Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

203 A nemzetgyűlés 92, ülése 1947. gáról a költségvetésről igen keveset beszél­tünk. Most én megpróbálkozom a lehetőség ha­tárain belül általánosságban a költségvetés egyes kiragadott tetteiéihez hozzászólná. Mielőtt azonban hozzászólnék, szükségesnek vélem, hogy egy pillanatra visszatekintsek a most tárgyalás alatt lévő költségvetést meg­előző korra, amely kor a magyar katasztrófa kora volt* (Zaj és mozgás. — Halljuk! Hall­juk! a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyeiket. Kovács István (kg): A most tárgyalt költ­ségvetést megelőző idő — mint mondottam — a magyar élet katasztrófájának kora volt, te­hát a most beterjesztett költségvetés rendkívü­lisége, komolysága, időhöz mért jelentősége éppen 'a közelanultból táplálkozik, oinnan kapja ez a költségvetés a jelentőségét. A költségvetésben azt látjuk megvalósulni, amit a pénzügyminiszter úr is mondott, ami­koir w költségvetést beterjesztdtte, hogy (azt kívánja a magyar nép egyetemességétől, hogy 40—50%-kal szállítsa le életigényét annak ér­dekében, hogy a inemzet gazdaságilag össze ne roppanjon. Ha ez így van, ha a magyar nép minden fiának az életlehetőségekről, az életadottságok­ról való lemondással kell 'számolnia, akkor úgy érzem, szükséges talán feltenni a kérdést: • vajjoim érdemes-e meghozni az önmegtag adást! egzisztenciális létünkben, mindennapi életünk­ben? En egyénileg megválaszolom, hogy érde­mes lesz-e, azután a t. Nemzetgyűlés elbírá­lására bízom, hogy érdemesnek tartják-e az önmegtagadást. érdemesnek tartják-e az éleit színvonal csökkentésével élni, küzdeni, dol­gozni és fáradni ebben az országban- Szerin­tem érdemes. Ennek az öimmegtagadásnak ára, értéke, valóságos értelme a magyar életben a magyar békességgel következik el- Ha ennek, a válság­nak ideje .aillatti ez a nép, ez a nemzet nem tudja meghozni a pénzügyminiszter úr költ­ségvetést indokoló beiszédébeini felhozott 40—50 százalékos lemondást az életlehetőségekről, a létminimumról, akkor itt nem mentjük meg a magyar békességet, és ha nem mentettük meg a magyar békességet, nem mentettük meg a magyar jövendőt Ebből a szempontból tehát szerintem érdemes az áldozat, és ha szabad, arra kérem a nemzetgyűlési minden tagját, de ennek az országnak minden fiát ds, hozzuk meg az áldozatot önmagunknak. (Taps a kisgazda­párt oldalán) Kevés idő adatott rá, hogy a költségvetés számadatait tanulmány ózzam. Nem is mondok számokat, mert ha rideg számokat mondanék', azok úgy ds feledésbe mennének, legfeljebb a gyorsírói jegyzet bizonyítaná, milyen számo­kat mondottam. Nem az a célom, hogy sok számot mondjak, hanem a főbb tételeket egy összegben fogiorn említeni. Az adminisztratív és személyi kiadások tétele ebben a költségvetésben lényegesein na­gyobb, mint amennyit a költségvetés a beru­házásokra» az újjáépítésekre! tud biztosítani* Ebből a szempontból vitatható volna a költ­ségvetés értékelése, vitatható volna, hogy miért a személyi kiadások, a köziigazgatási tételiek, az adminisztratív tételek nagyobbak egy ilyen országban, ahol akár keletre, akar délre, akár nyugatra nézek, mindenütt romot» pusztulást és a szenvedés nyomait látom. évi február hó 7-én, pétiteken, 204 Mélyen <t Nemzetgyűlés! Könnyű Ivolna azt mondani: ne adjunk ma annyit a szénié­lyekíre, legyen több