Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

tíö A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. a munkásságnak ahhoz van kötve a munkaal­kalma, hogy beléptekbe a pártokba, mégpedig a baloldali pártokba. (Ugy van! Ugy van! a sza­badságpárt oldalán. — Ellentmondások a kom­munistapárt és a szociáldemokratapárt sorai­ban, -r- Pászthory István (mß^): Kirendelik tüntetni!) Ha kétségbevonnák, remélem, fo­gok tudni a Ház asztalára tenni jegyzőköny­veket, mert higyjék el nekem, ma már a mun­kásság jórésze is unja azt, hogy olyan önlkié­nyesen rendelkezzenek vele, ahogyan még a feudális urak sem mertek; rendelkezni a maguk munkásaival annakidején. (Gábor József (kp) a fejét csóvál ja.) ^Hiálb a méltóztatik tiltakozni Gábor t. képviselőtársam, nem önkéntes lelke­sedéssel mennek azok a munkások a Hősök te­rére tüntetni, hanem azért mennek, mert ki vannak rendelve. Mi nagyon jól tudjuk, hogy bezárják a gyárkapukat és azt mondják: most pedig nem mehet el senki, mert ki kell vo­nulni. Ezelőtt adtak — most nem tudom ad­nak-e — napidíjakat, túlóradíjakat, mindent a világon, hogy kedvesebbé tegyék a kivonulást. Hogy állításaimat ne méltóztassanak két­segbevonná, elmondok egy esetet. Legutóbb, amikor Rákosa Mátyás és Szakasits Árpád be­szédét hallgaltták meg a Sportcsarnokban, hoz­zám jött két munkás és elmondották, hogy öt­százan voltak egy munkahelyen (Közbeszólás a kisgazdapártról: Meg nie nevezd őketl) — ezek a munkások nenn félnek és remélem, hogy nem lesz terrorban részük azért, merít eat el­mondom — és amikor a kapukat bezárták, a kivonulásira tizenketten maradtak, négyszáz­nyolcvannyolean eltávoztak a hátsó kapukon. (Derültség a szabadságpárt soraiban. — Csí­kos Sándor (kg): Unják a dumát! — Lévay Zoltán (msz): Ez a lelkesedés! A pártöntudat!) Igen t Nemzetgyűlés! Én az t mondom, a munkásságnak igenis szüksége van larra, hogy szervezkedjék; de az a munkás is ember és lelki szabadságát senki sem veheti el és senki sem rendelkezhetik vele. Meg kell adni a jogot neki arra, hogy odamenjen, ahová akar és abba a partba menjen, ahová neki tetszik. (Gábor József (kp): Nem kérik a maga védel­mét! — Lévay Zoltán (msz): Elől beterelik, hátul megszöknek! Ez az új páirltszervezés!) Méltóztassék elíhinni, eljön majd iaz az idő, amikor a munkásságnak egyre nagyobb réte­gei azt fogják mondani, hogy a lelkiszabad­ság akkor ér vaOjamit, ha .tényleg megvan, nemcsak nemzetiszínű bekeretezett törvényben; mert ma semmii körülmények 1 , között sincs meg a szabadság. (Szamai Lajos (szd): Az nem szabadság, hogy maga így beszélheti — Lévay Zoltán (msz) : De csak itt! Próbálja meg kinn !) Milyen címen van # magának nagyobb joga, mint nekemî Én ki merek menni, még azt is megmondhatóul, hogy a munkások kösoött majd fogok is beszélni, remélem és el fogom ezt mondani. Az, hogy valaki azt mondja, nagy dolog, hogy én itt beszélhetek, mutatjja az önök terrorját es diktatúráját. Milyen címen merik azt mondani hogy én itt beszélhetekl Engem megválasztott egy kerület a maga szabad aka­ratából, nem hajtottak senkiit az urnához. (Gábor József (kp): De nem azzal a program­mal, amit itt mond! — Közbeszólás a szabad­ságpárton: Ismerték! Tudták, ki volt! — Lévay Zoltán (msz): Tudják azt önök is!) Igen t. Nemzeitigyűlési Tovább megyek. Eb­ben a törvényben benne van, hogy egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes el­járás nélkül jogaitól. Kérdezem, azt is két­évi február hó 12-én, szerdán. 