Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

205 A nemzetgyűlés 92 ülésé 1917. exiszteneiájáért is beszélek. Beszélek, mert ennek a vidéknek a népe a háború nyomorultja és ezeknek az érdekelt községeknek iaz elöljárósága felajánlotta azt, bogy a munkanélkül és "a mezőgazdasági termelés kiesése müatt 3s&nyér nélkül álló tömegeivel hajlandó — nem uzsora-bérért, minimális iktereseti lehetőségert is — munkával tevőlegesen résztvenui ennek a körülbelül 40—45 kiloiméteDPes útnak a helyre-' hozatalában. Amikor ezeket elmondtam, elnézést kérek, hogy hazabeszéltem, de mert igazságom! van, feleiméit fejjel mondottam el ezeket és váróim kérésem teljesítését is^ (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Mivel a költségvetés általános vitájában van szerencslém felszólalni, úgy érzem, jogom van hozzá, hogy minden minisztériurcimal foglalkozhassak, amelyikkel foglalkozni szüksé gesnek látom. (Halljuk! Halljuk! — a kisgazdapárt oldalén.) Meglepődéssel láttam a földmívelésügyi tárca költségvetésénél azt. hogy egy szóval sem emlékezik meg a legolcsóbb munkásokról. Nem emíberektrői van szó. Ezek nem sztrájkolnak sohasem, bért sem kívánnak többet, még csak tüntetni sem mennek el, virágokból élnek: a (méhészet, ez a nagyon, de niagyon fontos, jelentős ágazat még csak egy árva szóval sincs megemlítve. Csodálkozom rajta, taláni kevesen vannak a földmívelésügyi minisztériumban, vagy meghaltak, akik a méhészettel foglalkoztak. Nem tudom. Ha meghaltak, adja Isten, hogy minél előbb meglegyen a feltámadásuk, mert nagyon nagy értékeket lehetne itt munkába, állítani. (Az elnöki széket délután 2 óra 14 perckor Varga Béla foglalja el.) Ez a kisebbik dolog, azonban van egy nagyobb dolog, amit hiányolok és ami szinte bántja az embert. Látni fogják igen t. képviselőtársaim, amikor szertej araiak az országban, — akár erdőn, akár fasorokban, akár benn az udvarokban, belterületen Vagy utakon —, hogy ilyen fagyilkolás soha nem volt, mint ezekben az esztendőikben. (Ügy van! Ugy van! — a kisgazdapárt oldalán.) Ez nemcsak most folyik, vagy 1946-ban folyt, de a iháboirú pusztításai következtében is. mérhetetlen menynyiségű fát veszített ez az ország. Pedig országunk, a Dunamedencének ez a Délkelet-Európába torkolló része erdőben úgyis szegény, mégis mérhetetlen fapusztítás folyik itt. Ezzel kapcsolatban semmiféle •intézkedést nem látok a földmívelésügyi tárca, költségvetésiében, bár szolgáljon mentségére az. hogy ez, nem egészen őhozzá tartozik, hanem az állami üzer mekről szóló 13. számú füzetbe, mert a fásítás kérdése, az erdészet, .állami üzemmé lett. Ott is kíváncsisággal néztem meg, van-e egy szó is arról, hogy vállalja valaki ebben az országban azt a kockázatot, hogy egy fát is elültessen. Ellenőrizzék igen. t. képviselőtársaim, ott sem találnak rá egyetlen utalást. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, amit mindenki lát, aki vonaton utazik és az állomáson veszteglő vonatból kinéz, hogy fával megrakott vagonokat lát: 15—20 centiméteres átmérőjű fák vannak kitermelve ebben az országban. Azokat szállítják. Ha ez csak a fában leendő elszegényedésünket jelentené, az még a, kisebbik baj volna. De mindenki tudija azt, hogy mit jelent éghajlati viszony szempontjából a évi február hó 7-én, pénteken. 206 fa. (Egy hang a kisgazdapárt oldalától: Árvíz!) Ha megálljt nem kiáltunk Magyarországon a fapusztításnak és minden kivágott egy fia helyett kettőt nem ültetünk, — hiszen úgyis 15—20 év vagy 30 év múlva, lesz olyan nagy az a,

