Nemzetgyűlési napló, 1945. IV. kötet • 1946. október 22. - 1947. január 24.

Ülésnapok - 1945-69

137 A nemzetgyűlés 69. ülése 1946. évi október hó 24-én, csütörtökön. 138 jék el. vegyen részt annak munkájában, mert a szakszervezetekben, a szakszervezeti munka területén nines politizálás, (Pásztor Tamás (kg): Ez a helyes!) s nem teszünk megkülönböztetést politikai pártállás szerint tag és taff közöitt. (Folyt°nos zaj.) Én mégis nagyon szeretném, ha képviselőtársaim! közelebbről belenéznének legalább egy szakszervezetbe. (Egy hang a szociáldemokratavárton: Fogalmuk sines róla, mi a szakszervezet! — Egy hatna a szabadságpárton; Pártdiktatúra m egész munka vonalon! — Zaj.) Sok szó hangzott el róla, hírlapi cikkekben is saeliliőzteitték ezt a gondolatot a szakszervezetek hatáskörével kápesolatbafli. A magyar szakszervezetek háromnegyed! évszázadon keresztül üldöztetések közepette rendíthetetlenül küzdöttek a^ munkáspártok felszabadításáért, a demokráciáért. (Zaj a kisgazdapárt soraiban.) A saakszervezetek küzdöttek ki a fejlődés során a munkaidő rendezését, a munkabérek rendezését, a munkafeltételek rendezését, s mindez csak olyan mértékben volt lehetséges, la'milyen erőt fel tudtunk sorakoztatni. (Egy hang a szociáldemokratapárton: És a kocsmákból is a szakszervezetek vették ki a munkást!) A szociálpolitika alapjait Magyarországon a szakszervezetek rakták le. (Ügy van! Ügy van! Taps a szociáldemokrata- és a kommunista párton, — Dénes István (pk): Ez igaz!) A munkásbiztosítás alapjait a szakszervezetek vetették meg, a munkásszervezetekből nőtt ki az OTI és a MABI (Babody János (kg): Ne bántsák a mienket, mi sem bántjuk a másét. Mi nem bántjutkl az önökét, csiak önök se bántsák a miénket. Önöknek sincs joga bántani minket! —• Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! A szakszervezetek sok évtizeddel ezelőtt olyan alkotásokat prodr..íkáltak, amelyekkel messze megelőzték a korszerű szociális biztosítást. Csak utalok a nyomdászszakszervezetre, amelynek 87 esztendővel ezelőtt meg alakult intézményeiben már ott van a betegbiztosítás, a munkanélküliség esetére való biztosítás, a rokkantság, az özvegység és az árvaság esetére való biztosítás (Juhász István (szd): Ezek eredmények! — Révész Ferenc (szd): Mivel vívták ki ezeket az eredményeiket, ha nem politikával? — Egy hang a kisgazdapárton: Akkor kevesebbet politizáltak! — Zaj.) ,,..,, Nem véletlen, bogy a munkásság koreben kapott hangot először a szociális biztosítás es a szociálpolitikára való törekvés. Senki se törődött a munkássággal, tehát saját magának kellett önönmagával törődnie, saját macának kellett kiharcolnia a maga jogait, neki kellett követelni politikiai téren is, hogy megfelelő törvényeket és wiegfeílelő rendeleteket hozzanak és a törvényeket becsületesen es DOI hajtsák, végre- Hát lehetett volna mindezt elérni politizálás nélkül, mélyen tisztelt uraim"? Hát hogyan lehet politikai jogokhoz jutni ha nem politizálunk? Hogyan lehet politikai eredményeket elérni, ha nem politizálunk^ Elnök: A képviselő úr beszédideje lejártHalász Alfréd (szd): Kérem a t. Nemzetgyűlést méltóztassék beszédidőmet megnoszszabbítani- (Felkiáltások a kisgazdapárton: Megadjuk! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérdeni a t. Nemzetgyűlést méltóztatik a meghosszabbítást megadni* (igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. •••/ Halász Alfréd (szd): A munkásság tehát politizált, kellett is politizálnia- Sajnos, nem eleget és nem eléggé jól politizált, mert ha mindenki politizált volna és mindenki jól politizált volna, akkor Magyarország nem oda jutott volna, ahova eddig eljutott. (Úgy van! Ügy van! Taps a szOeiáldemowratapárt, a kommunistapárt, a parasztpárt és a kisgazdapárt soraiban. — Pásztor Tamás (kg): Megértjük egymást, csak egy kicsit lassan megy az elején.) Ne mondják tehát nekünk, szakszervezeti embereiknek, hogy a szakszervezetek ne politizáljanak- Kell politizálni, mert (Egy hang a szociáldemokrata párt soraiban: És fogunk politizálni!) csak így tudjuk'kiépíteni a demokráciát, a demokratikus Magyarországot. (Ügy van! Ügy van! Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban.) A magyar szakszervezetek tehát megszerezték a jogot arra, hogy saját sorsukról saját körükben maguk dönthessenek. (Babody János (kg): Mindenki maradjon a maga területén. A panasztszövétségnek megvan a maga területe. Ne akarjanak a másokéba beleszólni! — Szeder Perene (szd): Ezt a hangot a szakszervezetekkel szemben! Az embernek megáll az esze! Halliatlan! — Zaj a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) Hogy tehát milyen legyen a szakszervezeti törvény, azt mégis elsősorban a szervezett munkásság^ ia szakszervezetek vannak hivatva megállapítani és az ebbe való beleszólási jogát a szakszervezeteknek senki el nem vitathatja. (Pászthory István (msz): Miért félnek a parasztszövetségtől? — Zaj a kisgazdapárt soraiban. — Justus Pál (szd) : Próbálják meg az urak! Nagyon kellemetlen következménye lenne. — Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Akkor csináljuk meg, amikor akarjuk. — Justus Pál (szd): Mit csinálnak) meg? — Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Dolgozzunk a jövő Magyarországért! — Közbeszólás a szociáldemokratapárt soraiban: Akkor rendben vagyunk!) Az előttem^ szóló Losonczy képviselőtársam már beszélt a kisgazdapártnak a baloldiali blokk követeléseire adott válaszáról, annak néhány passzusáról. Az egyikre, éppen szakszervezeti szempontból nekem is ki kell térnem. Ez a passzus úgy hangzik: a kisgazdapártnak az a felifogása, hogy »a mezőgazdasági munkaközvetítést a meglévő földmunkásszervezet és a szakszervezetté átalakuló parasztszövetség végezze«. (Zaj és közbeszólások a kisgazdapárt saraiban.) Ezt a kérdést nem lehet szenvedéllyel tárgyalni- Higgadtan, megfontoltan kell a kérdéshez hozzászólni. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Lássuk!) Amit az előbb elmondtam, dokumentálja., hogy a szakszervezet jellegénél fogva érdekképviselet, abban tehát csak olyanok lehetnek tagok, akik valóban azzal a munkával foglalkoznak, abban a foglalkozási ágban keresik meg kenyerüket. A parasztszövetségben azonban nemcsak munkavállalók, alkalmazottak vannak, hanem — amint Losonczy barátom is mondotta — vannak zsíros parasztok is. (Zaj a kisgazdapárt soraiban. —- Piatrik István (kg): De zsíros munkásvezérek is vannak!) így mondotta de ne tessék ezt sértőnek találni. Ez a megállapítás- lehet szerencsés vagy kevésbbé szerencsés, (Bácsalmási József (kg): Inkább az utóbbi. — Babody János (k^): Zsíros párttitkárok is vannak!), de mégis csak különbözik a kisparasztoktól, a zselléremberektől, ;akik egész esztendei munkájukkal nem tudják a kenyérrevalójukat megkeresni és nem tudnak gyermekeiknek cipőt venia- A