416 ségbe merik vonni, hogy hány embert tartóz­tattak le anélkül, hogy joguk lett volna rá? Hozok majd jegyzőkönyveket, amelyek bizo­nyítják, hogy hány embert bocsátottak! ki meg­kínzások és családjától sokadéig waló elhur­colás után azzal, hogy menjen haza, nincs mit keresnie ott. Méltóztassék elhinni, eliórkezettft volna az az idő, hogy Magyarországon az egyes osztá­lyokat ne egymás ellen használják ki, ne egyes osztályokat használjanak ki. Nagyon helyesen mondotta Slachta Margit képviselő­társam, hogy az öklökkel fenyegetőznek. Nem akarok idehozni jegyzőkönyveket, de higyjék el, bármilyen titokban folynak is azok a gyű­lések, kezemben van egy jegyzőkönyv, amely szerint egy képviselőtársaim, aki szemben ül velem, egy nagyobb városban, — a nevet nem mondom meg —•• egy előadást tartott. Hatva­nam voltak meghíva és ott azt mondotta: Odáig kell vinni, hogy a reakció menjen a barriká­dokira, a mi rendőreink majd tudják, honnan és mikor lőjjenek az adott jelre • T. Nemzetgyűlés! Higyjék el, hogy Ma­gyarországon senki sem pályázik polgárhábo­rúra, mindenki undorodik tőle és akiknek ilye­nek vannak az eszükíben, azokra a művelt vi­lág közvéleménye le fog sújtani, mert ezeknél a demokrácia csak álarc, hogy a maguk önző politikai céljait elérhessék, ha szépen nem si­kerül, akkor vérnél és kegyetlenkedéssel. Ez nem demokrácia, hanem tulajdonképpen a demokrácia kicsúfolása. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés! Köz­udomású, hogy a rendőrséget pártrendőrség­nek szervezték meg. Én ott voltam 1944-ben Debrecenben, amikor a partéiéit megindult, Eá kell mutatniom arra, hogy Magyarországon az elmúlt huszonöt esztendőben egyetlenegy párt sem a maga — hogy úgy mondjam — presztí­zsével nyerte meg a többséget, merít mindig valamilyen különös fordulatnak kellett tör­ténnie, így volt akkor, amikor 1918-ban meg­szerezték a hatalmat Most is a történelmi idők tették lehetővé, hogy a kommunisitapárt a helyzeti előnyben a hatalmat kezébe ftudlta ragadni. Én nem voltam miudig reakciós, mert Debreceniben éppen a kommunisták jöttek hoz­zám, — Vásáry István akkor polgármester volt,, ő nem foglalkozottt aktíve politikával — hogy a kisgazdapárt miért nem kezdi meg a politikai működést. Én akkor azt mondottam: mindaddig nem indítjuk meg a kisgazdapárt működését, míg az orosz klaitonai parancsnok­ság biztatását vagy engedélyét meg nem kap­juk. Elmentünk az orosz katonai parancsnok úrhoz és elmondtuk neki: uem alkarunk olyan helyzetbe kerülni, hogy bárkinek kellemetlen­sége legyen ebből, hiszen a nagyvilágtól el vagyunk zárva; tudni akarjuk, lehet-e és sza­ibad-e polgiáirii politikát folytatni. Az orosz parancsnok úr elnevette magát, összecsapta a kezét és ezt mondotta: Látszik, hogy önök mennyire tájékozatlanok. Igenis lehet és sza­bad demokratikus politikát folytatni Magyar­országon, így indultunk el mi. Miit jelent ez? Azt jelenti, hogy a megszálló hatalom, illető­leg a három nagyhatalom lehetővé tette, hogy Magyarországon demokratikus polgári politi­kát is lehessen folytatni. De a kommunistapárt nemcsak a felolva­sottakkal szegte meg a törvényt. Sajnálton!, hogy nincs itt a belügyminiszter úr, mert megkérdezném tőle, milyen jogcímen tartanak fenn itt a pártok a maguk részére fegyveres

Next

/
Oldalképek
Tartalom