Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

18? À nemzetgyűlés tû. ülése Í9Í6. hézségekkel kell még- mindig megküzdeni, en­' nek a stabilizációs "politikának további ered­ményes fodytiatásáit. Nem (kételkedem abban sem, hogy a [pénz­ügyminiszter úr alkotmányos érzéke olyan mély, hogy minél előbb maga is törekedni fog arra, hogy az első adandó 'alkalommal, sőt ígé­rete szerint már november közepéig költség­vetést terjesszen a Ház elé, hogy ezáltal meg­szüntessük a felhatalmazásokkal való kormány­zásnak azt a rendszerét, .amelyet egy példátiliai­nul súlyos történelmi katasztrófa és az azt követő teljes gazdasági dezorganizáció tett szükségessél A miniszter úr és a kormány iránti teljes' • bizalommal ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a kisgazdapárton.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül'? Gyurkovits Károly jegyző: Lévay Zoltán! Elnök: Lévay Zoltán képviselő urat illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! En­nek a nehéz stabilizációs esztendőnek a végén egy kis történelmi reminiszcenciával kell kez­denem a felhatalmazási törvényjavaslat vita-' ját. Emlékeztetnem kell arra, hogy úgy Ma­gyarországon, mint a külföldön az alkotmány, a jog, az emberi együttélés formáinak^kifejlő­dése során az úgynevezett felhatalmazásnak, a megajánlásnak roppant nagy jelentősége volt. Ha csak saját történelmünkre gondolánk, tuch juk, hogy még azokban a korszakokban is, amikor a parlamentarizmust mai formájában egyáltalán nem ismerték, az országgyűlést, vagy általában azt a 'testületet, amely .abban a korban a mai ors'zággyülést, ia pépképvise­letet helyettesítette, időnként összehívták, ha másért nem is, de azért, hogy pénzt ós vért* katonát ajánljon még a mindenkori uralkodó vezető rendszernek, a mindenkori kormányzat­nak. t Idővel, a parlamentarizmus kifejlődése során ebből a megajánlásból kialakult azután a költségvetéssel való kormányzás és az úgy-; nevezett költségvetési vita. Boldog békeidők-í ben, amikor a parlament nyugodtan tárgyal-i hatott, és erre bőven ideje volt, hetekig tár­gyalták a költségvetést, annak minden egyes tételét alaposan és minden oldalról megvilá­gították. Ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyen komolyan, ilyen alaposan foglal­kozzunk ezzel, egyrészt a fennálló gazdasági, politikai válság és az adott helyzet következe tében, másrészt pedig azért sem, mert a kor­1 , mányzat ilyen költségvetéssel, sajnos, egyálta­lán nem tudott a Ház elé jönni, annak elle­nére, hogy a legutóbbi felhatalmazás meg-* szavazásakor, elfogadásakor ígéretet kaptunk arra, hogy ez a költségvetés rövid időn belül a Ház elé fog terjesztetni. Igaz, hogy az előt­tem felszólalt képviselőtársam és az előadó ár is most mégegyszer megígérték, a hátralévő két hónap talán elegendő lesz arra, hogy ez az egyszer már be nem váltott ígéret most tényleg beváltassék. Az ellenzéki pártállásomból folyó általános politikai bizalmatlanság ellenére, amellyel a kormányzat politikájával, vonalvezetésével szemben érthetően viseltetem, mégis jóhisze-i' műén el akarom hinni és el akarom fogadni azt, hogy két hónapon belül ez a költségvetés végre idekerül a nemzetgyűlés elé, bár nem tartom teljesen megnyugtatónak és meggyőző-! nek azt a magyarázatot, amellyel a pénzügy­em október hó 25-én, pénteken.' 