Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.
Ülésnapok - 1945-82
§31 A nemzetgyűlés 82', ülése 1946. sajnos, még hiányoznák. Ezé nt~ elég reménytelen a jövő^ tovább fognak burjánozni a rangok, a címek, nemcsak a neobarokk méltós-ágosai és Éegyeknesei, de ugyanígy, zugban, az új domo barokk miéltóságosai és kegy elmései is. ' Nagy reményt .tehát' ehhez a javasltai« hoz nem fűz^k. Kft kell azonban térnem még egy dologra. A nemzetgyűlés figyelmét fel akarom hívni á következőkre. A földreform tulajdonképpen megszüntette a nagybirtokot (Justus Pál (szd): Az ön legnagyobb sajnálatára!), most megszüntetjük a rangokat. Itt az ideje tehát, hogy megszüntessük, azt is, aniLtulajdonképpen ezeknek az alapját szolgáltatta, a hitbizományokat. Ezért azt javasolom, hogy a, nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy 30 napon belül terjesszen be a hitbizományok megszüntetéséről törvényjavaslatok (Nagy Vince (msz): Na. kéreim mit szólnak hozzá, hogy nagy örömünkre!) \ \ Határozati - javaslatom, a következői (olvassa): »Tekintettel arrai hogy a hiitbj'zományok legfőbb állagát kitevő földbirtok a foldreform során kiosztás alá került;, tekintettel továbbá, arra iis> hogy a jelen törvényjavaslat a születési rangok megszüntetését célozza és' ezek folytán a családi hitbizomány intézménye anakronizmussá válik, (Faragó/ László (szd): Már régen az!)» indítványozom, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a cs'aládi hitbizomány intézményének megszüntetése tárgyában 30 nap alatt nyújtson be a nemzetgyűléshez törvényjavaslatot.« (Helyeslés és taps ti szabadságpárton. — Pászthory István (msz) : Ezt kifelejtették!^— Nagy Vince (msz): Enynyire-vagyunk a nagybirtok mellett!) T. Nemzetgyűlés! Egyébként;, miként bejelentettem, magát a törvényjavaslatot elfogadom. (Nagy Vince (msz): A törvénytárból is ki kell irtani a hitbizOmányt!) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt átadnám a szót a soron következő felszólalónak, méltóztassék megengedínL hogy a magyar nemzetgyűlés nevében igaz szeretettel .köszöntsem./ : a (nemzetgyűlést látogatásukkal megtisztelt jugoszláv, román, osztrák és amerikai 1 szakszer-/ vezeti küldötteket, akiknek látogatása, annak bizony s ága* hogy népeink közt a barátság mind szorosabbá válik- (Taps a Ház minden oldalán.) > Arra kérjük kedves vendégeinket, vigyék hírül, hogy ez az ország már nem a Horthyaik Magyarországa, itt új ország épül, amelynek népe testvérnépnek tekinti a világ összes haladó szellemű,, demokrata szellemű' dolgozó népeit. (Taps a Ház minden oldalán. — Az elnök üdvözlő szavait a Ház tagjai állva hallgatták végig.) Elnök: Szólásra következik? Futó József jegyző: Tombácz Imre! Tonibácz Imre (kp): T. Nemzetgyűlés! Örömmel üdvözlöm a tárgyalás ! alatt lévő' törvényjavaslatot, mert úgy vélem, ^hogy azjelentős lépést jelent a magyar társadalom^. demokratikus' { szellemben 1 való megújhodása" terén. Az előttem szólott Némethy' Jenő nemzetgyűlési Iképüsetlő; úr 'bizonyos hitetlieiisé<get árult-el ennek an törvénynek hatályos-, ságát illetően. Azt mondta,\ hogy hiába hoz-, zuk meg ezt a törvényt, à törvényt-magát végrehajtani nem lehet, meant a társadalom a régi megszokás miatt is rangkórságából -, nem fog meggyógyulni. Mi azonban máskép látjuk a kérdést. Mi évi december hő 17-én, kedden. \ 832 • _ - ' . > i hiszünk a demokrácia átalakító erejében, hogy el fogja söpörni azokat a politikai erőket, lamely éknek, hordpzói a címek és a rangok viselői voltak. Ez a törvényjavaslat egy csokeverjyt r távolít el v a magyar társadalom szellemiségeiből, a régi rendi társadalomból ittínariadt csöke^enyt, .amely egészen a felszabadulásig a magyar törvénytárban is bent volt, mégpedig a felsőház mágnás ^képviselőinek választójoga fonp.ájábian. yNem tartóul ' véletlennek, hogy éppen most tartotta szükségesnek a magyar demokrácia, belügyiáinisztere ezt ,a törvényjavaslatot a /nemzetgyűlés ele terjeszteni. A címek és a rangok bizonyos reminiszcenciát ébresztenek azokban, akik a ^ régi úri világnak dédelgetettjei, haszonélvezői voltak. Mik ezek a reminiszcenciák'? A kiváltságukra^ és a monopóliumokra való visszaemlékezés. A magyar demokrácia máris sok ' kiváltságot és monopólium olt nyírbált meg. A felszabadulás utáni időik első ijedtségéből felocsúdott reakció minden eszközt fel, használ, minden módot megkísérel, hogy magát visszalopja, visszaérősziakoiljiai a magyar nép, nyakára v A minisztériumokiban és a különböző hivatalokban az utóbbi időikben feltűnő módon megszaporodtak a méltóságos és á kegyelmes urak és a névjegyekre újr>a rákerültek a nemesi predikátumok. Az elgondolás világos: előbb a '^külsőség, később azután • jöhet a lényeg, é az" elnyomás és a kizsákmá J nyolás privilégiuma. Ezekre a jelenségekre gondoltam akkor, amikor azt mondtam.: nem véletlen az, hogy, ez a törvényjavaslat most kerül a Ház elé. Nekünk, ; a magyar demokrácia törvényhozóinak ki kell f nyilvánítanunk e törvény megszavazásával, h'őgy a^népnyúzás , és a kizsákmányolás szabadságához pedig nincs többé visszatérés. Címekre, rangokra; i mindig a kisebbségnek volt szüksége. ' Mint ahogy eddig a hatalom eszközei mindig az elnyomó kisebbség kezében voltak, x< elmondhatjuk, hogy címekre, rangokra eddig az uralkodó osztályoknak volt szükségük azért,, hogy a mérhetetlen többségben lévő doügozó népet megfélemlítsék, hogy ta nép at címek és a rangok cafrangjaival felruházott kiváltságosakhoz csak hétrét görnyedve merjen közelíteni. Innen adódik az, hogy a világtörténelem folyamán valahányszor komolyabb forradalmi népi megmozdulás történt, mindegyik foglalkozott a régi címek és rangok megszüntetésével, eltörlésével. Elég legyen, itt csak a nagy francia forradalomra hivatkoznom. Vannak bizonyára, — hogyne volnának ilyenek! ~akik sok minden szépet, jót elgondolnak, ha kimondani nem is merik, a születési arisztokráciáról, annak érdemeiről a _ műveltség és a honí'enntiartás körül. Ha ezekéi az érdeme ket kutatjuk, meg a születési arisztokráciának a műveltség tekintetében való kiválóságát kutatom a könyvekben, arra v áz érdekességre bukkanok, hogy a felvilágosultság harcosai nem sok dícsérnivalót találtak ezen kiváltságos osztályon. Halljuk, mit mond például Kotterdami Erasmus (olvassa): »Ezek közül a legtöbb alázatos, szolgalelkű, műveletlen és undorító. Mégis azt szeretnék, ha mindenben elsőnek tekintenék őket. Egy dologban szerények: megelégednek azzal, hogy megrakodhassanak arannyal, drágakövekkel, bíborral, valamint az erény és a böloseség egyéb jelképeivel. Ezen szép , dolgok gyakorlását —
