Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

375 A nemzetgyűlés 94. ülésé 1947. évi február hó , 12-én, szerdán. 376 szerűség parancsa szerint cselekszik, csinál mindent a kormány és végzi a munkáját és én egy pillanatig sem vagyok hajlandó rosszhiszeműségeit feltételezni a koalíciós kormány munkájáról. így tehát én nem szedem izekre tárcánikint a költségvetés egyes fejezeteit, sőt azt sem restellem elárulni, hogy — régi szokásomtól eltérően — a költségvetést és annak tételeit nem is nagyon böngésztem végig és nem hasonlítgattam Össze az 1938—39-es költségvetés tételeivel. Ugy vélem, hogy a Iköltségveiíésfc most nem a számokon keresztül kell kritikai vizsgálat alá vonni, hanem inkább politikai szempontból kell megnézni ezeket a körülöttünk és velünk lezajlott nagy eseményeket, különösen két év távlatából, hiszen még itt. vagyunk, beune^ élünk ebben a ikét évben. Mindezeket újra és újra ismételten meg kell állapítanunk, mielőtt »kritikai vizsgálatot mondunk. Ezeket a tényeket a költségvetési egyetlen bírálójának sem szabad elfelejtenie. De túl ezen: ne felejtsék el egy pillanatra sem, hogy a magyar népet akarata ellenére vitte bele az uralkodóosztálya abba a szörnyűséges háborúba, (Ugy van! Ugy van!) amely ezt az országot lerombolta és tönkretette. A német brigantik, fasisztáik, sorra, rendre kifő szították és< kirabolták ennek az országnak összes javait. Fel sem tudjuk mérni aizt az anyagi pusztulást, amit az ország számára ez a háború jelentett. De nem tudjuk felmérni azt a szörnyű erkölcsi pusztítást sem, amelyet a háború erkölcsi javainkban okozott. Egész állami életünk összeomlott és ebből a szörnyűséges helyzetbe jutott országból kellett ' új és demokratikus országot felépíteni. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezek tények, amelyeket egy pillanatra sem szabad kritiíkai vizsgálatunknál figyelmen kívül hagyni, még olcsó népszerűség szerzése céljából sem. Ebből a nihilből, ebből a semmiből kellett és kell megalkotnunk demokratikus gazdasági és politikai rendszerünket, amelyben a magyar dolgozó nép, mely évszázadokon keresztül gazdasági és politikai rabszolgaságban élt, végre felszabadult és szabad emberré vált. Azok az államférfiak, akik ilyen -körülmények között és ilyen helyzetben vették kezükbe az ország kormányzását, merem vallani, nyugodtan mondom mindenkor: hihetetlen böleseségről, előrelátásról és vasakaratról tettek munkásságuk során tanúbizonyságot. Az állami (•lei alapfeltételeit kellett megteremteni, megszervezni a teljesen széthullott közigazgatást, a szörnyű nyomor és szenvedés között építeni és alkotni, megteremteni tehát a lehetőséget az ország újjáépítésére: mindezek olyan feltételek, amelyeknek nagyságát felmérni alig tudjuk. Az ország szempontjából szerencse veit* hogy a demokratikus pártok becsületesen egymásra találtak és közös erőfeszítéssel láttak I hozzá az ország újjáépítésének nagy munkájához. Nem érdekes ma már, hogy ez az építés és alkotás néha-néha propagandacélokat' is szolgált, fő a magyar nép számára az, hogy a dolgozó tömegek, mezőgazdasági és ipari munkások éppúgy, mint a többiek, szinte versenyre kelteik egymással a szörnyű nehéz körülmények között végzett munka teljesítésében. Ekkor mutatkozott meg a koaliciós munka nagy és a nemzet szempontjából felmérhetetlen értékeMélyem h Nemzetgyűlés! Ezekben a nagy történelmi időkben a koalicióban tömörült demokratikus pártok valamiennyien egyetértettek azokban a fontos kérdésekben, amelyeket az ország jövője szempontjából meg kellett oldani. Nem volt vita közöttünk abban a tekintetben, hogy a földreformot minél gyorsabban meg kell ojldani. (Ugy van! Ugy van!) Valamennyiünk előtt ott lebegett 1918—19. történelmi tanulsága, amikor az urak felajánlották földbirtokaikat földbirtokpolitikaii célokra, de amikor az ellenforradalom nyeregbe került, keservesen elkészítették az 1920 : XXXVI. tc.-t, amely a parasztság szempontjából igazán nem birt jelentőséggel. Jól tudtuk tehát, hogy a niagybirtokrendszert össze kell törni, hogy ezáltal a demokratikus átalakulásnak utat tudjunk nyitni. Va1 amennyien egyetért ettünk abban is, hogy a bányákat és a nagyüzemeket államosítani kell, Ezekot a kérdéseket a Szociáldemokrata Párt tisztázta a Kisgazdapárttal már 1942-ben, (Ugy van! a kisgazdapárion.) amikor közös harcra szövetkéz tünk az elmúlt politikai és gazdasági rendszer ellen, de 1944-ben a két munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt külön is megállapodott erre vonatkozóan a Kisgazdapárttal és a Parasztpárttal. De közös volt mindannyiunk felfogása abban a tekintetben is, hogy forradalmi időkben gyorsan kell cselekedni» mert számunkra csak a gyors cseleikvés biztosíthatja a sikert;. A földreform végrehajtására tehát nem készülődtünk annyit, mint 1918-ban, aimükor lassankint kicsúszott a lábunk alól a tálai és az. ellenforradalom diadalrajutása után a grófok és nagybirtokosok érintetlenül kaphatták vissza nagybirtokaikat. Mélyem t. Nemzetgyűlés! így az ország — történielmi szemmértékkel mérvé — igen rövid idő leforgása alatt mélyreható, szinte forradalmi átalakuláson esett át. A földreform megváltoztatta mezőgazdasági népességünk helyzetét, az ország gazdasági struktúrájának és termelési rendjének az átialaikításával- A régi feudális nagybirtokrendszer megszűnt. Ennek megszüntetéséért a Szociáldemokrata Párt évtizedes harcokat vívott eibbem az országban. Ezek helyét a kisbirtokosok százezrei foglalták el és ezzel megnyílt az út a demokratikus átalakulásra. Ez á 'forradalmi változás eltaposott^ egy konok és kérlelhetetlen, a magyar néppel szemben kegyetlen földbirtokos osztályt, amely csendőreiivei, rendőreivel és szolgabíráival üldözte és tiporta mindazokat, akik a szabadság és a demokrácia harcosai voltak ebben az országban. De, a bányák államosításával megsemmisült a bányabárók és bányagrófok hadserege is. Túl tehát az építéseiken és az alkotásokon, amelyekről valamikor hősi eposzt írnlak, olyan társadalmi átalakulás történt ebiben az országban, amilyet ilyen rövid idő leforgása alatt nagyon sokan nagyon nehezen tudtak elképzelni és szinte lehetetlennek tartottak. Ez az átalakulás, amely politikaii és gazdasági téren történt, most már lehetővé tette a dolgozó tömegek számára a felenieikedést. A mi bölcs eiségünktől és okosságunktól függ, hogy országunkat újjáépítve, egész életünket demokratikussá formálva, a dolgozó nép érdekeinek megfelelően rendezzük be ezt az országot, alkossunk és védjük mindazokat az eredményeket, amelyeket erőfeszítéseinkkel eddig elértünk