188 miniszter úr eat a késedelmet indokolta. Rész­ben Saláta képviselő úr, részben a pénzügymi­niszter úr a 78. számú iromány meliléMetében nem elvi, hanem egyszerű technikai akadályokat hoz fel indokolásul, mondván, hogy (olvassa) »A minisztertanács az 1946/47. évi állami költ^ ségvetós legfőbb kiadási kereteit még 1946. évi május hó 24-én tartott ülésén hozott határoza­tával állapította meg, a kiadási kereteknek az egyes tárcák közötti felosztása azonban hosz­szas tárgyalásokat tett szükségessé, ezért a tárcák a költségvetési előirányzat elkészítésére csak július hó második felében voltak felhív­hatók. E felhívás alapján a tárcaelőirányzatok augusztus hó második felében érkeztek a pónz-t ügyminisztériumhoz. A kiadási keretek mi-» nisztertanács által történt megállapítása elle­nére szóbeli tárgyalások szüksége merült fel, egyrészt, mert az egyes tárcák a megállapított kereteket túllépték» másrészt mert az auguisztfus és szeptember havi tapasztalati adatok, az árszínvonal alakulása is indokolttá tették az előirányzatok megváltoztatását.« w Ezék — mondom — nem teljesen meg­győző indokok, mert hiszen árváltozások októ­berben yagy novemberben is lehetnek. A bürokrácia éppen úgy fog terpeszkedni a de­mokratikus kormányzat alatt is, mintahogyan eddig is terpeszkedett. Sajnos, májustói oKtó­berig nem jutottunk el az előzetes tárgyalások és a felhívás ellenére odáig, nogy a magyar törvényhozás végre egy költségvetés keretében tisztán és világosan lássa a kibontakozó köz­gazdasági politika körvonalait. Ilyen körülmények közt nagyon nehézi helyzetben van a felszólaló. Talán azt lehetne mondani, hogy az ellenzéki felszólalónak könnyebb a helyzete, mint a koalíciós kor­mánypárti felszólalónak, mert hiszen adatok, tények hiányában csak egy három-négysoros törvényjavaslattal kell foglalkoznia ahelyett, hogy a várvavárt költségvetés egyes tételeibe, tények, adatok tömegébe kapaszkodva reális, komoly, szakszerű bírálatot vagy esetleg dicsé­retet gyakorolhatna a kormányzat politikájá­ról, így tehát nem marad más feladata az ellenzéki képviselőnek sem, — mivel ebbe a bűvös barlangba betekinteni nem tud, — mint bogy úgy foglalkozzék a kérdéssel, amiint ezt a Gazdasági Főtanács és a kormány által óráról-órára, napról-napra tett egyes intézke-* dések előtte ismeretlen anyaga megengedi. Ennek az áltaJiániois kritikának, amelyet lelkiismereti kötelességünk edmoinidiani, -mégis érintenie kell a közélet és a gazdaságii élet különböző területeit. Elllsősorban minden gyű­lölség vagy mindeni elfogultság nélkül komoly kritikát kell gyakorolnunk a kormányzat ama gyakorlata felett, ahogyan jraja laz egész . parla­mentarizmust, a nemzetgyűlés munkáját, mű­ködését irányítja, vagy mondjuk, kiszolgálja. Ez a parlament a viliág által elismerteim a leg­tisztább demokratikus alapon jött Hétre, tehát minden taktikai vagy pártpolitikai felfogással szemben, igenis hivatva van arra, hogy a imla­igyar nemzetet képviselje. Ehhez képest ennek a kormánynak, amely végeredményben nem­csak a parlament többségi pártjának, hamieim a koalíciós szövetkezés folytán — egyetlenegy ellenzéki párt kivételével — az összes többi pár­toknak a támogatását élvezi, isemmi komoly oka nincsen arra. hogy féltjén a parlamenttől ée ezt a parlamentet ne a leigiailfcotmányosab­ban, a legdemokratiiikusabban értelmezett par­lamentáris szellemben működtesse'. Mégis azt kell látnunk, hogy ezt a parlamentet nem egé­szen helyesen, nem azon az ideális vonalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom