Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-93
331 A nemzetgyűlés 93. ülése 1947. évi február hó 11-én, kedden. 332 rajta és megszívleljük azt, ami ä kritikából számunkra tanulságként adódik. De voltak fájó érzéseink is, amiikor a mi tiszta szándékainkat nem tekintették olyannak, mint amilyennek mi szerettük volna, azzal a múlttal, amellyel egy némelyikünk rendelkezik. Nem ma indult el a kisgazdapártnak minden egyes embere a politikai életben. Ott voltunk mi Károlyi Mihály forradalmában, (Úgy van!) Károlyi Mihály katonái voltunk, és ott voltunk később is. fegyverrel a kézben, amíg le nem verteik Magyarországon a demokráciát. Nem lelhet egy pártnak sem kijelentenie azt, hogy csak az- ő emberei azok, akik tiszta demokratikus érzésnek és akik a legnagyobb radikalizmust hirdetik! En Károlyi Mihályhoz, ehhez a nagy államférfiuhoz képest, akinek annakidején, 1918-ban a katonája voltam, csak egy porszem vagyok, de mégis meg kell mondanom, hogy mit érzett a parasztság ővele szemben. Meg kell mondanom- t. Nemzetgyűlés, mit várt a parasztság Károlyi Mihálytól, és meg kell mondanom azt is, hogy mennyiben fájt nekünk az, amit ő mondott, A demokrácia nem a ímegbántást jelenti. Ő az az államférfi, akinél nagyobb mártíromságot kevesen szenvedtek végig, — mert nagyobb büntetést nem lehet elképzelni a számkivetésnél — annál, hogy valaki huszonöt évig legyen távol hazájától, amelyet mindnyájan a legjobban szeretünk. T. Nemzetgyűlés! Amikor Károlyi Mihályról beszélünk, a legtisztább és legmélyebb hódolat hangján; kell, hogy beszéljünk. A magyar paraszt, a mi parasztságunk soha nem felejti el, hogy Károlyi Mihály volt az az embere aki 1918-ban, a mai időket megelőzve, saját földjén kezdte meg a földreform végrehajtását- Az elmúlt huszonöt év próbálta bemocskolni Károlyi Mihályt, de a magyar nép tisztán demokratikusan érző rétegei tudják, hogy Károlyi Mi hály nagy ember, nagy államférfi, akit csak ritkán kap egy nemzet a maga számára. Amikor hazajött, ujjongott a lelkünk és öröm töltött el /beonlünket, hogy Károlyi Mihály haza; tért. Azt a szépséges 'fogadtatást, amelyet az o tiszteletére rendeztünk itt a parlament előtt es az itt lezajlott nagy ünneplést soha életemben nem fogom elfelejteni, és ez örök emlékkén. él mindnyájunkban. >• >_,'.'' •; .. Mégis meg kell mondanom, hogy Karolyi Mihálytól, a hazatért nagy államférfiútol, mit várt a parasztság-pártja. Meg kell mondanom egészen őszintén, a falusi parasztember egy; szerű észjárásával: mi úgy képzeltük, ha o visszatér, akkor az ő szerepe kiegyensúlyozó szerep lesz, hiszen az ország népét kujonbozo politikai felfogások tagolják szét -pártállás szerint, és ő minden párt felé elmondja majd az igazságot, az aggodalmait, azért, hogy Magyarországon tiszta demokrácia legyen es az valósuljon meg, amit álmaiban ő is elgondolt. T. Nemzetgyűlés! Károlyi Mihály elnök ur beszédében bennünket, régi kisgazdapácriti embereket, nagyon fájóan érintett az, amikor erről a pártról, amelynek múltja vau, általánosító megjegyzéseket tett és ettől n parttol félteitite a magyar demokráciát. Fajt, amikor azt mondotta, milyen szerenose, hogy nem a kisgazdapárt kapta meg a belügyi tárcáit, (Gulácsy György (pk): Nem azt mondotta, hoffy « kisgazdapárt, hanem hogy Kovács Béla! Nem a kisgazdapárt! — Zaj a szocialdemokratapárton.) mert mi lett volna, —- kérdezte Károlvi Mihály — ha ez a párt kapja meg a belügyi tárcát? (Vásáry István (msz)Ezt mondta! — Filó Samu (kg): Azt mondotta! —- Zaj a szociáldemokratapárt soraiban. — Gulácsy György (pk): Kovács Béla! — Az elnök csenget.) Nem volna értelme és nem volt szándékom, hogy az ő beszéde értelmét kiesa várjam. Azít mondotta, mi lett volna, ha Kovács Béla kapta volna a belügyi tárcát és neun Kajk László. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Bizony mi lett volna!) T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, a demokrácia nem általánosít és nem állapít meg koUektlv felelősséget. Hitler alatt meg lehetett tenni, hogy fajokat és bizonyos politikai felfogású embereket kollektive tegyenek felelőssé, de Károlyi Mihálytól elvártuk volna, hogy mondja meg szembe a vé T eményét mindenkinek, aki bűnös és adjon nekünk tanácsot pártállásra való tekintet nélkül, hogy mit tegyünk, hogy tiszta demokráciánk legyen. De nagyon fájó volt, amikor azt mondotta: szerencse, hogy nem a^ kisgazdapárt kezébe jutott ez a tárca. (Felkiáltások a szociáldeniokatapárton: Nem azt mondotta! — Gulácsy György (pk): Ténykérdés, kérem! — Zaj. — Az elnök csenget. - Révész Ferenc (szd) közbeszól.) Engedjék meg, hogy azoknak a szenvedő parasztoknaknevében, akiknek hátán csattogott a reakciós korbács s sorsuk volt az (internálás és a börtön, azt mondhassam: voltak ebben a pártban hibák, ide ne féltsék ettől a párttól a demokráciát, mert ha nekünk mindig őszintén megmondták volna a túloldalon, hogy mi van ésv hogyan van, akkor mi, aJkik ennek a pártnak radikális vonalát képviseljük, higyjék el, ugyanúgy mellettük áll tunk volna abban, hogy megsemmisítsük mindazokat, akik valóban a demokrácia ellen emelik fel a kezüket. T. Nemzetgyűlés! Én tudom, hogy ha Károlyi Mihály itt élt volna közöttünk és elevenen érezte volna, hogy a kisgazdapárt radikális tagjai mit szenvedtek, akkor talán ezt a kitételt nem használta volna a kisgazdapártra. Hasonlóiképpen fájt >a parasztságnak az is, amikor a mai összeesküvést a frankhamisítással összekapcsolta. A frankhamisítást egy reakciós' világ szülte és ott Bethlen István valóban diktátor volt, de ne tételezze fel senki ebben a Házban, még Károlyi Mihály sem, hogy ha ennél a kisgazdapártnál hibák és bűnök voltak is, ezt a kisgazdapártot össze lehessen hasonlítani avval a Bethlen Istvánnal, aki mint tudjuk, a magyar nép ellen küzdött, nem pedig a magyar népért. A kisgazdapárt be fogja bizonyítani a közeli napokban, hogy ezek, amiket rólunk Károlyi Mihály is feltételezett, nem fedik a valóságot, és nem helytálló az ő véleménye, amely valószínűleg nem kellő tájékozottságából és neini rosszindulatából eredt. Mert elmondhatjuk, hogy ami lelkünkben Károlyi Mihály — annak ellenére, hogy ezt a fájdalmat okozta, — ugyanúgy fog élni tovább, mint a demokrácia mintaképe, és elmondhatjuk, hogy osztatlan örömünkre szolgált, amikor beszéde folyamán a puritanizmust hirdette, (Helyedés.) olyan osztatlan örömünkre, hogy szinte ez a fájdalmunk is^ teljesen elcsitult. Valóban, ha ebben az országban demokráciát akarunk, akkor ennek első feltétele az, hogy mindenki, aki ebben az országban a nép ügyét intézi, megközelíthetetlenül tisztaerkölosű és valóban jó demokrata legyen- (Élénk taps a kisgazdnés a szociáldemokratapárt sormbmi-) T. Nemzetgyűlés! Örölm volt ez számunkra, mert mi, vagyontalan, nincstelen emberek,