Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-94
m A nemzetgyűlés U. ütése IÙÂP. évi február hó Í2-én, szerdán. m Melyen t. Nemzetgyűlés! Itt 'kapcsolódom bele röviden Vásáry képviselőtársam gondolatmenetébe, aki azt fejtegette beszéde: során, hogy ő nem vállalja a proletárság osztályúnálmát sem. mint ahogyan nem vállalta annakidején azoknak az osztályoknak az uralmát sem, amelyek a magyar, népen harcaink közben uralkodtak. Bocsánatot kérek, nekem — úgylátszik — más a felfogásom a demokráciáról, mint Vásáry képviselőtársamnak. Én perhorreszkálom a diktatúrát, nem értek egyet azzal a gondolattal, amely diktatórikus mód-m akar nagy társadalmi kérdéseket megoldani. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) De a demokráciának azzal az értelmezésével, amely mindjárt proletárdiktatúráról beszél, mihelyt a dolgozó tömegeik jogokhoz jutnak és ezt a jogúikat politikai és gazdasági térem érvényesíteni akarják: én nem értek egyet- Mindenki nagyon jól tudja, hogy a demokrácia sem születik meg szülési fájdalmak nélkül. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Ez a nép századokon keresztül el volt nyomva. Mi börtönben éltünk és börtöcjben élt ennek az országnak a népe. A szabadságról, amelyet más nyugateurópai országban a dolgozó emberek élveztek, nekünk fogalmunk sem volt (Ugy vonó Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) és a leg'kevésbbé sem tudtuk ezt a szabadságot érzékelni és értékelni. Most, amikor a Vörös Hadsereg lehetővé tette számunkra, hogy a szabadság birtokába jutottunk, vájjon el lehetett-e képzelni azt, hogy titt rögtön a klasszikus szabadság elve érvényesül ? Ezt nem lehetett elképzelni, mélyen t. Nemzetgyűlés, mert a szabadsággal is meg kell tanú 1 ni élni és mi meg fogunk tanülni vele élni. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Mi erre tanítottuk, erre neveltük tömegeinket és azért könnyebb a mi helyzetünk, amint azoké, akik a régi világ neveltjei voltak, mert éreztük a múlt reakciós politikai és gazdasági rendszer börtönmivoltát, éreztük, hogy varrni fojtogat bennünket abban a gazda sági és politikai rendben, éreztük, hogy nekünk sokkal több jogunk van az élethez. Mi szabadságra vágytunk, szabadságról álmodtunk sokszor és amikor álmunk valóra vált, amikor tehát a börtön ajtaja megnyílt e^ttünk és világosságra törhetünk, most érezzük jól magú rkat és építünk, alkotunk jókedvvel, mert amit építünk és alkotunk, azt most már a dolgozó tömegeknek, a dolgozó tömegek érdekeinek megfelelően építjük és alkotjuk. (Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Igen, én is vallom, hogy most vm lettünk az uralkodó osztály: a dolgozó tömegek, az ipari és a mezőgazdasági munkásság, a kisparasztság, szóval azok, akiknek érdeke szorosan összefügg az ország gazdasági és politikai berendezkedésének alakulásává 1 . Mi lettünk tehát most az 'uralkodó osztály és ezt a kifejezést a legmélyebb értelemben használom. Az az uralkodó osztály, amely felettünk uralkodott, amely itt grasszált ebben a páriamentben, most megszűnt. (Úgy van! Úgy van! a szociáldemor krata- és a kommunistapárt oldalán.) Az az uralkodó osztály eljátszotta történelmi szerepét ós most már mi vettük át, mint uralkodó osztály ennek az országnak a vezetését (Helyeslés a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Mi — mi tagadás — ízig-vérig demokratikus országot akarunk, hogy ezzel utat nyissunk a szocializmus gyakorlati megvalósításának. (Helyeslés és taps a szociáldemokrata- és-<jb kommunistavárt oldalán.) Mindjárt kissé kitérek erre a kérdésre is, annyival is inkább, mert Itt a nemzetgyűlésen is felmerülnek a mi törekvéseinkkel kapcsolatban kérdések és úgy áUítják be a mi törekvéseinket, — amelyeket mi egy pillanatig sem tagadtunk meg, a legnehezebb és a 'egkritikusabib időkben sem — mintha a szocializmus a magyar nép előtt valami mumus volna. Megnyugtatom azokat, akik lúdbőrös háttal gondolnak a mi törekvéseinkre, hogy amint a demokratikus társadalmi rendszer egy lépcsőfok az emberiség évezredes fejlődése során felfelé, (Ugy van!) Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) — hiszen az emberiség fejlődése során mindig felfelé tör — éppen úgy a szocializmus egy magasabb te ; rmeiési és elosztási forma az emberiség fejlődéstörténetében. És én, aki nem utópista szemmel, hanem a realitások alapján próbálom az emberiség fejlődését történelme során figyelemmel kísérni, nem is merném állítani, hogy most már azután befejeződötit az emberiség társadalmi fejlődése és nincs tovább. A szocializmus magasbb fejlődésli fokot jelent, mint ahogyan a demokrácia is magasabb fejlődési fokot jelent a réginél. Emlékeztetem a nemzetgyűlés mélyen t. tagjait arra, hogy amikor Magyarországon csak &gy fél évszázaddal ezelőtt szocializmusról beszéltünk, akkor futó bolondoknak, »cucilisták«-nak mondtak bennünket. (Úgy van! Ügy van!) Nézzünk szét Európában. Látjuk, hogy a futóbolondok teóriáit gyakorlatilag alkalmazzák, megvalósítják és a szocializmus útját mindenütt építik Nyugat-Európában éppen úgy, mint Keleti-Európában, mindenütt az ottani nemzeti érdekeiknek, szokásoknak, történelmi hagyományoknak megfelelően, (Tetszés és taps a kisgazdapárt 'és a szabadságpárt oldalán.), úgy, ahogyan az a nép karakterének megfelel. (Tetszés és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) Nem kell tehát a szocializmus megvalósítására lúdbőrös háttal gondolni. Hiszen én félévszázada dolgozom pártomban és csak azóta is milyen óriási átalakulások és változások történtek az osztrák-magyar monarchiától, 189G-IÓ1 idáig! Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amikor látjuk a cári Oroszország helyén a szocializmus gyakorlati kiépítésének nagy munkáját, és látjuk az angol munkáspárt ' hataTinas munkáját, amely szinte forradalmi átalakulást hoz létre Angliáiban is, hogy a szocializmus útján előrehaladjon, akkor mondhatom; öröm élni és öröm végezni ezt a munkát, mert ez nem azt je^nti, hogy csak a proletárság szabadul fel, hanem felszabadul foglalkozásra való tekintet nélkül minden dolgozó társadalmi réteg, lett légyen az mezőgazdasági, ipari munkás, vagy értelmiség. Ezután a k:s kitérés után folytatom beszédemet tovább. Amikor tehát eljutottunk idáig és megízleltük a demokrácia ízét, ninos rajta semmi csodálkozni való, ha megszerzett demokráciánk és szabadságunk felett a legéberebben őrködünk és minden eszközzel szembeszállunk azokkal, akik ezeknek a vívmányoknak a megsemmisítésére törnek. Ennek az országnak dolgozó népe, — amint mondtam — a mezőgazdasági és az ipari munkásság egyaránt szolgaságban élt- Vágytunk a szabadságra, harcoltunk érte és amikor ez a vágyunk, ha nem is a mi harcaink nyomán, de teljesedésbe ment,
