Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-70

189 À nemzetgyűlés 70. ülése 19Í6. foglalkoztatják, működtetik, mint • ahogy az elvárható lenne. Hosszú szünetekkel, hosszú zökkenőkkel nagynehezen készül egy-egy javaslat és ha végre idekerült, akkor a legfontosabb kérdésekben olyan problémákon, amelyek megérdemelnék ia velük valló igen komoly és. beható foglailkozást, nyolcórás üléseken sürgősség alapján keresztül gázolunk, keresztül száguldunk, mint egy expresszvonat és ezzel elveszszük _ annak lehetőségiét, hogy a nemzetgyűlés tagjai azokkal az ügyhöz méltó komolysággal foglalkozzanak. Őszintén mondom: nem tudom megmagyarázni, mi az oka ennek. Hallottunk kifogásokat, különösen az interpellációkkal kapcsolatban felhozott panaszok esetében, hogy a kormány el van foglalva. Hallottunk közbeszólást, amely bizony nem valami parlamentáris és emelkedett szellemére, vall a közbeszólónak, aki azt mondta, hogy nem ér rá a miniszter a munkájától arra, hogy itt a parlamentben a szükséges válaszokat megadja- Azt kell^ mondanom azonban», hogy aki így vélekedik \ a parlamentről, az nem lehet igazán, őszintén, .a lelfke mélyén demokrata, mert hiszen a demokráciának ma a világon, de különösen Európában elfogadott egyetlen gyakorlati kifejezője éppen a „parlament, a parlamentarizmus, a népképviselet, (Ternay István (msz): Mindenütt!) függetlenül azután attól, hogy a parlament esetleg milyen változatokon megy keresztül. Valamilyen kis árnyalati különbségek a parlamentek szervezete közt lehetnek, de lényegében ez a népképviselet az, amelyre egy magát deimokratiikusniak nevező kormány támaszkodhat. (Ternay István (msz): Ügy van!) Éppen ezért, ha a kormány azt akarja, hogy m(aga mögött érezhesse az ország népét és ha az ország népe valóban tudja, hogy a kormány az ő szándékait képviseli, akkor a nép és a kormányzat közt a legszorosabb együttműködésnek, kontaktusnak kell lennie. Ez a kontaktus, együttműködés csakis ja parlamentnek komoly és termékeny munkáján alapulhat. (Ternay István (msz): Ugy van!) Ez a vita alkalmat ad arra, hogy megismételjük azt a kifogásunkat és kérésiünket a kormányhoz, hogy nemcsak egy-egy iilíyen döntő jelentőségű, majdnem mondhatnám, korlátlan felhatalmazást jelentő javaslat tárgyalása során, hanem más javaslatok tárgyalása során is, de különösen az egyik legfontosabb parlamenti jognak, az interpelláció s jognak, a kérdezés és a felelő s ségrevonás jogának gyakorlása esetén ne kelljen a kormánynak olyan nagymértékű passzivitását és nemtörődömség gét tapasztalnunk, amelyre vonatkozólag az eddig felhozott kifogásokat mentségnek elfogadni nem, tudhatom. (Ternay István (msz"): Legalább egy inispekcios> miniszter: legyen itt!) Tizennyolc miniszterünk van. Annyi minisztere van az országnak, amennyi talán az egész történelem folyamán sohasem volt. A nagy történelmi Magyarországnak nyolc-tíztizeinkét minisztere volt, akik szépen el tudták kormányozni, az országot és mégis itt ültek és állandóan figyelecmimell kísérték a parlament működését. (Zaj és ellentmondások a szociáldemokratapárt oldalán.) Mélyen i kép viselő társaim! Ezeréves multunk van. Bármilyen legyen a

/ pillanatnyi politikád hangulat alatt a véleményünk a közelmúlt eseményeiről, nem lehet évszázadokat egyszerűen megtagadni a napi politika alapján. A kormány mindenesetre együttműködött annakidején a parlamenttel. Az azután más évi október hó %5-én, pénteken. 19Ô kérdés, hogy az a parlament nem fejezte ki a nép akaratát, de azzal a parlamenttel együttműködött. Mivel ez a Parlament valóban a nép akaratát fejezi ki, éppen ezért elvárjuk, hogy a mi kormányunk i,t legyen, együttműködjék és megtiszteljen bennünket azzal, — ha már nem érzi kötelességének — hogy a 18 miniszter közül legalább tényleg itt legyenek az inspekI ciós miniszterek. Mert hiszen az mégsem komoly értelmezése a demokráciának és a demokratikus parlamentarizmusnak, hogy átsétál egy-egy miniszter úr a termen, hogy a naplóban mégis benne lehessen, hogy az ülésen ezek és ezek a miniszter urak résztvettek. A képviselőt a legnagyobb meglepetésként éri, hogy amikor a nyolcórás ülésen talán egyetlen minaszitert sem látovt, a nlaplóban utólag 3—4, vagy 6 miniszter jelenléte van f eltüntetve.

8 Ezeknek alá szátoknak a mai népi Ma" gyarországon, a mai demokráciában nem szabad érvényesülniök és ezekkel nem lehet a figyelmet elterelni a lényegről!. Elsősorban a stabilizáció az, amely a vita, felszólalói részéről szorosan a tárgyhoz simulva bizonyos kritikát és — ezt is tárgyilagosan meg kell állapítanom —

# bizonyos dicséretet is érdemel. A stabilizációról a pénzügyminiszter úr egy külföldi lapnak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy az technikailag nagyon szer pen isikerült. A mániszter úr tudta, miért használja a »technikailag« jelzőt. Mindenesetre más a technikai eredmény, és más az az eredmény, amely a technikán túlmenőleg a lelkieket érinti, és előfeltétele a legfontosabb követelménynek, amely bármiIlyen rendezés során felmerülhet és szüksléges: a bizalomnak* a politikai és gazdasági bizalomnak. Valljuk be, hogy ennek a è abilizáeiónak lelki előfeltételei legalább is negatív értelemben télies mértékben adva, voltak. Az ország olyan gazdasági, sőt — mondhatnánk — idegállapotban volt, hogy nem is lehetett volna már tovább fenntartani az inflációnak azt az őrült vitustáncát, amelynek szenvedő. tanúi voltunk. Anélkül tehát, hogy vitatni akarnám a stabilizáció származását, illetve egyik vagy másik szülőiének vagy nagyszülőjiének érdemeit, tény az, hogy stabilizáció nélkül még vegetatív életünket sem tudtuk volnla folytatni. A stabilizációt tehát meg keilett csinálni, mert ené'lkül nem lett volna mód az éltet továbbfolytatására. Ezt a kérdést éppen ezért nem lehet és nem szabad párt- vagy politikai szempontból kihasználni, mert hiszen talán a spekulánsoknak, a parazitáknak egy egészen felszínes és szűk körét kivéve, nem volt ember az országban, aki a stabilizációt ne kívánta, ne akarta és szívből ne támogatta volna. Ha abban a vitában, amely a stabilizációval kapcsolatosan, akár a parlamentben, akár máshol, illetékes közgazdasági vagy egyéb tényezők előtt lefolyt, egyesek jó szándékkal bizonyos kívánságokat hangoztattak vagy kritikát gyakoroltak, ez siemmiesetré sem volt a stabilizáció intézménye vagy annak sikere elleni támadás, hanem ellenkezőleg: nyilván annak az aggodalomnak, annak a gondoskodásnak a megnyilvánulása, amely ezt a stabilizációt minél sikeresebben, minél tökéletesebben akarta megvalósuláshoz segíteni. Ez volt az eset akkor is, amikor annakidején pártunk egyik tagja, Vásáry István tett egy kijelentést, amelyet szerintem sem fogalmazott meg egészen szerencsésen.

9 Nem szabad megfeled." keznünk arról, hogy két igazságot szögezett le