f fa, mint a kivágott, — akkor ebben az országban Öt-hat esztendő múlva sivatag lesz. (Ugy van! Ugy van! — a kisgazdapárt oldalán.) De nemcsak a klimatikus viszony szempontjából miérhe tétlen ennek a jelentősége akkor, amikor országunk amúgy is szárazságra igen hajlamos légköri viszonyokkal bír. Gondoljunk arra, hogy fáinkkal együtt elköltöznek a rovarirtó madaraink is. Ha nem lesz a madár számára fa, ne higyje senki, hogy ittmarad a madár, ha mi emberek hazátlanná tettük ezen a földön. Mit jelent ez a mezőgazdaság szempontjából? Azt, hogy nem lesznek ingyen rovarirtóink, a szelek útjában nem áll többé egy fa, egy fasor. El kellett ezt mondanom. De távol áll tőlem, thogy bárkit is támadjak vagy bántsak azzal, amit most elmondok. Látom azt, hogy a földreform során kiosztott földeken — közismert dolog, hogy az uradalmi táblák legtöbbjei fákkSal voltak szegélyezve — ezek a fasorok sorozatosan eltűnnek. Megértem a szegény földhöz juttatott emberek nyomorúságát, nem is vádolom érte, de engedjék meg, hogy a, földmívelésügyi kormányzat és az egész kormány figyelmét felhívjam arra: kövessen el mindent, hogy aki^ nyomorúságában arra kényszerül, hogy kivágjon egy fát, helyébe ültessen másikat. Megvan a mód hozzá, még pénz sem igen kell ehhez, de propaganda kell hozzá. Amikor annyi fa elpusztult, kell, hogy jusson gyümölcs" fára, hogy tönkrement gyümölcsöseink helyett, a kopár, parasztosan szólva ákáe-esihatagokból kisarjadozzon iaz új fa, hogy minden ember egy-egy fát ültessen a földje végébe, az udvarába, az utak mellé, és. ne két év múlva, hanem a tavasszal s az ősszel, mindig ültessünk fészkeket a madarak számára; ellenállást a szelek elé, nyugtot a vándorok számára, melegítő anyagot gyermekeink, unokáink számára! Gsáky szalmájaként bánnnk ebben az országban ímegmaradt csekély javainkkal! (Ugy van! Ugy van! — a kisgazdapártion.) Meg fellett, hogy ezt mondjam a költségvetést összeállító kormányzat felé. Ez a kérdés hiányzik belőle, tessék pótolni. Nem tartozik és nem tartózhátik jelenlegi beszédem keretébe, éppen ezért kérem a földmívelésügyi tárca költségvetési felszólalóját, — nem tudom ki lesz — terjesszen elő indítványt, amely szerint a kormány utasíttas&ék arra, hogy a fásítás kérdését vigye előbbre. Tudom, hogy szörnyen szegények vagyunk a beruházások tekintetében, de jó szóval» igyekezettel és nógatással mégis előbbre kell vinni ezt a kérdést. Nem bánom, akárkié lesz az érdem, hogy ezt az indítványt hozza, de szeretnék a számára tippet adni, hogy mit indítványozzon. Indítványozza azt,, hogy köteleztessék rá minden község elöljárósága, termelési bizottsága,, minden f órumia és kötelezzük végre még a ipártokat is (Derültség.) aTra, ibogy minden népgyűlésen;, propagandagyűlésen egy kicsit a poli tokától függetlenül ibesaéljünk olyasmit is, ami »kézzelfogható eredményt hoz. (Élénk derültség és taps.) A kormány kötelezze a birtokosokat arra. hogy a falvakban a dűlők mentén, ültessenek 40—50 vagy 60 darab iát, a szerint, hogy me-