rongyoisfcbdás még a mos­taninál is, hanem építsünk házat, tegyük ter­mővé a földet, az ipart, mindent» jobban, mint ahogyan eddig sikerült Könnyű volna ezt ki­mondani, de felelősséígéaizettel. mégisi'a költ­ségvetési tételek ilyen összeállítását kell, hogy helyesebbnek elfogadjam, különösképpen azért, xneirt itt,' az adminisztratív, a köizdigajZgatási tételnél magyar életekrőt magyar osaládlok kenyeréről van szó, olyan ik-icsinyre »szabott kenyérről, amely úgyis mélyen alatta, áll a normális létminimumnak. Én tehát akként döntöttem el a kérdést: inkább mentsük meg, — ha egyelőre hiányos lakásokiban, (hiányos termelési 'lehetőségek között, hiányos gazdasági adottságok között is — az egyének és családok életét. Ebből a szempontból el tudom jfogadmi a költségvetés számszerű felállítását. De menjünk tovább. A beruházásoknál ine a középítkezésre, ne az állami vagy egyéb közületi feladatok előbbrevitelére fordítsuk a nagyobb gondot, hanem arra szeretném a kor­mány figyelmét felhívni, hogy, a beruházási vonalon eszközölt befektetéseknél nagyon, de nagyon törekedjék arra, hogy ezekből a be­fektetésekből minél több maigáaiexaszteneia teremtődjék. (Helyeslés a kisgazdapárt olda­lán.) Felfogásom és meggyőződéseim szerint eb­ben az f országban a munkának igazi szeiretet­teljesi értékellése és megbecsülése esaíki addig lesz, amíg ebben az országban az egyének dol­gozhatnak és azi ő egyéni exiszteniciájutoc»ii, eigyéni megerősödésükön keresztül, mint első lépcsőfokon haladhatunk a nagy egész, a kö­zösség, & közület felé, a nemzet közülete felé. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Amikor lehetőségem akadt végigmenni a költségvetésen — gyors tempó kellett hozzá az idő t rövidsége miatt — megvizsgáltam, miként látja a költségvetés az előirányzatok fontosság­beli szükségszerűségi sorrendjét így vizsgálom az újjáépítést, amelynek oly sok problémája van, hogy nagyon, de nagyon nehéz megmon j dánt hogy ezt tegyem-e előbbire vagy amazt. Felhívoim a kormányzat figyelmét tarra, hogy a költségvetés utak és hidak építésére az adott lehetőségek közt eléggé komoly összeget irá­nyoz ugyan elő, de lényegesen kevesebbet, anint amennyi szükséges volna. A költségvetés a köz­lekedésügyi tárcánál megnevezi azokat az út­vonalakat, ahol sürgősnek látja a kiépítést, ahol előbb látja szükségesnek a tőkebefektetést, mint a többi útvonalakon. Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit ha­zabeszélhessek. Itt lakom. fíBudaÍpes|t(tőil i!70^—80 íkilométerre, olyan közel a fővárosihon hogy a XX. század közlekedési adottságai mellett az én vidékem éléstára kellene, hogy legyen Bu­dapestnek. Mégis a Bicskétől továbbhaladó 806-os számú utat nem találtam meg a költ­ségvetésben, holott mindenki ellőtt közismert hogy az álló front ezt a vidéket tönkreitettíe. Az utak gépkocsival járhatatlanok. 14—15 köz­ség van ott, amelynek vasútja sincsl és 'nem hogy a XX. század viszonyainak megfelelő útjai volnának, hanem a szó szoros értelemben véve csatatérszerű út vezet ezen a 14—15 ma­gyar falu keresztiül, amely itt fekszik Buda­pest küszöbe előtt Én szeretném a kormány és a közlekedésügyi miniszter úr figyelmét erre hatványozottan felhívni. Ez a vidék nem önmagáédtl beszél. Én Buda­pest ellátásáért is besaélek és annak a vidéknek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom