Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-93

333 A nemzetgyűlés 93. ülése 194'* akik a demokráciáért alkarunk dolgozni és dolgoztunk évtizedekéin keresztül, érezzük, ho<ry végeradményben meg kell változnia annak a légkörnek, amely ma nagyon sok vonalon megvan és éppen ezért nagy visszhangra talált lelkünkben Károlyi Mihálynak ez a megnyilatkozása. Mert amikor a gyárak munkásait mentünk el meglátogatni, vagy amikor kimegyünk a faluba és látjuk a véres verejtékkel dolgozó embereket, akik ellenérték nélkül dolgoznak ezért a hazáért, elmondhattuk és elmondhatjuk, hogy nagyon időszerű volt Károlyi Mihály megnyilatkozása, és nagy halára kötelezett bennünket, amikor ezt felvetette a magyar parlamentiben. Ö volití hivatott ezt. f elve'ítni, mert ő valiaimükor Magyarország egyiik^ legnagyobb ura volt is a demckráciért a demokrácia szolgálatában feláldozta nagyúri életét és a dolgozó ember mellé állt. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Amikor látunk^ dolgozó embereket és ugyanakkor dőzsölő embereket is ebben az országiban, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) akikről meg kell állapítani, hogy becsületes úton nem szerezhettek volna ilyen vagyonokat, (Ügy van! Ügy van! Taps minden oldalon.) akkor a puritanizanius gondolatának felvetésével örök hálára kötelezett bennünket Károlyi Mihály. Ebben az országban ugyanis senkiinek sem lehet maharadzisaéletet élni és nem lehet ezreseket és kétezreseket elherdálnia, nagyúri eleteti folytatnia ugyaniakkor, amikor a dolgozó embernek hideg szobában, rongyosan kell a

; magyar feltámadásért dolgoznia. Éppen ezért — amint mondottam — ezt a fájó érzést ez a kellemes érzés váltotta fel. Ha , mi meg tudjuk valósítani, hogy Magyarországon valóban a tiszta erkölcs, a puritanizmus fog érvényesülni, akkor ez is egyik eszköze lesz a magyar demokrácia megerősödésének. T. Nemzetgyűlés! A kisgazdapárt paraszti tagozata őszinte barátságot akar fenntartiii a baloldali pártokkal. Amikor az üzeni bizottságnak meghívására ellátogattunk a gyárakba, tisztán az az érzés vezetett bennünket, hogy a vidíék parasztjai testvérként szeressék meg a városi dolgozó ipari munkásokat, hogy amikor visszatérnek a faluba, vigyék el életüket, szenvedésüket a falu népének, hogy közelebb, hozzák egymáshoz ez a két réteget, ame'y legnagyobb értéke ennek az oriszágank. Amikor bennünket, kisgazdapárti képviselőket az a szándék vezetett, hogy áthidaljuk az ellentéteket és közelebb jussunk a túlsó oldal dolgozó embereihez, akkor nagyon fájdalmasan érintett bennünket Prieszol képviselőtársamnak egy kijelentése. Ö ugyanis azt mondotta: mi a MÁV ART üzemét azért látogattuk meg, hogy ott valami Borbély nevezetű urat megmentsünk Amikor, az üzemi bizottság meghívására kimentünk, tettük ezt azért, hogy a inunk:!*- ÚÍ parasztegység megteremtését .szolgáljuk. Ez óriási visszhangot váltott ki a gyárakban és éreztük a meleg testvéri szeretetet fellángolni a mi beszédeinkben és az ő beszédeikben. Ha azt mondják, hogy mi valamilyen panama elcsitítására mentünk oda, ezzel a váddal nem szolgálják, rf munkás- és parasztegysé^et. Ki kell jelentenem, hogy ez a Borbély nevezetű úr nem volt a kisgazdapárt tagja, azelőtt sohasem ismertük. »Amikor kimentünk, nem fényes ebéddel, villásreggelivel traktáltak mes bennünket, amit el sem fogadtunk volna, hanem csak egy pár évi február hó 11-én, kedden. 334 virslivel, amelyet testvéri szeretettel adtak oda a megjelent képviselőknek. (Az elnöki széket 5 órakor Kéthly Anna foglalja el. t Mi mindenesetre haladunk a (magunk útján és reméljük, hogy a mii utunk a magyar demokrácia megerősítését fogja szolgálni Slzeretnem, ha a magyar belpolitikai élet megtisz-. tulva kerülne k,i ebből aca óriási . válságból, mert az egyetlen biztosíték az, ha mi demokráciát, valóban népi uralmat, biztonságos, nyugodt életet akarunk, azt csak közösen, együtif csinálhatjuk meg. Véget kell vetnünk a paritok egymás iránti féltékenységének. A pártokat c - deoioforácia {szolgálatába k|p,l állítani (és 'ha ezt elérjük, akkor végeredményben kialakulhat egy új koalíciós proigramm és a magyar dolgozóknak nem kell félniök a magyar jövőtől, mert mi őszinte hittel és becsületességgel fogjuk ezt a programmot végrehajtaná. (Andrássy Dániel (kg) : A gyűlölet országa Ihelyett jöjjön a mosoly országa!) Szólnom kell azokról a koalícióig kívánságokról, amelyek a kisgazdapárttá!] szembenfedmeffüliek. Voltunk, a szöciáldemoknatapárt vezetőjénél, Szakasits Aripádnál őszrnte szeretettel, voltunk Rákosi Mátyásnál őszinte baráti érzéssel és iparkodtunk összeegyezteíllni problémáinkat. Éppen Káíkosi Mátyásinál ott voltam én is és magam vetettem feli ezekejt; az az aggodalmakat a reakció működéséivel kapcsolatban, amelyek — sajnos ~ be is bizonyosodtak. Ajmikor mii otiiljártunk náluk, az vezetett bennünket, hogy őszinte megbecsülésünket, őszinte szeretetünket

1 és becsületességünket mutassuk kii a baloldali pártoklkai szemben. Ott elhangzottak kívánságok felénk, hogy hajlandók velünk együttműködni, ha megtisztít . juk a pártot. Valóiban igaz volt, erre szükség volt. A párt megtisztult. Voltak azonban olyan kívánságok is, hogy a parasztság maradjon meg a pártban, de a többit távolítsuk el. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem., hogy pártunk nem kíván a reakciósok g-yüleikezőheilye lenni, (Pászthory István (misz): A múltban az volt?) hanem a demokratikusan gondolkodó embereké. S ha már koalicióról be: , szélünk, amikor a túlsó oldalon mindegyik párt hirdetheti a parasztság, ipari munkások és értelmi munkások összefogása ti és együttműködését, akkor ne vegyék tőlünk rossznéven, ha a kisgazdapárt azt mondja, hogy ehhez nekünk is jogunk van. (Ugy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Itt mindig arra hivatkoznak, hogy a parasztság a párton belül nincs eléggé képviselve. Nekem is ez a véleményein» Ha a párt irányítása valóban a régi szellemű emberek és a parasztság erős mértékben való tevékeny részvételével történt volna, sok minden másképpen lett volna. Ne felejtsük azonban el, hogy ez nem tisztén a kisgazdapárt hibája. Amikor a túlsó oldalon elvként állítják fel velünk szemben ezeket a követelményeket, el kell mondanom a következőket. Gyakran beszélek vidéki paraszt kommunista és szocialista barátaimmal és azok sokiszor érdeklődnek nálam, hogy hány kommunista, hány szociáldemokrata és hány parasztpárti képviselő van a Házban. Ha végigolvassák a Szabad Nép vasárnapi számát» olvashatják benne, hogy a baloldali blokk egymillió parasztember szavazatát kapta meg. Né haragudjanak tehát» ha én fa-