtig kel! tanulni!) De igen t. Nemzetgyűlés, szükségeseik ehhez az anyagiak is. Én látom itt a költségvetést és egyáltalán nem látok semmit abban a tekintetben, aminek pedig — higyjék el — a legelsőnek kellene lennie, Magyarországon nem volna szabad valakinek a földmíveláshez hozzáfognia, ha nem ismeri a földmívelés alapismereteit Ha itt olyan nagyon beszélünk a parasztság felsegítéséről, ez lett volna a legelső kérdés, a legelső lépés. Innen kellett volna kiindulni, hogy minden mást megelőzve, igenis, tegyük kötelezővé a gazdasági szakoktatást, megkezdve az elemiben, hogy amikor kimegy a fiú 12 éves korában, már tudja, mit és hogyan kell csinálni, meg lehetne tanítani talán újabb két esztendővel erre, mint ahogyan az inasoknak el kell végezniük az ipari és kereskedelmi tanfolyamokat. Én azt vártam volna, hogy a kommunistapárt programmja legalább ezt fogja hozni, hogy igenis, kötelezővé teszi a mezőgazdasági szakoktatást.